A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-15 / 11. szám

[Ugsr

Máté Mihály

akkor ellenségüknek tartottak, most látják, hogy igazam, igazunk volt, s ezt elismerik.

Máté Mihályékhoz már harmadmagammal megyek.

— Ráérünk a dolgunktól, — mondja Lóska bácsi, s jön ő is, hogy tovább fejtsük gombolyítsuk az emlékezés fonalát. Máté Mihály volt a CSEMADOK első elnöke Scfjógömörben. Vagyis ő a legilletékesebb arra, hogy az alakulás körülményeiről, a szervezet első megmozdulásairól számot adjon.

— Nagyon régen volt az — mondja —, azóta felnőttek, akik akkor születtek. A CSEMADOK helyi szervezete a járásban elsőként alakult meg, huszonnégy taggal, s az első megmozdulásunk a május elsejei felvonulás volt. Persze a szervezet megalakítása nem volt olyan egyszerű. A járáson először tudomást sem akartak venni rólunk, csak amikor az alapszabályzatot felmutattuk, akkor egyeztek bele. A helyi szervezet megalakulása után bemutattunk egy színdarabot, de akörül is bajok támadtak, mert a jegyző — mórén csak így hívom az,akkori hnb-titkárt — nem( akarta engedélyezni.

— Úgy tudom, volt tánccsoportjuk is.

— Volt, de az valamivel később alakult meg. Tíz pór táncpjt a csoportban.

— Hol léptek fel?

— Amikor a szövetkezet megalakult, a tánccsoport kijárt táncolni a határba az aratókhoz. Volt olyan vasárnap, hogy három faluban is szerepeltek.

— A szövetkezet segítette-e a szervezetet?

— Hát a kezdet kezdetén nem nagyon volt rá mód. De amikor már volt miből, mindig kaptunk segítséget. A szövetkezet annyit adott, amennyire az erejéből futotta, meg mi is annyit adtunk a szövetkezetnek.

A sajógömöri mezőgazdasági termelőOrbán Ferenc, a szövetkezet elnöke

szövetkezet 1971-ben egyesült a gömörpanyitival és a beretkeivel. összterülete most 2805 hektár, ebből 1308 hektár a szántó. Az egyesített szövetkezet elnöke Orbán Ferenc lett, aki már 1962- től a sajógömöri szövetkezetét vezette. Öt kérdezem arról, hogy az elmúlt huszonöt év alatt hova jutottak el a gazdálkodásban.

— A három falu ma már egy közösség; 357 állandó tagunk, illetve dolgozónk van, az átlagkereset az elmúlt évben havi 1784 korona volt.

— Milyen az elmúlt év mérlege?

— A tervezett 2 millió 300 ezer korona tiszta haszonnal szemben a valóságban 3 millió 100 ezer koronát vettünk be.

— Milyen a szövetkezet szakosítása?

— Gabonaféléket termesztünk, de tavaly nem volt valami különösen jó a termés. Az állati termékek termelésében a szarvasmarhatenyésztés áll az első helyen. Jelenleg 80 darab szarvasmarhat jut 100 hektár mezőgazdasági területre, ebből a 30 tehén.

Múlt évben 3102 liter volt a fejési átlag.

Orbán Ferenctől ezután megtudtam még, hogy a szövetkezetben nincs munkaerőhiány, s hogy a géppark minden követelményt kielégít.

— Ahogy a szövetkezet öregszik, úgy fiatalodnak benne az emberek — mondja tréfásan. — Tavaly az átlagos életkor még 43 év volt, az idén már csak 41; s ebben benne vannak a nyugdíjasaink is.

Amikor a szövetkezetben jártam, éppen a zárszámadó közgyűlésre készültek. Ügy vélem, nem lesz nehéz számot adniok sem az elmúlt esztendőről, sem arról a huszonötről, amelyet gondban, munkában, s ma már nyugodtan mondhatjuk, sikerekben értek meg ebben a közösségben. Az egyesített szövetkezet vagyonának értéke ugyanis ma már eléri az 52 millió koronát.

GÁL SÁNDOR

A síkság felett lassan terül szét a vizes-híg alkonyat. A közeli városban és itt a telepen is egymás után gyulladnak ki a villanykörték. Az éjjeliőr számára ilyenkor kezdődik az élet. Este öttől reggel ötig.

