A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-22 / 12. szám
A proletár internacionalizmus és a szocialista hazafisc g szerves egysége A forradalmi tanítás már a múltban felvetette és helyesen megválaszolta a proletár internacionalizmus és a szocialista hazafiság viszonyának kérdését. Marx, Engels és Lenin, valamint harcostársaik és követőik az emberiség szocialista felszabadításáért folyó harc sikerének zálogát az egyes országok munkássága forradalmi harcának és az egész világ munkássága forradalmi harcának az egységében látták. A harcot a nemzeti függetlenségért és a népek egyenjogúságáért a nemzetközi szolidaritás fontos feltételének tartották, mely elkerülhetetlenül szükséges a nemzetközi proletariátusnak az osztályellenséggel vívott harca sikeréhez. Ugyanakkor a proletariátus magasabb, internacionalista érdekeinek védelmét a haladás feltételeként emelték ki minden nép és ország számára. Igazi internacionalista nem lehet nem hazafi, mint ahogy igazi hazafi nem lehet nem internacionalista. A leghaladóbb emberek már régen tudatára ébredtek, hogy hazájuk sorsa elválaszthatatlanul összefügg az egész emberiség sorsával. „Talán az igazi hazaszeretet és az emberiség iránti szeretet nem loboghat egy s ugyanazon szívben? — tette fel a kérdést Anatol France francia író. — Ott loboghat és ott kell lobognia ugyanabban a szívben. Ráadásul az emberiség iránti igazi szeretet nélkül nincs igazi hazaszeretet, mivel a haza része az emberiségnek és nem lehet tőle elszakítani vér, szenvedések és halál nélkül." • Új típusú hazafiság Különleges jelentőségre tesz szert az internacionalizmus és a hazafiság a szocializmus feltételei között. Az új rend, amelyben a szociális ellentétek és a burzsoá nacionalizmus helyett mélyül az emberek erkölcsi-politikai egysége és a népek barátsága, gazdagította mindkét tényező tartalmát és növelte szociális szerepét. A szocializmus felépítése az országban új típusú hazafiság — a tartalmában szocialista, jellegénél fogva öntudatos és országépítő hazafiság kialakulásához vezetett. A népek egymáshoz való viszonya a szocialista világrendszer soknemzetiségű országaiban és államaiban a szocialista internacionalizmus elvein — a nemzetközi szolidaritás fejlődésének magasabb fokán alapul. Az internacionalizmus a forradalmi proletariátus ideológiája és politikája. A kommunista testvérpártok figyelmesen tanulmányozzák a szocialista rendszer bonyolult fejlődési folyamatait és alkotó módon foglalkoznak a jelenkor egyik legfontosabb problémájának — a nemzetinek és az internacionalistának megoldásával ebben a rendszerben. Az elismerés ezért a munkáért nemegyszer kifejezésre jutott e pártok kongresszusi határozataiban, központi bizottságaik plenáris üléseinek határozataiban, vezetőlk nyilatkozataiban, valamint a kommunista és munkáspártok képviselői nemzetközi értekezleteinek dokumentumaiban. A marxista—leninista pártok abból az elvből indulnak ki, hogy a szocialista országok kölcsönös kapcsolataikat a teljes egyenjogúság, a területi sérthetetlenség, az állami függetlenség és szuverenitás és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvének tiszteletben tartására alapozva építik és fejlesztik. Ámde ezek a fontos alapelvek még nem merítik ki a szocialista országok közötti viszony lényegét. Kölcsönös kapcsolataik elválaszthatatlan része a kölcsönös testvéri segítség is, amelyben tevékenyen érvényesül az internacionalizmus elve. A kommunista-és munkáspártok 1969- ben megtartott nemzetközi értekezletén különleges figyelmet fordított a nemzeti és a nemzetközi hazafiság és az internacionalizmus helyes, tudományos kapcsolatának kérdésére. Például a CSKP KB főtitkára azt mondotta, hogy bármiféle egyoldalúság a nemzeti és az internacionalista érdekek kapcsolatának értelmezésében a szocializmus viszonyai között — elkerülhetetlenül hibákhoz vezet. A szocializmusnak az egyes szocialista országok nemzeti keretei közé szorítására, internacionalista és nemzeti érdekeik szembeállítására