A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-08 / 10. szám

I! mii úri Hiirsiik Rohamosan fejlődik a város. Sor­ban épülnek az új lakóházak. A né­gyes számú lakóháztömböt csak né­hány hónapja adták át, de már így is minden lakásba beköltöztek a la­kók. Persze türelmetlenül várták ezt a pillanatot. Gyakran jártak ide már akkor is, amikor még javában folyt az építkezés. Hoztak egyet-mást a munkásoknak, hogy az ő lakásuk­ban minden a legnagyobb rendben legyen. Szabóék egy éve házasodtak össze. Szerelmi házasság volt. Gábor, a férj már jó előre beiratkozott egy la­kásépítő szövetkezetbe, s bár a mé­zesheteket még a szüleik lakásában töltötték, és utána is hosszú ideig ott laktak, a gyerekük is még ott szü­letett meg, de aztán egy hónapra rá végre beköltözhettek a sajátjukba, a négyes számú lakóháztömb har­madik emeletén levő lakásba. Ha­mar megszokták az új környezetet, hiszen a kényelmes, modern lakás minden igényt kielégített. Nem is igen törődtek senkivel, egymásnak és a csöppségnek éltek. Gábor gépkocsivezető volt. Szor­galmas és ügyes. Dolgozott, amennyit csak tudott, mert kellett a pénz, hi­szen fiatalok voltak, törleszteni kel­lett a lakást. Keresett is rendesen. Igaz, gyakran járt távolsági útra. Sokszor három-négy napig is távol volt. Bár feleségének, Icának ez nem nagyon tetszett, később mégis bele­nyugodott. Vagy csak látszatból csu­pán? Gondtalan, jókedvű életük is mintha megváltozott volna. Már nem futottak olyan vidáman összebújva le vagy föl a lépcsőn, amit az idős Ágai néni is gyakran megcsodált. De néha meg is irigyelt. — Ezek a Sza­bóék ilyen gyerekek még — mondo­gatta magában, mikor a két fiatal majd elsodorta őt a lépcsőn. Az utóbbi időben Ágai néninek a két fiatal viselkedése már nem oko­zott annyi örömet. Ilonkához egyre gyakrabban feljárt régi varrodabeli barátnője Éva, pedig a férje szigo­rúan megtiltotta hogy barátkozzék vele. Ágai néninek az sem tetszett, hogy Szabóék egyre több boros­­meg konyakospalackot dobtak ki a szemétbe. Talán illetlen is ennyire ellenőrizni másokat — gondolta Ágai néni, de magyarázatot akart találni a Szabóék lakásából egyre gyakrab­ban kihallatszó veszekedésekre. Ne­hezen tudta megérteni, hogy ez a két ember, akiket már-már a szerelem mintaképének tartott, néhány hónap alatt ennyire megváltozott. Márpe­dig megváltoztak. Gábor egyre ke­vesebbet járt haza, viszont annál gyakrabban jött Éva. Az üres üve­gek is egyre gyarapodtak. Ágai néni azt is hallotta már, hogy Gábor megverte Ilonkát, meg arról is be­széltek, hogy válnak. Gyönyörű őszi vasárnap reggel volt. Ágai néni ezt már a negyedik emeleti lakásából akkor megállapí­totta, amikor készült, hogy leballag­jon a tejért. Az unokái még aludtak. Szabóék ajtajánál mindig megállt egy pillanatra, most azonban a pusz­ta kíváncsiságon túl az ajtó mögül kihallatszó hangos gyermeksírás kö­tötte le a figyelmét. Fejcsóválva foly­tatta útját. Jó félórába telt, míg visszatért. De a kicsi most már nem sírt, hanem ordított. Ágai néni egy ideig ott topogott az ajtó előtt, de aztán mivel úgysem tudott segíteni, fájó szívvel felballagott a lakásuk­ba. Fia és menye azt tanácsolták, hogy ne törődjön a más dolgával. Az asztalhoz ültek, hogy elfogyasszák a reggelit, amikor lentről hangos dö­­römbölés hallatszott fel. Ica, Ica, nyisd ki! Ez Éva hangja — állapí­totta meg a nagymama. Igen, Éva volt. Jóval éjfél után hagyta magá­ra Icát. Nagyon rossz hangulatban tért haza. De Ica nem nyitott aj­tót. Megölte volna talán magát? — villant át Éva agyán a gondolat, és ettől annyira megijedt, hogy segítsé­gért kiabált. A szomszédok összefu­tottak és rémülten kérdezték, mi tör­tént. Éváról ugyan megvolt a véle­ményük, de most ez mellékesnek tűnt. Fel kell törni az ajtót, aján­lotta valaki. Kalapácsot, feszítővasat kerestek, aztán betörték az ajtót. A nyitott ajtóban még hangosabban le­hetett hallani az el-elfúló gyermek­sírást. Mindenki meghökkent, senki sem mert bemenni. Icát biztosan megfojtotta a férje és elmenekült, de az sem lehetetlen, hogy bent rejtő­zik, akkor pedig jaj annak, aki be meri tenni a lábát a lakásba. Ágai néni nagy elszántsággal előretolako­dott, kezében konyhakéssel. „Majd én bemegyek érte“ — mondta el­szántan. Senki sem küldte, de útjá­ba sem állt senki. Mindenki izgatot­tan várta a fejleményeket. Az idős asszony élete legnehezebb percei kö­vetkeztek. A gyerek fáradt sírása először a hálószobába csalta. Aztán az ebédlő ajtaját nyitotta ki, majd olyat sikított, hogy saját maga is megijedt. Ilonka a heverőn feküdt, anyaszült meztelen. A nagy sikításra felébredt, majd az italtól tompa ká­bulatban csak annyit mondott: „Na mi van, miért nem hagynak aludni?