A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-01 / 9. szám

is mii is ri is ill's ni: A Hét 5. számában az Emberi sor­sok rovata végén két öregember fényképét hozták. Ez késztetett en­gem arra, hogy én is jelentkezzem. Ugyanis ebben a rovatban nagyobb­részt csak a fiatalok problémájával foglalkoznak. Gyakran olvashatjuk: „17 éves vagyok szerettem egy fiút, elhagyott és most boldogtalannak ér­zem magam...“ stb, stb. Én a 17 évet megfordíthatnám, mert már túl­léptem a hetvenen. Ilyenkor az em­ber háta mögött már bizonyos ta­pasztalatok vannak. Sok problémá­val, tragédiával, nehéz élettel és sze­génységgel birkózott meg. Különö­sen, ha valaki Árva megyéből szár­mazik, mint én. Mint kislány, ezt akkor eléggé nem is éreztem. Jó ta­nuló voltam. Nagyon szerettem vol­na felsőbb iskolát végezni, de apám csak szegény falusi tanító volt és még rajtam kívül öt gyereket kellett felnevelnie. így is elvégeztem a ke­reskedelmi iskolát és az iskolapad elhagyása után azonnal kenyérkere­set után néztem. Miért is írom le mindezt? Mert nekünk akkoriban 17 éves korunkban nem voltak semmi­féle „lelki“ problémáink. Nem is csoda! Sokat dolgoztunk, komolyan vettük a munkánkat, nem volt sza­bad szombat, és sokszor még vasár­nap is dolgoztunk. S amellett még nyelveket is tanultunk. Jómagam hat idegen nyelvet tanultam meg. Mű­kedvelő előadásokat rendeztünk. Képzelhetik, dolgoztunk este hét­nyolc óráig és aztán egy-két hónapig éjfélig próbáltuk a színdarabokat. Aztán dalárda, sport, kirándulások stb. És mindre telt az időből! Időn­ként mindenki szerelmes volt egy kicsit (fiataloknál ez természetes), de ha felbomlott a kapcsolat, azért még­nem gondoltunk mindjárt öngyilkos­ságra. Hol voltak akkoriban a szak­­szervezeti, üzemi üdültetések, a rend­szeres autóbusz- és vonatjáratok. Ve­­licnáról nyolc éven át gyalog jár­tunk Alsókubínba az iskolába. Azt sem tudtuk, hogy mi az az ösztön­díj. Ha elgondolom, milyen boldog Nagy Zoltán felvétele lehetne a mai fiatalság, mennyi min­dent nyújt nekik államunk, mennyi tanulási, művelődési lehetőségük van és mégis folyton problémáznak ... Bocsánatot kérek e hosszúra nyúlt fejtegetésért, de most már magamat is szeretném egy kicsit bemutatni. Negyven évig dolgoztam egy könyv­­kereskedésben. Két világháborút át­éltem, a másodikban elvesztettem a férjemtől kezdve minden rokonságo­mat. Megsebzett szívvel és szinte csodával határos módon maradtam életben, és mindent elölről kellett kezdenem. És én el is kezdtem. Mi­kor felszabadultunk (akkor az Ilava melletti KoSeca községben éltem ha­mis papírokkal), kimentem az utcára és azt kérdeztem magamtól: Érdemes élni? Kinek éljek? Minek? De ami­kor megláttam a virágzó fákat, azt mondtam, ha semmiért sem, de ezért érdemes élni. Amíg ilyen gyönyörű a természet, addig nem kell elcsüg­gedni. Múltak az évek, s ma itt állok egyedül. Talán, ha közük a levele­met, akad majd egy jólelkű férfi, vagy asszony (barátnő), aki kiragad ebből a magányból. Valamikor a vi­lág legvidámabb emberei közé tar­toztam, ma fáj a magány, az egye­düllét. Van egy kétszobás, modern I. kategóriájú lakásom, szép helyen. Szívesen magamhoz vennék valakit, talán akad egy özvegy vagy árva, akinek meleg otthont nyújthatnék, s aki őszinte és becsületes tudna len­ni hozzám, tartalmat adna az éle­temnek. Valakivel szeretnék elbe­szélgetni az életemről. Rendszeresen járok színházba, szeretem a termé­szetet, a zenét a könyveket, a művé­szetet és mindent, ami a lelket ne­mesíti. Az embertársnál, barátnőnél, aki hajlandó volna hozzám költözni, nem határoz a kor, fontos a megér­tés, és a kölcsönös segítség. Nincse­nek örököseim sem. Jelige: Megértő, jószívű rokonlelkek Huszonnégy éves vagyok és hét és fél hónapja nős. Lakodalmunk nap­ján megbetegedett a feleségem, más­nap elvitték a kórházba, két hónapig volt ott. Minden héten kétszer meg­látogattam, pedig a kórház 160 kilo­méterre volt a lakóhelyünktől. Nem sajnáltam sem a pénzt, sem a fárad­ságot. Nagyon aggódtam érte. Ezt mind azért tettem, mert nagyon sze­rettem őt. Két hónap múlva hazajött, örültem, hogy végre itthon van. Amit csak kívánt, mindent megcsi­náltam. Nagyon kíméltem őt. Sokan mondogatták, hogy bizony nem tar­tanának ki ilyen asszony mellett. De én ezeket a szavakat semmibe sem vettem. De ő sajnos nem így gondol­kodott. Semmibe sem