A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-29 / 13. szám
Az ifjúság és a kultúra Ha meg akarnánk határozni, miben áll a kultúra fejlesztésének legmélyebb értelme, biztosan arra a következtetésre jutnánk, hogy a világ megismerésében és átalakításában, az új ember megismerésében és a szocializmus számára való kiformálásában. A ma embere nap mint nap felfedezi a maga számára a világot s egyre mélyebbre hatol titkaiba. Ez igen bonyolult feladat, ám a fiatal ember felfedezése, személyiségének megismerése semmivel sem könnyebb. A mai polgári kultúra lealázza a fiatalokat és távlatokat nélkülöző szerepre ítéli őket. A mai fogyasztói tőkés civilizáció elmélyíti az ellentmondást a dolgok, a fogyasztási cikkek tökéletesebbé tétele és az ember lelkének állandó elszegényítése között s az ifjúságot szellemi passzivitásban hagyja. így is a fogyasztási cikkek iránti állandóan növekedő, szinte kielégíthetetlen igény lesz hovatovább az uralkodó pszichológiai erő. Különösen a fiataloknál nyilvánul ez meg. Minél többet fogyasztanak a fiatalok, annál inkább a szüntelenül növekvő szükségletek rabjaivá válnak. S így a fogyasztás szabadsága lesz a tőkés társadalomban o legalapvetőbb emberi szabadságjoggá. A szocializmusban egészen más a helyzet. A szocializmus törődik aZ ember szellemi értékeivel, kiemeli a személyiség szerepét és jelentőségét a társadalom életében. De ugyanígy a fogyasztásról sem feledkezik meg. De ez nem fétis, mint a kapitalizmusban. A szocializmusban a fiatalok széles és egyre növekvő mértékben formálódnak, magas kulturális szinten, társadalmilag és aktívan, s képesek érvényesülni a társadalmi élet legkülönbözőbb területein. Ez azt jelenti, hogy figyelmet fordítunk minden egyes fiatal alkotó aktivitására, azoknak a személyi értékeinek, képességeinek kibontakoztatására, amelyek a legjobban elősegítik a számára új dolgok alkotását s eddig ismeretlen dolgok megismerését. A CSKP XIV. kongresszusa egyértelmű és igen bonyolult feladatot tűzött elénk: „Meg kell nyerni valamennyi fiatalt a párt és szocialista társadalmunk iránti elkötelezett, aktív magatartás számára." Mindenekelőtt igen igényes és felelős politikai feladat ez, amellyel a pártnak és a társadalomnak meg kell birkóznia. Ez elsősorban politikai és eszmei-nevelési feladat. Szervesen össze kell ötvözni a tudományos-műszaki forradalom vívmányait a szocializmus előnyeivel. Igen nagy jelentőségre tesz szert ezzel kapcsolatban a tudományosműszaki forradalom és a szocialista kultúra fejlesztésének kölcsönös összefüggése. Igen nagy pozitívum, hogy a pártalapszervezeteknek és a kommunistáknak igen felelős a hozzáállása ehhez a feladathoz. Kétségtelen, hogy vannak bizonyos különbségek a fiatalok között. Különböző magatartást tanúsítanak, s aktivitásuk aszerint nyilvánul meg, hogy milyen figyelmet fordítanak rájuk a párt-, szakszervezeti és más társadalmi szervezetek. Egyszóval az ifjúság olyan, ahogy gondoskodunk róla, irányítjuk, vezetjük és neveljük. Határozottan meg kell mutatnunk az ifjúságnak távlatait, amilyennel soha semmiféle társadalomban nem rendelkezett. A szocializmusban a munka a legerősebb emberi kapcsolat, amely társadalmi jellegű, ettől függ a társadalom léte és további fejlődése a jövőben. Ha megfelelőképpen akarunk hatni a serdülő ifjúságra, akkor igen kulturált, dialektikus módszerre van szükség az eszmei-nevelési folyamatban, amelynek fel