A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-22 / 12. szám
Juroslav Gucman — egykor az ezred legfiatalabb pilótája kergette a labdát, de más sportokat sem vetett meg. Szerette a gitárt is meg más hangszereket. Amit a kezébe vett, azon el is játszott valamit, mondták róla az iskolatársai, Nővére vidám, jó kedélyű gyerekként emlékezik rá, aki mindenkit fel tudott vidítani. A serdülő fiúknak megvannak az álmaik. Van, aki tanító szeretne lenni, van, aki katona. Jarko repülő szeretett volna lenni. A közeli Piesfanyban katonai repülőtér volt. Lipótvár fölött fordultak meg gépükkel a gyakorló repülést végző pilóták. A fiúk sohasem mulasztották el az alkalmat, hogy integessenek nekik. Jarko már gyerekkora óta következetesen haladt a célja felé. Mint repülőgépmodellező kezdte. Sokak számára ezzel le is zárult a repülőpálya. Jarko bekerült a pöstyéni repülőiskolába. Hagyj fel a repüléssel, fiam — kérte nemegyszer az anyja, amikor Jarko otthon volt vasárnapi kimenőn. — Egyszer még az életedbe kerül... —- Tudom, hogy a repülő élete nem éppen a legbiztonságosabb ... — szokta volt mondani, de vidám mosollyal igyekezett elűzni a mama aggodalmait. Pöstyénben érte a felkelés. A fasiszták kezdték elözönleni Szlovákiát. A pöstyéni katonai repülők tudták, hol a helyük. Tudta Jaroslav Gucman is. Bátyja, Jozo elment a hegyekbe. Ö a levegőből harcolt ellenük. Először a Tri Duby repülőtérről, majd szovjet repüHa zavarták a fiukat A leopoldov—hlohoveci vasútvonalon valaha külön megállóhelye volt a börtönnek. Itt állt egy vasúti őrház, vagy ahogy akkoriban hívták — bakterház. Utolsó állomása azoknak, akik hosszabb időre búcsúztak a szabadságtól, de megálltak olyanok is, akik fürödni mentek a közeli Vágra, s még inni akartak egy korty hűsítő vizet a bögréből, amit a vasúti őr gondosan odaerősített egy hosszú láncon a kúthoz. Az őrházban nőtt fel fivérei és nővére körében Jaroslav Gucman. Jarko, mint minden más fiú, aki futballpálya közelében nő fel, szívesen lőterekről, mint az I. csehszlovák vegyes repülőhadosztóly katonája. Kis híján a földön veszítette életét. Egy tehergépkocsi vezetője, aki lőszeren kívül repülőket is szállított, szerencsétlenül járt a kocsijával. Jaroslav Gucman a legmesszibbre repült ki, s agyrázkódást szenvedett, azonkívül az arca is igen csúnyán megsérült. Bevitték a tábori kórházba. Ott az agyrázkódást kikezelték, az arcát meg úgy-ahogy összevarrták, nem sokat törődve, hogy szép lesz-e vagy sem. Egyik bajtársa, Stefan Zelenaj mesélte, hogy Jaroslav borotválkozáskor A hős repülő emlékműve az iskola közelében áll, így naponta erre halad el a vidám gyerekek csapata HŐSÖKRE Motto: A Szlovák Nemzeti Felkelés nemcsak váratlan meglepetést, hanem nagy politikai és katonai bonyodalmat is jelentett a náci Németország számára. Politikai szempontból a Szlovák Nemzeti Felkelés felforgatta Tisónak Hitlertől függő államát. Frankót állandó félelemben és idegességben tartotta a protektorátus sorsát illetően, végül Magyarországon meggyorsította azokat a tendenciákat, amelyek képviselői hátat akartak fordítani a náci szövetségesnek: egyszóval összekuszálta a nácik közép-európai helyzetét. Gustáv Husák Tanúságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről című könyvéből. mindig felsóhajtott: — Istenem, hogyan mutatkozom én otthon ilyen összeszabdalt ábrázattal... Egy másik bajtársa írja emlékezéseiben, mi történt, amikor Jaroslav viszszatért a tábori kórházból az alakulatához: Úgy összevissza volt varrva