A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-29 / 13. szám
A VILÁGNAK BEKE KELL U a valamilyen közös ügyről van szó, amely " csak közösen, együttes erőfeszítéssel valósítható meg, az orosz nép körében ősidők óta ez a kifejezés hangzik fel: „vszem mirom“, azaz közös erővel. Oroszul ugyanígy (vszem mirom) mondják azt is: az egész világgal. Ha mindenki nekigyűrközik, ha összefog az egész világ, hegyeket lehet elmozdítani a helyükről. Az emberiség történelme során sohasem volt még ez annyira igaz, annyira helytálló, mint napjainkban. Eljött az az idő, amikor együttes erővel, az egész világgal összefogva el lehet érni, hogy teljesen megszűnjön az új világháború veszedelme, hogy az emberiség feje fölött mindig tiszta legyen az égbolt, hogy örökre elnémuljanak az ágyuk, s hogy a tudományos-technikai forradalom kimeríthetetlen lehetőségei kizárólag alkotó, építő célokat szolgáljanak. Közös erővel, az egész világ összefogásával „meg lehet nyerni“ és tartóssá, szilárddá lehet tenni a békét saját nemzedékünk és az elkövetkező generációk számára. Ez a formula magában foglalja annak a gondolatnak az értelmét és célját, hogy minden kontinens valamennyi országának néptömegét, a politikai pártok, szervezetek és a legkülönbözőbb társadalmi intézmények a békeharc közös platformján egyesítsék erőfeszítéseiket. Ez a közös platform nem jelenti és nem is jelentheti azt, hogy eltűnnek a politikai nézetkülönbségek, hogy megszűnik az eltérés, sőt az ellentétesség a korunk fő valóságához való viszonyban. Korunk fő jellemzője pedig az, hogy két rendszer, a szocialista és a kapitalista rendszer versenyez és küzd egymással. Nem enyésznek el a „részleges“ különbségek sem — a filozófiai, a vallási, sőt a társadalmi különbség sem, ha a kapitalista társadalomra gondolunk. Mindez azonban nem zavarja azt a közösséget, amelyet fiatalok és öregek, munkások és filozófusok, parasztok és írók, férfiak és nők, apák és anyák, a nagypolitikától távol álló emberek és neves közéleti személyiségek ama törekvése hoz létre, hogy megvessék az egyetemes béke épületének szilárd fundamentumát. Röviden összefoglalva ez a béke-világkongresszus eszméje és jelentősége. P nnek az eszmének pontosan meghatároz“ ható erők az ellenfelei, melyek hol nyíltan, hol pedig a háttérben tevékenykednek. Azokról van szó, akiknek rossz üzlet a béke, mivel hatalmas jövedelmeik a féktelen fegyverkezési hajszából származnak, az atomfegyverkezést is beleértve: a katonai-ipari komplexum gazdáiról és szolgáiról. Azokról, akik elfordulnak a valóságtól és ezért nem akarják látni, hogy korunkban nincs más politikai alternatíva, mint a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése. A burzsoá országokban sokhelyütt még befolyással rendelkeznek az ilyen erők, és megvan a maguk propagandagépezete, amely az új körülményekhez, a nemzetközi enyhülés körülményeihez alkalmazkodva terjeszt hazugságokat és rágalmakat a szocialista államok politikájáról, és ádázul támadja azokat a messzetekintő burzsoá politikusokat és üzletembereket, akik egyre jobban megértik a két társadalmi rendszer békés egymás mellett élésének szükségességét. A hidegháború jegén rekedt uraknak egyáltalán nincs ínyükre a békéért küzdő társadalmi mozgalom. A béke ellenségeinek szintén megvan a maguk közös platformja — minden tőlük telhető módon igyekeznek meggátolni a politikai és katonai enyhülés elmélyülését, elgáncsolni az egyenjogú, kölcsönösen előnyös nemzetközi együttműködést, amely annak az elvnek az elismerésén alapszik, hogy minden népnek joga van az önálló társadalmi-politikai és gazdasági fejlődésre. A nemzetközi élet színterét nagymértékben sikerült megtisztítani a hidegháború göröngyeitől. Sikerült felszámolni a vietnami háborút, ezt a veszedelmes tűzfészket, bár inkább vulkánnak kellene nevezni, melynek lávája megperzselte az egész világot. Európa azon az úton van, hogy a tartós béke kontinensévé váljon, útját az eddig hatályba lépett szerződések és egyezmények alapján reálisnak tekinthetjük. Genfben folyik az európai biztonsági értekezlet második szakasza. Ez a tanácskozás az európai kollektív biztonság és együttműködés olyan, minden európai számára elfogadható elveit hivatott kidolgozni, amelyek új fejezetet tudnak majd nyitni öreg kontinensünk történetében. Legfelső szinten folytatott tárgyalások eredményeként kedvező fordulat következett be a szovjet—amerikai viszonyban, ami nem csupán a szocialista és a kapitalista rendszer e két legnagyobb állama számára jelent fontos előrelépést. Különösen nagy jelentőségű az az egyezmény, amelyet a nukleáris háború elhárításáról írtak alá a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői. Az egész földkerekségen megkönnyebbülve