A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-05 / 14. szám
ssasaaaiDB m loa két kötni tájoláskor, mert nincs hol játszani... A legtöbb község ma már rendelkezik korszerűen felszerelt művelődési otthonnal, vagy szövetkezeti klubbal. Anyagilag is lehet biztosítani a sikert, hiszen a földművesszövetkezetek és az üzemek JOBBAN, EREDMÉNYESEBBEN A CSEMADOK-tagság örömmel nyugtázza, hogy központi bizottságunk hetilapja, a HÉT, két teljes oldalt szán a szervezetet érintő cikkek közlésére. Olvashatók itt a helyi szervezetek munkájára vonatkozó hírek, rendezvényeket méltató írások, de az egész CSEMADOK-ot érintő cikkek is. E fórum igényének bizonyítékaként szolgáljon Borsai M. Péternek a lap idei 4. számában a műkedvelő színjátszásról megjelent cikke és az ennek visszhangjaként Dusza István tollából a 8. számban közölt cikk. Egészen biztos, hogy a műkedvelők egész sora azonosította magát, vagy vitába szállt e két cikk valamelyikével. Amíg Borsai M. Péter cikke megnyugtatta az olvasót: műkedvelő színjátszásunk egyre terebélyesedik, bár hiányosságok is mutatkoznak, addig Dusza István írásából kiérezhető a féltés: mi lesz ha az öntevékeny együttesek nem rendelkeznek kellő anyagi fedezettel, ha nem lesz elég műkedvelő szinten előadható darabunk? ... Itt most a kérdésnek egy másik oldalát szeretném megvilágítani, éspedig konkrét tényekkel. Mindjárt azzal kell kezdenem, hogy nálunk, az érsekújvári járásban egyre csökken az öntevékeny színjátszó csoportok száma. A járásban a 36 szervezet közül 1974-ben, tehát a jubileumi évben csupán kilencnek van műkedvelő színjátszó csoportja. A járási bizottság elnöksége körkérdéssel fordult a helyi szervezetekhez, azzal a céllal, hogy felmérje a jelenlegi helyzetet a szervezeti élet és a kulturális tevékenység terén. A beérkezett válaszok alapján egyebek között megállapítható, hogy a Dankó Pista, Vén bakancsos, Ha az asszonynál a gyeplő, Piros bugyelláris, és hasonló népszínművek „divatjának“ idejében, vagyis a CSEMADOK „hős korában“ a sikerhez elegendő volt az a puszta tény, hogy magyar nyelven folyt az előadás. A Fény a faluban, Dandin György, Revizor, Kaviár és lencse, Nagymama, című darabok már egy új minőséget jelentettek, de ezt a minőséget már csak kevés csoportnak sikerült elérni és továbbfejleszteni. Miért? Nem csupán azért, mert a nézők növekvő igényeit nem mindig tudják kielégíteni, mert a színdarabok megfelelő díszletezése, kosztümözése erejükön felül megterhelné az amúgy is csekély anyagi eszközökkel rendelkező szervezeteket, mert nehéz kifizetődő szerződésenem zárkóznak el a kultúrától, a kultúra támogatásától. A kuliszszákra és a kosztümökre is elő lehet teremteni a fedezetet más szervezetekkel való jó együttműködéssel. Véleményem szerint az öntevékeny színjátszó csoportok szakmai felkészültség, művészi élmény nyújtása tekintetében nem tudják állni a versenyt a hivatásos színtársulatokkal. De van egy másik ok is. Tapasztalataim szerint számos CSEMADOK-szervezetben nagy fogyatékosságok mutatkoznak a szervezeti élet területén. Ez talán annak tudható be, hogy a fiatalság nagy számban elhagyja a falut, a jobb élet- és munkafeltételek reményében a városokba áramlik. Sajnos, sok helyi szervezetünk — és félek, nemcsak az újvári járásban — csupán formálisan működik: nem dolgoznak ki vonzó, reális évi munkatervet, még kevésbé távlati terveket, s ennek megfelelően tevékenységük inkább csak különböző évfordulók megünneplésére korlátozódik. A járási bizottságok feladata, hogy éppen a mostani jubileumi esztendőben igyekeznek orvosolni a bajokat. Annál is inkább, mert sokhelyütt nemcsak a műkedvelő színjátszás hanyatlása jellemzi egyes CSEMADOK-szervezetek munkáját. Jogos hát a kérdés: miért formális, miért hanyatló, miért „alig létező“ számos helyi szervezet? A kérdésre nincs egyértelmű válasz. A CSEMADOK érsekújvári járási bizottságának elnöksége például egyebek között abban látja a hanyatlás okát, hogy nem sikerült időben megfiatalítani a helyi szervezetek vezetőségét és tagságát. Amíg az alakulás éveiben a CSEMADOK helyi szervezetek tagsága és vezetősége a legproduktivabb korosztályból került ki (1951-ben a CSEMADOK tagjainak 56 %-a harminc évnél fiatalabb volt), addig ma a legtöbb vezetőség tagjainak átlagos életkora magasan a legnagyobb munkabírás korhatára felett van. A vezetőségi és taggyűlések rendszertelensége szintén eltemeti a kezdeményezést, bár a feleslegesen hosszúra nyúló „maratoni“ gyűlések is sírba viszik a tettet. Az oknyomozás dialektikája, úgy vélem, ide vezet. Valahol itt