Mondták már nekem nemegyszer: „Te Bajcsi Lajos, te aztán bevásároltál ezzel a szakmával! Míg más ember nyugodtan alszik, neked virrasztanod kell. Jobb munkát már nem találhattál volna, minthogy Királyréten éjjeliőr légy?!

Nem válaszolok az ilyen kérdésekre, vagy ha igen, elütöm tréfával.

Nyolc éve végzem ezt a munkát. És szeretem. Éjjeliőrnek tudni kell lenni. Az éjszaka különös, és a saját képére formálja az embert. így aztán az éjjeliőr egy kicsit más, mint a többiek. Nem különb, nem jobb, vagy rosszabb, de más. Megszokja az egyedüllétet, megszokja, hogy halkan járjon, megszokja a csöndet. Nem tud kiabálni, talán még otthon — az asszonnyal sem. Én alkalmazkodtam önmagamhoz, képességeimhez. Én nem vágyok tévét nézni, vagy átmulatni az éjszakát. Én így — munkával vagyok az éjszaka embere. Annyira, hogy néha már úgy érzem, hosszú évtizedek óta élek ebben a világban, végzem ezt a munkát. Beszélni nem beszélhetek senkivel, mert egyedül vagyok. Magammal meg nem beszélhetek, mert még bolondnak tartanának. így járom a körzetemet, az istállókat, és dúdolok. Aztán leülök, és olvasok. Képezem magam. Tudja, az ember egymagában egy kicsit filozófussá válik. Most is az Ország-Világ és a Hét legújabb számát hoztam ki. Hogy hozzátartozóim nem kifogásolják-e ezt a munkát?! Nem, csak bírjam. Mert mint már mondtam, alkalmazkodtam önmagamhoz. Ugyanis részleges rokkant vagyok, s csak könnyebb munkára vagyok alkalmas. Ezért lettem éjjeliőr. A munkámról sokat nem tudok mondani, mert egyhangú. Esetleg valamit magamról. Először is jólesett, hogy megkeresett. Minden korosztályról megszokták ezt-azt írni az újságban. A fiatalokról, hogy milyen aktívan dolgoznak a SZISZ-ben, a középkorúakról,

hogy milyen teljesítményt nyújtanak, az öregekről, hogy hogyan gondoskodnak róluk, csak rólunk nem ír soha senki. Pedig mi, rokkantak is itt élünk, s lehetőleg úgy kell élnünk, hogy ne legyünk a társadalom terhére. Tudja, mikor leszázalékolják az embert, sokkos állapotba kerül. Ügy érzi, hogy valami igazságtalanság történt vele. S ez az érzés később lázadássá, viszszautasítássá erősödik. Az ember a sors, a környezet áldozatának érzi magát. Elfogja az elhagyatottság, a magány, a feleslegessé válás érzése.

Én is így voltam. De felmértem a képességeimet. Hogy úgy mondjam, aklimatizálódtam. S ha az ember tudja, hogy mire képes, ritkábban kerül összeütközésbe a környezetével, embertársaival. A munka, csak dolgozhassunk, többet ér minden gyógyszernél és pszichiáternél. így ismét visszanyerjük saját éhünket. S ez mindennél fontosabb. Elsősorban önmagunk számára.

Hajnali három óra van. Valahol nem messze tehergépkocsi startol. A kenyeres, mondja Bajcsi Lajos. Tulajdonképpen még ő is az éjszaka embere.

Aztán időrendben gyorsan követik egymást az események.

Négy óra. Megy a tehervonat.

Negyed öt. Egymás után gyulladnak ki a lámpák a telep lakóházaiban. Kakasok szólnak fojtottan, tompán.

Háromnegyed öt. Etetők és állatgondozók mennek munkába. Beszólnak az éjjeliőrhöz:

— Hé, éjszakai remete, élsz-e még? — És mindenki élcelődik, mindenkinek van egy-két kedves szava.

öt óra. Bajcsi Lajos Remarque regényének címét idézve jelenti a zootechnikusnak: „Nyugaton a helyzet változatlan", ami annyit jelent, hogy az éjszaka folyamán semmi különös dolog nem történt.

Megint eltelt egy éjszaka.

Az éjjeliőr elégedett.

Aztán a hajnalban — munkába siető emberek között — elindul hazafelé.

GYÖRGY ELEK