vett minket, sem apját, sem apósát, sem engem. Csak az édesanyja, nagymamája és a testvérei kellenek neki. Ezt külö­nösen azóta tapasztalom, mióta tel­jesen egészséges és munkába jár. Magasabb beosztásban dolgozik, mint én, és ezért lenéz engem. Siet a mun­kába, ahol nagyon jól érzi magát, mert egész nap elbeszélgethet a ba­rátnőivel. Este ötre érünk haza mind a ketten, én persze fáradtan, mert egész nap nehéz fizikai munkát vég­zek. Ilyenkor persze nagyon jólesne a vacsora, de az nincs, mert akkor kezd főzni. Sokszor mondtam már neki, hogy főzzön annyit, hogy más­napra is maradjon, legyen mit ennie az apámnak. A vacsora elfogy, és másnapra semmi sem marad. Ha szólok valamit, durcáskodik és azt mondja, hogy az apám egyen, amit tud, ráér egész nap, csináljon ma­gának ebédet. Vacsora után hiába szeretnék vele beszélgetni, alig szól valamit. Azt mondja, hagyjam bé­kén. Tudom, hogy én vagyok a hibás, mert nagyon elkényeztettem, amikor beteg volt, meg azután is. Nem tud­tam elérni, hogy jobban becsüljön engem. Ezért fordulok Önökhöz, ad­janak tanácsot, mit tegyek. Jelige: Szeretnék boldog lenni a feleségem mellett Fiatal lány vagyok. Két évvel ez­előtt megismerkedtem egy fiúval, aki két évvel idősebb volt nálam. Jó ba­rátság volt köztünk, majd később megszerettük egymást. Nagyon bol­dogok voltunk, de egy csekélység miatt összevesztünk. Sokat bánkód­tam, de végül is egy fiú megvigasz­talt. Mint barát közeledett felém, de aztán szerelmes lett belém. Most az­zal fenyeget, hogy ha elhagyom, vé­get vet az életének. Mit tegyek? Mert én még, mindig az első szerelememre gondolok, azóta sem tudtam elfelej­teni, pedig nagyon csalódtam benne. Nemrégen is egy lánnyal láttam őt. Sokat szenvedek és bánkódok, nincs kedvem semmihez. Még mindig na­gyon szeretem. Kész vagyok megbo­­csájtani neki. csak jöjjön vissza. Nem tudom, hogy adjam ezt tudtára és nem tudok dönteni, hogy mit te­gyek a másik fiúval, mert őt nem tudom igazán szeretni. Szívesen fo­gadom az olvasók, az idősebbek ta­nácsait is. Jelige: Könnyes éjszakák Felnőtt ember ideális napi tejadagja legalább fél liter. A tejfogyasztás megnyugtatja a gyomrot, ellenszere a napszúrás­­nak, enyhíti a nikotinmérgezés tüneteit, üdít. Este, lefekvés előtt egy pohár tej nyugodtabb álmot biztosít. Legértékesebb és legízlete­­sebb a nyers tej, de hogy kór­okozó baktériumokat ne tartal­mazzon, célszerű pasztőrözött te­jet inni. Forralás közben a tej tetején hártya, ún. föl keletkezik, amit egyesek nagyon szeretnek, mások meg idegenkednek tőle. Ha forralás közben és a tej le­hűlése során időnként megke­­vergetjük, a föl eloszlik benne. Ha nem szeretjük a tej ízét, kakaót, tejeskávét, karamellát főzhetünk belőle. Készíthetünk belőle tejberizst vagy tejbedarát, tejjel készül a burgonyapüré, sok mártás és főzelék. Nélkülöz­hetetlen a tortakrémeknél, hasz­náljuk a turmix italoknál. A fel­sorolásból kitűnik, hogy azok is bőven fogyaszthatnak tejet, akik nem kedvelik az izét, mert észre sem veszik, hogy megették, meg­itták kötelező tejadagjukat. Ha a zsíros tejet nem forral­juk fel, néhány óra alatt tetején zsírréteg képződik, a tejszín. Ezt óvatosan leszedve, egy napig hűvös helyen tárolva, kemény habbá verhetjük. Ha aludttej te­tejéről szedjük le a tejszínt, tej­fölt kapunk, mindennapi főzé­sünk nélkülözhetetlen alapanya­gát. Az aludttej finomabb lesz, ha kétdecis poharanként kiskanál­­nyi tejfölt keverünk bele, azaz beoltjuk. A házilag készült jog­hurt ugyanígy készül, csak tejföl helyett boltban vásárolt joghurt­tal oltjuk be. A vaj a tejszínből vagy tejföl­ből készül. A vajköpülés után visszamarad az író, amelynek összetétele hasonló a sovány te­jéhez, jégbe hűtve kellemes és egészséges nyári ital, de sajnos, csak faluhelyen juthatunk hozzá. A kicsapódott tejfehérjéből, a kazeinből készül a túró és a sajt. A sovány túró a fogyókúrá­soknak laktató, vitaminokban gazdag, de nem hizlaló táplálé­ka, a zsíros tehéntúróból gom­bócot, fánkot, palacsinta- és tésztatölteléket, krémeket készít­hetünk. A túró készítésénél visz­­szamaradt savót tökfőzelék stb. készítésénél, vagy rétessütésnél víz helyett használhatjuk fel. Minden háziasszonynak gon­dosan ügyelnie kellene arra, hogy családjának tagjai napon­ta valamilyen formában legalább a fél liter tejet megkapják! 20

Next

/
Thumbnails
Contents