kell emelkednie a mai műszaki fejlődés szintjére. A tudományos-műszaki forradalom feltételei között a kultúra elsőrendű feladata úgy formálni az embert, mint gondolkodni képes, a kommunizmus eszmeiségétől áthatott, erkölcsileg tiszta, tevékeny, fizikailag tökéletes és esztétikailag fejlett szépérzékkel rendelkező, harmonikus személyiséget. Ebből következik, hogy meg kell teremteni az összhangot a tudományos ismeretek gyorsan növekvő mennyisége, valamint iskolarendszerünk és közművelődésünk között. A nevelésnek és a közművelődésnek arra kell irányulnia, hogy az emberek minél gyorsabban és minél jobban elsajátítsák és alkalmazni is tudják a legújabb tudományos, műszaki és kulturális ismereteket a társadalom életének valamennyi területén. Ugyanakkor tudatában kell lenni, hogy a szocializmusnak ez az évszázada az emberi kapcsolatok reneszánszát is jelenti. Az ifjúság kultúráját, az egyes személyek kultúráját nem lehet az élettől elszigetelten szemlélni. A kultúra társadalmi jelenség, az emberek együttműködésének és kölcsönös egymásra hatásának eredménye. Az élet legfontosabb elvei közé tartozik a szocializmusban az emberek közötti társadalmi kapcsolatok magas szintje, amely a gazdasági, eszmei és szociális egységen, a közös célon alapul, ami — a kommunista társadalom felépítése. Ezért társadalmunknak az ifjúság vonatkozásában az emberi kapcsolatok kultúráltabbá tételére kellene irányulnia. Olyan« emberi kapcsolatokat kell kialakítanunk a társadalomban, amelyek hozzájárulnak a jó pszichikai közérzet, a kedvező légkör kialakulásához a munkahelyeken, a fiatalok belső világának gazdagításához. Tudomásul kell venni, hogy minden fiatal önálló egyéniség, s ezért eltérő képességekkel, jellemvonásokkal rendelkezik, képes aktív tevékenységet kifejteni s azzal lesz erőssé, hogy milyen mértékben tudja megvalósítani elképzeléseit, terveit, kitűzött céljait az életben, a társadalmi haladással, fejlődéssel összhangban. Ezt a folyamatot nem lehet megoldani elhamarkodottan, adminisztratív intézkedésekkel, hanem csak átgondoltan, megfontoltan, differenciált magatartással az egyének és az ifjúság egyes csoportjainak irányában. Azt akarjuk, hogy a fiatalság nálunk igen forradalmian, kritikus szemmel tekintsen a ma történéseire, s rendelkezzék kellő bátorsággal. A nevelést azonban úgy kell irányítani, hogy az ifjúság ne fogadja el kritikátlanul a hamis tekintélyt, hanem hogy legyen bátorsága kritikailag elősegíteni a műszaki haladást és fejlődést, hogy mindig előre haladjon és megértse, hogy a tudományos szocializmussal megbízható eszközt kapott a kezébe a jobb jövő kialakításához. Az ifjúság nevelésének legfontosabb iskolája a közösség, ahol kialakul világnézete, formálódnak szellemi értékéi, erkölcsi tulajdonságai. Ugyancsak fontos szerepe van a szocialista munkakollektívának a jó munkafeltételek, körülmények kialakításában, az emberek szakmai képzettségének növelésében, az életstílus, a szabad idő és a családi élet jobb megszervezésében. , A pártszervezeteknek és a kommunistáknak, valamint az ifjúság nevelésében közrejátszó összes többi intézménynek tudatában kell lennie, hogy a szocialista kultúra a fiatalok életének társadalmi szabályozója, kifejezésre juttatja társadalmunk haladó osztályának, a munkásosztálynak akaratát, követelményeit és igyekezetét. Párbeszédet kell folytatni az ifjúsággal, megcáfolni mindazt, ami ellentmond az