A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-15 / 7. szám
formáló munkából a CSEMADOK is tetemesen kivette részét. A szövetség belső életében egyik legfontosabb feladat a szilárd szervezeti élet kiépítése volt. Ezért a járási és kerületi bizottságok szervezése mellett a Központi Bizottság fokozott súlyt fektetett a helyi szervezetek megalakítására. Már 1949 márciusában a központi alakuló közgyűlést követő napokban helyi szervezetek alakulnak Érsekújváron, Muzslán és Nyitragerencséren. Ezek voltak az elsők, és az év végéig további 60 CSEMADOK helyi szervezet alakul meg 3800 taggal. Főleg a fiatalok jöttek a CSEMADOK-ba. Ebben az időben a szövetség tagságának 61 %-át 30 éven aluliak alkották. Ezekben az időkben egy-egy CSEMADOK helyi szervezet alakuló gyűlése szinte ünnepélyszámba ment a faluban. Ez nem volt véletlen, hisz 1948 után ezek a gyűlések jelentették a hivatalos fórumot, ahol anyanyelvükön ismerkedhettek meg az emberek a párt politikájával, a szocializmus építésének nagy célkitűzéseivel. Az 1950-ben megtartott országos közgyűlésen már 140 helyi szervezet képviseltette magát. A további években újabb és újabb helyi szervezetek alakulása gyarapította a CSEMADOK taglétszámát. Az 50-es évek végén a CSEMADOK taglétszáma eléri a 45 ezret. Ezekben az években lényegében befejeződik a CSEMADOK járási és kerületi bizottságainak, valamint a központi bizottság apparátusának kiépítése. Az elkövetkező néhány évben a taglétszám ingadozása volt jellemző a CSEMADOK szervezeti életére. Így a taglétszám többszörös csökkenése után a legfőbb feladat volt a szövetség tagságának stabilizálása, a szervező munka megjavítása a helyi szervezetek aktivizálása. Ezt lényegében 1966-ban a szövetség el is éri. Az ezt követő években a szervezeti életre jellemző a tagság stabilizálása, másrészt a taglétszám rendszeres növelése, mely a 70-es évek elején eléri a 60 ezer főt és a helyi szervezetek száma 530- ra emelkedik. Mindezek az eredmények elsősorban a CSEMADOK járási bizottságainak önfeláldozó munkájához kapcsolódnak. Fokozatosan kialakult a CSEMADOK-ban a választott szervek és az apparátus keretében, egy funkcionáriusi gárda, amely a CSEMADOK-ot szilárd eszmei alapokra helyezte, A MEGTETT ÜT KÖTELEZ A cseh és a szlovák munkásosztály történelmi győzelme 1948 februárjában lehetővé tette a magyar nemzetiség kérdésének megoldását a teljes egyenjogúság szellemében. E kérdés megoldásának egyik konkrét megnyilvánulása volt a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének megalakulása 1949. március 5-én. Alapító tagjai között, akik a szövetség bölcsőjénél álltak ott találjuk a dél-szlovákiai munkásmozgalom, a párt harcosait, Major Istvánt, Lőrincz Gyulát, Fábry Istvánt, Kugler Jánost, Mondok Gábort, Tánczos Istvánt és még sok más elvtársat, akik egész életüket a munkásosztály, a proletár nemzetköziség és a nép felemelkedésének szolgálatába állították. Az a tény, hogy a CSEMADOK bölcsőjénél a párt harcosai álltak, már önmagában megszabta a szövetség programját Is, kifejezve, hogy a szövetség legfőbb küldetése erősíteni Csehszlovákia népeinek barátságát és testvériségét és kíméletlenül harcolni a burzsoá nacionalizmus minden megnyilvánulása ellen, és nem utolsósorban kulturális és népnevelő munkával elősegíteni a csehszlovákiai magyar dolgozók gyors bekapcsolódását az ország politikai, kulturális és gazdasági vérkeringésébe. A CSEMADOK tehát mindjárt a megalakulás után kettős feladat előtt állt. Egyrészt szükséges volt kialakítani a szövetség belső szervezeti életét, biztosítani a szövetség fejlődését, másrészt elősegíteni a magyarság egyenjogúságából származó halaszthatatlan politikai és kulturális feladatok megoldását. A CSEMADOK-nak megalakulása után nagy nehézségekkel kellett megküzdenie. A már ismert okoknál fogva Déi-Szlovákiában nem volt számottevő haladó értelmiség, ugyanakkor