irányuló minden kísérlet objektíve egyrészt a szocializmus egészének internacionalista érdekei, másrészt külön-külön minden egyes szocialista ország nemzeti érdekei ellen irányul. Minden egyes szocialista ország helyesen felfogott alapvető érdekei objektíve összhangban vannak az összes szocialista államok internacionalista érdekeivel. • A nemzeti és az internacionalista érdekek egysége A testvéri szocialista országok nemzeti és internacionalista érdekeinek egysége az általános gazdasági, politikai és eszmei alapokon, a közös nagy célon, ami a kommunizmus felépítése, a forradalmi vívmányoknak és a nemzeti függetlenségnek az imperializmus ármánykodásával szembeni megvédése közös érdekein, valamint a saját gazdaság és kultúra fejlesztésére s a lakosság életszínvonalának emelésére irányuló közös erőfeszítéseken alapul. A szocialista országokban folyó hazafias tevékenység legfontosabb területe a munka a haza javára. Becsületes és lelkiismeretes munka, harc a munkatermelékenység növeléséért — ez a hazafias meggyőződés és tevékenység legfontosabb megnyilvánulása. A hazafiság arra kötelez mindenkit, hogy tegyen meg mindent hazája gazdasági és véderejének megszilárdításáért, nemzetközi tekintélyének növeléséért. Ezeket a feladatokat a gyakorlatban sokkal sikeresebben lehet megvalósítani a szocia- ! lista országok sokoldalú együttműködésének szilárdításával, melynek segítségével — különösen a tudományosműszaki forradalom feltételei között — egyesegyedül lehet biztosítani minden egyes szocialista ország és az egész szocialista tábor népgazdaságának legnagyobb hatékonyságát. Ezt a célt szolgálja a szocialista gazdasági integrá- I ció, mint a nemzeti érdekek biztosításanak legmegbízhatóbb útja az egész szocialista világrendszer fejlesztése közös internacionalista feladatai meg- I oldásának bázisán. Fontos feladata minden szocialista országnak forradalmi vívmányainak védelme. Csakhogy az egyes szocialista államok és az egész szocialista közösség teljes biztonságát csak az összes szocialista országok közös erőfeszítései- i vei lehet biztosítani. S éppen ezt a célt szolgálja a Varsói Szerződés. Természetes, hogy a nemzeti érdekek és a hazafias kötelességek ebben az esetben is összhangban vannak az egész szocialista tábor közös érdekeivel és internacionalista feladatával. Legfontosabb a szocialista hazafiságban és az internacionalizmusban, hogy a nemzetnek és a hazának a sorsa elválaszthatatlan a kommunizmus sorsától. A szocialista internacionalizmus, mely szervesen összefügg a szocialista hazafisággal, ugyanakkor egyenes ellentéte a nacionalizmusnak, mint a burzsoázia ideológiájának és politikájának, a szociális és a nemzeti elnyomás fegyverének. Az internacionalizmus és a nacionalizmus két jelszó, amelyek megfelelnek a két nagy világméretű osztálytábornak s két politikát, két világnézetet testesítenek meg a nemzetiségi kérdésben. A kapitalista ideológusok igen gyakran a burzsoá nacionalizmust igen gyakran a hazafiság alá rejtik, amely mintha összeegyeztethetetlen lenne az internacionalizmussal. Ez a fajta politika arra vall, hogy követői a szocialista közösség egységének megbontására törekszenek. D. Rotschild professzor, a Columbia Egyetemen a kelet-európai országok szakértője például azt ajánlja, hogy meg kell jutalmazni azokat az országokat és vezetőket, amelyek és akik hailandók erősíteni és bővíteni autonómiájukat és függetlenségüket. És Sulzberger, az ismert amerikai politikai megfigyelő támogatja őt, mondván, az elsőrendű cél szétforgácsolni a szocialista államok tömbjét. Az a politika, amelynek célja éket verni a forradalmi erők közé, amelyeknek a jelen időszakban a szocialista államok jelentik az élcsapatát, nem új eszköz az imperializmus fegyvertárában. Már V. I. Lenin figyelmeztetett a maga ideiében arra, hogy a tőke érdeke részekre aprózni fel az ellenséget (a forradalmi proletariátust). S ha a nemzetközi munkásosztály, a dolgozó tömegek képesek voltak történelmi győzelmet aratni a