találhatók az okok, melyek sorát kiterjeszthetnénk még a többi szervezettel való együttműködés hiányára, a közönség elégtelen szervezésére stb. ... A fogyatékos kulturális tevékenység sok esetben tehát az elégtelen szervezeti életből ered. A CSEMADOK érsekújvári járási bizottságának elnöksége feladatául tűzte, hogy tagjai látogassák a gyengén dolgozó helyi szervezeteket, vegyenek részt azok vezetőségi ülésein és taggyűlésein, a jó munka érdekében beszélgessenek el a helyi szervek és szervezetek (nemzeti bizottság, földművesszövetkezet stb.) vezetőivel és rögtön a helyszínen oldják meg a felmerülő feladatokat. Természetesen, az orvoslás módja mindenhol más, de a cél egy, éspedig: a járás minden CSEMADOK-szervezetét olyan szintre emelni, hogy a szervezeti és kulturális élet területén mind méltó legyen a 25. évfordulóját ünneplő CSEMADOK-hoz. SIDÖ Z. Jól sikerült körzeti vetélkedők HÍRMOZAIK A CSEMADOK KB által „Ki tud többet az SZNF-ről?“ címen meghirdetett verseny körzeti fordulóit a CSEMADOK trebisovi (tőketerebesi) járási bizottsága a jnb oktatás és művelődésügyi szakosztályával karöltve rendezte meg. A körzeti versenyek után felkerestem R i p c s u Rudolfot, a CSEMADOK járási bizottságának titkárát, aki tájékoztatott a verseny eddigi tapasztalatairól, eredményeiről. — Hány csoport vett részt a körzeti versenyeken? — A vetélkedőbe, felhívásunk alapján 27 csoport nevezett be. Ebből hat felnőtt csoport volt, a többi a járásunkban levő iskolákból került ki. A vetélkedőn történelmi, művészeti és honismereti kérdések szerepeltek, az utóbbiak között elsősorban a felkelési emlékművekre, szobrokra, emléktáblákra vonatkozóak. — A három témakör közül melyikben voltak a legeredményesebbek a vetélkedő résztvevői? — A legtöbb helyes választ a történelmi kérdésekre kaptuk. De azt hiszem, az ilyen általánosítás nem ad helyes képet a vetélkedősorozatról, ugyanis volt olyan vetélkedő, ahol a résztvevők a másik két témakörben adtak több helyes választ. — A vetélkedő során találkoznak-e a résztvevők a felkelés harcosaival, egykori partizánokkal? — Szándékunk volt a vetélkedőket minden esetben összekötni ilyen beszélgetésekkel, de ez sajnos nem mindig sikerült, ami azonban nem csak rajtunk múlott. — Hol sikerült a legjobban a körzeti verseny? — Nagyon szépen rendezték meg a vetélkedőt Bélyben, ahol a versenyzők találkoztak a felkelés résztvevőivel, de a többi versenyt is jól előkészítették. — Melyik csoportok érték el a legjobb eredményt? — A versenyben a bélyi általános iskola, valamint a királyhelmeci gimnázium diákjai vezetnek. — Hány csoport kerül a járási döntőbe, s mikor kerül sor annak megrendezésére? — A járási döntőt április 15-ig szeretnénk megtartani. Pontos dátumot még nem tudok mondani. A döntőben az öt legjobb csoport versenyez majd. — f?s — Február derekán Filakovon (Füleken) rendezték meg a losonci járás néptáncfesztiválját. A versenyt, mint az várható volt, a fülekpüspöki Palóc tánccsoport nyerte, mely hazánk egyik legismertebb amatőr csoportja és számos szép sikerrel .büszkélkedhet. A második helyezett szintén füleki együttes, a CSEMADOK városi helyi szervezetének tánccsoportja lett, harmadik helyre pedig a Kovosmalt nemzeti vállalat tánccsoportja került. A kilenc résztvevő csoport közül e három együttesen kívül még további két füleki együttes is szerepelt a versenyben. Fülek kis város ... Lakosainak száma alig haladja meg a nyolcezret. S e városban öt eredményes tánccsoport működik! S ha a jövőről kérdezve meghallgatjuk ezeknek a fiataloknak a terveit — mert a csoport tagjainak átlagos életkora alig több húsz évnél — joggal bizakodhatunk, hiszen rendszeresíteni kívánják a néprajzi gyűjtőmunkát és még több fiatalt akarnak bevonni a tánccsoportok munkájába, s nem utolsósorban saját művészetüket is tökéletesíteni akarják. Pálházy József A CSEMADOK érsekújvári helyi szervezete mellett élénk tevékenységet fejt ki a Képzőművészetet Kedvelők Klubja, melynek önálló munkatervét Balogh György a klub elnöke dolgozta ki. E képzőművészetet kedvelő csoport tagjai rendszeresen, kéthetenként találkoznak és összejövetelükre minden alkalommal ellátogat Mester Pál, komáromi festőművész is, aki valóban, fáradságot nem ismerve oktatja és neveli a klub fiataljait, idősebbjeit. A munkatervbe foglaltak szerint a jövőben több neves képzőművész lesz az újváriak vendége. Ügy tervezik, hogy körükbe látogat majd Lőrincz Gyula, Luzsica Lajos, Vanek Imre és mások; nyárra pedig egy közös tanulmányi kirándulást terveznek. Kép és szöveg: Kobolka György 11 )r\&>Xí