hiányoztak a magasabb szintű, irányításban jártas káderek is, A szövetség apparátusának kiépítésével azonban nem lehetett késlekedni. Azonnal cselekedni kellett. Így kulturális szövetségünk első járási, kerületi és központi funkcionáriusai túlnyomó többségükben minden különösebb előkészítés és sokszor tapasztalat nélkül egyenesen a munkapadok mellől kerültek ki, főleg az akkor 25—35 év közötti korosztályból. Ezekre jellemző volt a mérhetetlen lelkesedés, a tenniakarás, a szocializmus ügye iránti feltétlen odaadás. Ilymódon vette kezdetét a járási és kerületi bizottságok, majd a központi bizottság apparátusának kiépítése. A CSEMADOK Központi Bizottsága kezdettől fogva nagy súlyt helyezett a szövetség apparátusának képzésére, és élve az adott lehetőségekkel, 1950—54 között többször rendezett hathetes kultúrpolitikai tanfolyamokat, amelyeknek célja az volt, hogy a CSEMADOK fizetett és választott tisztségviselőivel megismertesse a marxizmus-leninizmus alapjait, valamint a CSEMADOK célkitűzéseit. Ebben az időben indultak meg a párt különböző szintű szervei által szervezett pártiskolázások is a magyar nemzetiségű párttagság részére. Ezekben az években a CSEMADOK Központi Bizottsága egész sor tanfolyamot rendezett a műkedvelő együttesek vezetői részére, lerakva ezzel alapjait a műkedvelő színjátszó együttesek, tánccsoportok, énekkarok és más kultúrcsoportok megalakításának. Ezekben az időkben azonban nemcsak a CSEMADOK szervezése ütközött a káderek hiányából származó nehézségbe. Azonos nehézségek voltak az Iskolaügy, az újságírás és társadalmi élet minden más területén. Szlovákiában jóformán nem volt képzett magyar tanító. Viszont az egyenjogúság logikus következményeként meg kellett kezdeni a tanítást a magyar tannyelvű iskolákban. Ezért a CSEMADOK saját belső szervezeti életének kialakítása mellett aktívan részt vett az új szocialista tanítói gárda kiépítésében is. A CSEMADOK tisztségviselőinek meggyőző munkája következtében tucatjával jelentkeztek pedagógiai pályára a csehszlovákiai magyar dolgozók legjobbjai, akik sokszor a munkapad mellől, rövid tanfolyamokon elsajátított tudással, álltak a katedra mellé. Ma már mindez a múlté, Azonban mindenre visszagondolva nem is olyan véletlen, hogy a CSEMADOK a mai napig is époen a tanítóságban találja meg a CSEMADOK helyi szervezetei kulturális életének szervezőit és irányítóit. A CSEMADOK tisztségviselői ezzel párhuzamosan az ötvenes évek elején részt vesznek a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szervezésében. Pártfeladatot teljesítve, fáradtságot nem ismerve járják a falvakat, vitatkoznak, argumentálnak, meggyőző munkát végeznek a szövetkezetek megalakulása érdekében. Ezekben az időkben száz és száz községben a CSEMADOK funkcionáriusait nemcsak úgy ismerik, mint a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális életének szervezőit, de úgy is, mint a szövetkezetesítés gondolatának hirdetőit és agitátorait. Amikor helytelen adminisztratív intézkedések következtében Kelet-Szlovákia egyes járásaiban veszélybe került a szövetkezeti mozgalom, a CSEMADOK hivatásos dolgozói Dél-Szlovákia járásaiból részt vesznek a szövetkezetek megszilárdításának és újjáalakításának nagy munkájában. Ebben az időben a CSEMADOK kultúrát, népnevelést szervez, munkára serkent, magyarázza a párt politikáját, munkát végez annak érdekében, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozó bizalommal nézzen a jövőbe, bizalommal legyen a párt politikája iránt, valamint a cseh és a szlovák dolgozók iránt. At kellett hidalni az 1945—48- as években felgyülemlett bizalmatlanságot, és ez nem volt könnyű feladat. Hogy mindez mennyire sikerült, azt azokhoz a hatalmas gazdasági és kulturális eredményekhez kell mérnünk, amelyeknek ma Dél-Szlovákiában tanúi vagyunk. Mi büszkék vagyunk arra, hogy pártunk vezetésével ebből a hatalmas társadalom