igazságnak, de nem szabad szemellenzőve! ellátni, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Minden egyes fiatalért harcolni kell, keresni kell legjobb túlajdonságait. Természetes, hogy ez igen nehéz. Ezek a pozitív vonások gyakran meghúzódnak a mindennapi gondok, apróbb feladatok, az emberi kapcsolatok és konfliktusok mögött. A jó tulajdonságokat céltudatosan ápolni kell a fiatalokban, ha ez olykor bizonyos kockázattal is jár. : Csak a pozitív tulajdonságokat meglátni a fiatalokban s ugyanakkor megfeledkezni a negatív vonásokról — helytelen és káros magának a fiatal embernek a szempontjából is. Itt is magasabbra kell emelni a mércét. Hiszen a megfelelő jellem kialakulásában igen nagy szerepet játszik az egészséges környezet. És megfordítva. Ritkán fordul elő, hogy a helyesen alkalmazott nevelési folyamat eredménye elferdült jellem lenne. Ezért legfőbb feladatunk, ahogy azt az SZLKP KB 1973. július 5-i plenáris ülésének határozata megállapítja: „Bevonni minden egyes fiatalt az országépítő erőfeszítésekbe, a társadalom magasabb politikai, technikai és kulturális színvonaláért folyó harcba .. .* Mindazoknak a címére, akik eddig félreálltak a szocialista és kommunista távlatokért, a fiataloknak a kommunista eszmék számára való megnyeréséért folyó harcban, nyíltan meg kell mondanunk, hogy a paszszivitásba való visszahúzódás a valóságban kísérlet a felelősség elhárítására és elárulása az eszméknek, amelyekért egész nemzedékek küzdöttek a forradalmi kommunista és munkásmozgalomban. Ma sokkal inkább, mint bármikor azelőtt, harcolnunk kell az öntudatos, szocialista módon és kulturáltan gondolkozó emberért, mely harcban mindenkinek részt kell vennie, minden egyes fiatalnak is. Éspedig azért, hogy szert tegyen önbizalomra, hogy megértse, hogy magamagának kell átvennie a felelősséget a jobb társadalmi viszonyokért, amelyekben majd élni fog és ő maga is megtalálja személyes igényeinek politikai, kulturális és szakmai érdeklődésének kielégítését. Ez azt jelenti, hogy a szocialista társadalomnak gondoskodnia kell a fiatalok kulturális, művelődési színvonalának emeléséről és ki kell alakítania erkölcsi tulajdonságaikat a marxista-leninista tanítás szellemében. STEFAN SMATRALA DÉNES GYÖRGY versei Fogadj vissza, emlékezés Fogadj vissza, emlékezés, tűnt idő, mutasd a fák között a búvá kedves ösvényt. vén dombok szelíd hajlatát, ahogy elindul s lépeget fölfelé a tüllszoknyás tavasz, a kerteket, a cseresznyevirág szirom-havát, a részeg éden drága bugyrait, a vadszilvafák repeső hitét, mikor sörényes égre pillog satnya ág s zöld esők csiklandják az agyagos mezőt... Tartsd meg, emlékezés a tünékeny időt. Kurucz Sándor felvétele föltAmad az éj Halottaiból föltámad az éj, csillagvilágok rezdülnek szivemben, hűvös tenyerén emel már a mély, kibontva sorsom egyre teljesebben. ALKONYI CSENDÉLET Szorítom egyszál virágomat, szirmából hűtlen édenem világít, vélem: holdíves arcod idelátszik, míg el nem fújja a lombos alkonyat. GYERMEKSZEMMEL Falu. Szekérzaj. Lópaták ütemre verik a makadám országút kövét. Gyermekszemmel nézek a füzekre, Megindul s velem andalog a rét. Te ismerted régi arcom Te ismerted és szeretted régi arcom, ki tudott még lobogni, kivel indultál s visszalátod benne ifjú reménnyel virágzó eged. Te láttad még a fények csarnokában a szerelem sugárzó homlokát, kinyúltál érte s ráfonódott lelked, ahogy az ágat karolja az ág.