lélegeztek fel az emberek, amikor erről a szovjet—amerikai megállapodásról értesültek, és azt kívánják, hogy más államok is csatlakozzanak az egyezményben leszögezett elvekhez. A szocialista országok népeivel együtt a béke állandó hadseregének fontos részét alkotják az ázsiai, az afrikai és a latin-amerikai államok népei. Egyre fontosabb szerepet visznek a nemzetközi ügyekben, amint ez az ENSZ-közgyűlés 27. ülésszakán is megfigyelhető. Ebben a vonatkozásban komoly súllyal éreztette hatását az el nem kötelezett országok algíri konferenciája. A nemzetközi politikai légkör javulása azonban nem ok arra, hogy a habárainkon pihenjünk, hanem éppen ellenkezőleg, további aktivitásra serkent. Ezt vallja a Szovjetunió a szocialista közösséghez tartozó más országokkal együtt, amint ezt kijelentették a szocialista országok kommunista- és munkáspártjai vezetőinek júliusi krími találkozóján. A legidőszerűbb feladatokat Leonyid Brezsnyev fogalmazta meg — a világpolitika legfontosabb pozitív változásai az ő nevéhez és tevékenységéhez fűződnek. Tömören összefoglalva ezek az elsőrendű feladatok a következők: munkálkodni kell az európai biztonsági értekezlet teljes sikeréért; törekedni kell arra, hogy a feszültség enyhülése kiterjedjen az egész világra; el kell érni, hogy a politikai enyhülés katonai enyhüléssel egészüljön ki; minden lehető módon elő kell segíteni, hogy egész Indokínában teljesen helyreálljon a béke, és a Közel-Keleten megvalósuljon az igazságos politikai rendezés; nagyarányú, kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokat kell létesíteni a szocialista és a kapitalista államok között; fejleszteni és erősíteni kell az együttműködést Ázsia, Afrika és Latin-Amerika független államaival, minden eszközzel támogatni kell a népek nemzeti-felszabadító harcát; erélyesen vissza kell verni az agresszív erők kísérleteit, bárhonnan erednek is az ilyen próbálkozások. E feladatok megoldása szempontjából óriá" si jelentőségű a békeszerető államok és minden nép aktív támogatását elnyert békeprogram további megvalósítása. A világpolitikában kétségkívül sok függ attól, hogy kormányszinten miként alakulnak az államközi kapcsolatok. De ugyanannyira igaz az is, hogy az eddig elért enyhülés elmélyítésében, az egész világra való kiterjesztésében felbecsülhetetlen jelentőségűek az erőteljes társadalmi akciók. « Az enyhülés nem magától, nem spontán módon következett be, hanem nagy erőfeszítések eredménye. És így lesz a jövőben is. Sem a világon még meglevő forró pontokat, tűzfészkeket nem lehet felszámolni, sem új konfliktusok keletkezését nem lehet megakadályozni erélyes, bátor, szívós harc nélkül, amelyben minden hatékony eszközt fel kell használni, a társadalmi mozgalmat is beleértve. Vitathatatlan, hogy e mozgalom nélkül nehezebben lehetett volna elérni a békét Vietnamban. A béke erői folytatják harcukat az agresszió erői ellen, legyenek azok az izraeli területrablók, a dél-afrikai fajüldözők, a portugál gyarmatosítók vagy bármilyen nemzetiségű monopolista polipok. A harcot csak akkor koronázza siker, ha a békeszerető társadalmi erők összefognak, és közös, hatékony akciókat hajtanak végre valamennyi kontinensen. A néptömegeknek tevőlegesen részt kell venniük a háborúval és a békével kapcsolatos kérdések megoldásában, aktív erőként kell hatniuk a világpolitikában, nem lehetnek kívülálló szemlélők. „A néptömegek hangja — mondta Leonyid Brezsnyev — csak azokat zavarhatja, akik érdekeltek a nemzetközi feszültség fenntartásában. És viszont: a közvélemény tekintélye, a társadalmi erők aktív tevékenysége csak azoknak a kormányoknak tud segítséget nyújtani, amelyek következetesen békeszerető politikát folytatnak“ Azoknak a sorai, akik szívvel és értelemmel hatékonyan küzdenek a békéért, évről évre gyarapodnak. A társadalom legkülönbözőbb rétegeiben, az eltérő, sokszor homlokegyenest ellentétes ideológiai állásponton levő szervezetek, mozgalmak és személyek körében egyre erősödik az a felismerés, hogy a béke érdekében egyetlen, sem nagy, sem kis lépés nem történik csak úgy magától. A békéért harcolni kell. M. MIHAJLOV A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Major Ágoston. Főszerkesztőhelyettes: Ozsvaid Árpád. Telefon: főszerkesztő: 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-64, szerkesztőség: 328-65. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Üstredná expedícia tlaée, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaéiarne, n. p„ KoSice. Előfizetési díj negyedévre 39,— Kés, fél évre 78,— Kés, egész évre 156,— Kés. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. INDEX: 454 32. Nyilvántartási szám: SCTI 6/46. Címlapunkon P. HASKO, a 24. oldalon PRANDL SÁNDOR felvétele