burzsoázián, akkor ez mindenekelőtt azért sikerülhetett, mert az egész világra kiterjedő tőkével, annak egységével a saját internacionalista egységüket állították szembe. • Elkerülhetetlenül szükséges az egység A szocialista világközösség tapasztalatai szemlátomást igazolták, hogy szükség van a kapitalizmus igáját lerázó országok legszorosabb szövetségére, törekvéseik összefogására a szocializmus és a kommunizmus építésében. Az elszigetelődésre való törekvés, a szocialista világközösségtől való elszakadás különállás a szocializmus építésével kapcsolatban elméleti szempontból tarthatatlan, mivel ellentétben áll a szocialista társadalom építésének objektív törvényeivel. Gazdasági szempontból káros, mivel a társadalmi munkával való pazarláshoz, a termelés növekedési ütemének csökkenéséhez és az országnak a tőkés világtól való függőségéhez vezet. Reakciós és veszélyes politikai szempontból, mivel nem fogja össze, hanem szétforgácsolja a népeket az imperialista erők egységfrontjával szemben, burzsoá-nacionalista tendenciákat táplál és végső következményében a szocialista vívmányok elvesztéséhez vezethet. A gyakorlat azt mutatja, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor a szocialista világrendszer hatalmas világméretű erővé lett, a szocializmus elszigetelt építésére irányuló kísérlet az országnak hahalmas nehézségekre ítélését jelenti, amelyeket nem lehet sikerrel leküzdeni az egész rendszer gazdasági és politikai segítsége nélkül. Ezekből a nehézségekből legyőzhetetlen akadályok merülhetnek fel az új társadalom építésének útján, éspedig függetlenül a revizionisták kívánságaitól, akik az „igazi" szocializmusról és a nemzeti függetlenség védelméről terjesztett elméletekbe burkolják valódi céljaikat — az egyiknek is, a másiknak is felszámolását — a nemzetközi imperializmus szekértolójának szerepét. A szocialista országok egységének és összefogásának kérdéseire rendkívüli figyelmet fordított az SZKP XXIV. kongresszusa, a CSKP XIV. kongresszusa, valamint a többi testvérpárt kongresszusa is. Az SZKP KB kongresszusi beszámolója hangsúlyozta, hogy a KB figyelmének középpontjában szüntelenül ott állnak a szocialista világközösség további összeforrottságának és fejlődésének kérdései, a testvéri szocialista államokkal és kommunista pártjaikkal való kapcsolatok. Ez az együttműködés lehetővé tette a kommunisták számára, hogy kölcsönösen gazdagodjanak egymás tapasztalataival, közösen kidolgozzák a szocializmus és a kommunizmus építésének alapvető kérdéseit, megtalálják a gazdasági kötelékek legracionálisabb formáit, kollektiven kitűzzék a közös irányvonalat a nemzetközi politikai kapcsolatokban. A szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus szerves kapcsolata nem egyszeri, befejezett cselekmény, hanem állandó fejlődési folyamat. Egyik vagy a másik cél elérésével nem szűnik meg a szocialista államok egymáshoz való közeledése. Az élet elkerülhetetlenül új feladatokat hoz. Szükség van tehát a szocialista országok közeledésének új, még magasabb fokára. S ezt nem a nemzeti érdekeknek az internacionalista érdekek alávetésével, hanem ezek harmonikus összekapcsolásával, az egyes szocialista államok érdekeinek és az egész szocialista közösség közös internacionalista érdekeinek helyes összekapcsolásával lehet elérni. L P. BORISZOV, a történelemtudományok kandidátusa A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Major Ágoston. Főszerkesztőhelyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: főszerkesztő: 341-34, főszerkesztő-helyettes: 338-64, szerkesztőség: 328-65. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Cstredná expedícia tlaée, 88419 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaéiarne, n. p., KoSice. Előfizetési díj negyedévre 39,— Kés, fél évre 78,— Kés, egész évre 156,— Kés. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesftő. INDEX: 454 32. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Címlapunkon M. Vodéra, a 24. oldalon Prandl Sándor felvétele