az arca, hogy senki sem ismert volna rá. Peter Cheben vezette őt karon fogva az étkezdébe és kissé természetellenes hangoskodással próbálta áthidalni az első találkozás kellemetlen pillanatait. A tizenkilenc éves fiú egykor szép s most eltorzított arcából csak fájdalomtól megtört tekintetű nagy szemei villogtak elő. Buzuluktól Prágáig című könyvében Ludvík Svoboda hadseregtábornok, köztársasági elnök is megemlékezik Jaroslav Gucmanról: „Repülőhadosztályunknak Ostrava térségében kifejtett tevékenysége, természetesen, veszteségekkel is járt. Az utolsó áldozatok egyike a bátor repülőőrmester, Gucman volt. így történt: Harci repülőgépek egy csoportja Ostravához közeli cél ellen indított támadást. A hitleristák lőttek, minden fegyverrel, amijük csak volt. Az egymást követő ötödik támadó hullámban egyik gépünknek találat érte a benzintartályát. Jaroslav Gucman gépe volt. Az Iljusin kigyulladt. Mit tegyen a pilóta? Ejtőernyővel nem ugorhat ki. Lelőnék. Elszakadt a csoportjától és az arcvonal felé vette az irányt. Alighanem kényszerleszállást akart végrehajtani a vonal mögött valahol a réten. De vajon nem robban-e fel előbb az égő gép, még mielőtt földet érne? A kitörő füstoszlop semmi jót sem jelzett. Gucman őrmesternek ugyan sikerült gépével túljutnia az arcvonalon s végrehajtania a kényszerleszállást, de földet érve, p benzin felrobbant. A bátor pilóta, aki élete utolsó pillanatáig teljesítette harci feladatát, már nem tudott kijutni a fülkéből. Elégett." Bratislava mór felszabadult. A szövetségesek ágyúi és repülőgépei megsemmisítették az ellenség utolsó ellenállását is, saját fővárosában. Kibomlott a tavasz, virágoztak a cseresznyefák, s a harcosok örültek, hogy hazamehetnek. Halálának tanúi, Jozef Niznansky repülő-alezredes és Anton Sebesta főtörzsőrmester meséltek az ezred legfiatalabb pilótájának ügyességéről, vitézségéről. S otthon, távol 'a lengyelországi Ratibortól, ahol sírja domborodik, várták őt haza a szülei. Hitték, remélték, hogy hazatér... Leopoldovban a Vág régi medre felé vezet egy utca, amit Jaroslav Gucmanról neveztek el. S ott áll az emlékmű, amelyet a község hálás lakói emeltek hős fiuknak, aki jobb, szebb, szabad életükért harcolt s áldozta fiatal életét. És gyakran, nagyon gyakran eljön ide a fájdalomban megőszült édesanya és emlékezik fiára, Jarkóra. Dr. MILAN PIOVARCl CSÚNYA ÁRULÁS Mladonov kis tanyasi település Lazy pod Makytou község közelében a Povazská Bystrica-i járásban. Az 1944. október 28-ról 29-re virradó éjszaka fáradt, kimerült partizánoknak egy csoportja érkezett a településre, hogy kipihenjék magukat és jóllakjanak. Útban voltak Morvaország felé, az volt a feladatuk, hogy segítsenek ott partizánegységeket alakítani. A lakosság szívélyesen befogadta őket, kaptak enni és szállást. De akadt egy áruló, aki hajnalban német SS-katonákkal tért vissza. A fasiszták szörnyű tüzelésbe kezdtek, nem kímélve a polgári lakosságot, asszonyokat, gyerekeket sem. A partizánoknak azonban sikerült elmenekülniük. A fasiszta hóhérok a lakosságon álltak bosszút. A férfiakat összeterelték és mindnyájukat megtorlásul lemészárolták. Felgyújtották a házakat, ahol betegek és öregek haltak kínhalált, köztük egy tizenkét éves kislány is. Elhajtották az állatokat, s rabolva, fosztogatva elvonultak. A települést lakóinak a fasiszta megszállók elleni harcban tanúsított bátor helytállásáért Dukla emlékéremmel tüntették ki. A hálás lakosság az áldozatoknak s a partizánharcok hőseinek emlékművet emelt. %