“ — visszahanyatlott és aludt tovább. Ágai néni mindent megértett. Látta a kiürült üvegeket is. Lehajtott fej­jel, a konyhakést a háta mögé dug­va lassan kivonult. Vele együtt szét­széledtek a szomszédok is, csupán' Éva maradt ott. Felébresztette Icát, s elmondta, hogy mi történt. Szabóék nagyon restellték ezt a vasárnap reg­geli történetet és sokáig nem mer­tek a szomszédok szemébe nézni. Ta­lán később rájöttek arra, hogy jobb békésen, megértésben élni és ezzel nemcsak maguknak, de az idős Ágai néninek is örömöt szereznek. Nagy László ELKÉSETT Jö TANÁCSOK? A Hét múlt évi decemberi számá­ban „Miért van szerelem“ jeligéjű levelében egy kétgyermekes fiatal­­asszony tanácsért fordult az olva­sókhoz. Elpanaszolja, hogy férje jó, van két szép gyermekük, de ő be­leszeretett egy nőtlen férfiba. Kér­dezi, hogy mit tegyen. Az elmúlt szá­mokban jöttek is a hozzászólások. Kivétel nélkül minden olvasó azt ta­nácsolta, ne rombolja szét családja életét és maradjon a férje mellett. Nem tudom, ki az a fiatalasszony, aki megunta a jó dolgát, de a mi fa­lunkban olyan esemény történt, melyre pontosan ráillenek a fent említettek. Egy ugyanolyan idős fia­talasszony, két szép gyermek édes­anyja, egy éjszaka otthagyta család­ját és a szomszédék fiával elment valami távoli rokonaihoz. Szinte nem akartuk elhinni. Vajon mi késztette ilyen lépésre a fiatalasszonyt? Szép, új. berendezett lakásuk, személyau­tójuk volt, a férje szorgalmasan dol­gozott, csak a családjának élt. Erre azt mondhatjuk, hogy jó dolgában nem tudott mit csinálni. Az esemé­nyek óta hetek teltek el. Azóta már a válóperi keresetet is beadták. Az édesanyjuk nem kíváncsi a gyerme­keire, akik férjének édesanyjánál vannak. Csak az utánuk járó családi pótlékra gondol, ezért szeretné, ha a bíróság neki ítélné a gyermekeket. Egyébként nem is érdeklődik utánuk. De megérdemli-e az ilyen anya a gyermekeit, aki egy szerelmi kalan­dért feláldozza az egész családját? ... Jelige: Egy falubeli Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az Emberi sorsok rovatában ezentúl csak komoly problémákkal foglalko­zunk és mellőzzük a házassági hir­detéseket. Tanácsot kérő és tanácsot adó leveleknek ezután is szívesen adunk helyet. NAGY LÁSZLÓ felvétele A FÉLTÉKENYEK CSOPORTJÁBA TARTOZIK? At^. emberek általában tagadják, hogy féltékenyek, még akkor is, ha igaz. Vagy csak nem tudnának ró­la? Feleljenek a következő kérdé­sekre, és megkapják az őszinte vá­laszt. 1. Ha valameirik „jóbarátnője" azt mondja, hogy a férje megcsalja szavainak azonnal hitelt ad 3 pont kémkedik a férje után 2 pont megmondja a férjének, mit hallott 1 pont nem hiszi el 0 pont 2. Ha a férje későn este tér haza, s azzal mentegetődzik, hogy a sok munka késleltette nem ad hitelt szavainak, de fél a témáról beszélni 2 pont kétkedik szavaiban s ezt meg is mondja neki 1 pont hisz neki 0 pont 3. Ha ruhája gallérján más színű hajat talál, mint az öné jelenetet rendez 3 pont megkérdezi, hogy honnan került oda 2 pont nem érdekli 0 pont 4. Ha férje társaságban más hölgy­gyei szórakozik otthagyja a társaságot 3 pont szemrehányást tesz neki 2 pont nyugodtan és természete­sen viselkedik 1 pont 5. Ha más nők nagyon vonzónak találják a férjét nagyon elkeseríti 3 pont büszke rá 2 pont mindegy önnek 0 pont Ha feleleteinek pontértéke csu­pán 1—5 pont között mozog vakon bízik férje hűségében, fel sem tud­ja tételezni, hogy egyáltalán kísér­tésbe eshet. Fennáll azonban a ve­szély, hogy az ön toleranciája fér­je szemében közönynek tűnhet fel. Vigyázat! Ha pontjainak összege 6—8 kö­zött mozog, az tűnik ki, hogy ön nem gyanakvó természet, de nem is teljesen immunis a féltékenység­gel szemben. Ezt azonban egészsé­ges féltékenységnek nevezhetjük, ami csak azt bizonyítja, hogy fér­jét valóban szereti. Ha feleleteinek összesített pont­száma meghaladja a 8-at, akkor szerényen kifejezve minden feltétele megvan annak, hogy a férje és a saját életét fölöslegesen keserítse, fájdalmat okozva mindkettőjüknek, férjében a sértések mérges tüskéit hagyva. Az indokolatlan féltékeny­kedés a legnagyobb szerelmet is megöli. 20

Next

/
Thumbnails
Contents