A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-08 / 6. szám

A cigaretta nem lett ártalmatlan! Szélmalomharc, az a küzdelem, amit az orvostudomány vív a dohányosok óriási táborával. Hiábavalók a bizo­nyítékok, amik jelzik a nikotin s a füst ártalmait: a tüdőrák és a do­hányzás közötti összefüggés, az in­farktus veszélye, a szív és keringési rendszer egyéb megbetegedései és még hosszan lehetne sorolni. Aki egyszer rászokott a dohányzásra, minden veszélyt vállal, ahelyett, hogy kitenné magát néhány hónapi ké­nyelmetlenségnek. S mint minden nehéz kérdés meg­oldásánál, itt is felmerült a kompro­misszum lehetősége: olyan cigaretta előállítása, amely veszélytelen vagy inkább ártalmatlan az egészségre. A világ minden táján végeztek már er­re vonatkozó kísérleteket. Eddig nem sok sikerrel. Legújabban Washing­tonban, a Nemzeti Rákkutató Inté­zetben rendezett nemzetközi értekez­leten azokat az eredményeket ismer­tették, amelyeket a nyugatnémet do­hányipar hamburgi kutatóintézeté­ben folytattak. A három évig tartó kísérletsorozat állítólag nagy lépés­sel hozta közelebb a tudományt az ártalmatlan cigaretta problémájának a megoldásához. A kísérletek során mintegy 9000 fehér egér bőrére csöpögtettek ciga­rettafüstből lecsapolt kondenzátu­­mot, és mintegy 4500 szíriai arany­hörcsöggel lélegeztettek be cigaretta­­füstöt, és vizsgálták a kiváltott bio­lógiai, pontosabban rákkeltő hatást. A szíriai aranyhörcsögben ugyanis igen jól lehet tanulmányozni az em­beri szervezetben fellépő tüdőrákhoz hasonló gégefőrákot. A csepegtető teszt eredményét a kutatók az alábbiakban foglalták ösz­­sze: — A cigaretta rákkeltő hatását el­lentétben az eddigi feltételezéssel nem lehet a füstkondenzátum benz­­pirén-tartalma alapján megítélni. — Megnő a rákkeltő hatás ha a kondenzátumot dimitilbenzantran­­cinnal kombinálják. — Ha a cigarettába fóliadohányt töltenek, a fólia előállítási módjától 'függően különböző mértékben csök­kenthető a cigaretta biológiai aktivi­tása. — Egyharmadára csökkenthető a füstkondenzátor kórokozó aktivitása, ha nátriumnitrátot adnak a dohány­hoz. A szakemberek számára is megle­pő, hogy a fóliadohány egészség szempontjából előnyösebb. A fólia­dohányt régen a szivarok borítólap­jának használták fel, és ez mint do­hány gyenge minőségűnek számított. Ügy állítják elő, hogy a dohányt megőrlik, kihengerlik és lapokra vág­ják. Egészségi szempontból előnyö­sebb hatását azzal magyarázzák, hogy sokkal gyorsabban ég el, mint a közönséges dohány. A „füstölő teszt“ során az alábbia­kat figyelték meg. — A nagy adagokban történő füs­tölés a kísérleti állatok tíz százalé­kánál gégerákot idézett elő. Felére csökkentett füstölésnél viszont az állatoknak, csak mintegy 0,6 száza­léka betegedett meg. Ez azt bizo­nyítja, hogy a dohányfüst mennyi­ségével arányos a rákkeltő hatás. — Tüdőrákot szélsőséges kísérleti feltételek mellett sem tudtak elő­idézni az állatokon. — Acetátszűrők alkalmazása ese­tén ugyan csak 0,6 százalékra csök­kent a rákban megbetegedett kísér­leti állatok aránya. — Fóliadohányból készült cigaret­ták füstje elváltozásokat idézett u­­gyan elő a légzőszervek nyálkahár­tyáin, de nem okozott gégerákot. — Más kóros elváltozást (gyomor­hurut, gyomorrák, hörghurut, tüdő­tágulás, ér- és szívbetegség) nem ta­pasztaltak. Noha az állatkísérletek eredmé­nyeit nem lehet közvetlenül átvinni az emberi szervezetre, de következ­tetések mégis vonhatók le belőlük. A szakemberek szerint az alábbi meg­állapítások az emberre is érvénye­sek. Az eddig rákkeltőnek ismert anya­gok rákokozó hatása a cigarettafüst­ben gyengének nevezhető, csak az adag emelésekor lépett fel rákos el­változás. Aki tehát keveset dohány­zik, a cigarettát nem szívja csonkig és acetát- vagy nátriumszűrőt hasz­nál hozzá az mintegy húsz évvel ki­tolhatja a fenyegető tüdőrák fellé­pésének közvetlen veszélyét. A növényeknek memóriájuk van és képesek az állatokéhoz hasonló fel­tételes reflexek kiépítésére — ez a meghökkentő következtetés vonható le Ivan Gunnar professzornak, a szovjet Tyimarjazev Mezőgazdasági Akadémia tagjának legújabb kísérle­teiből. A fiatal árpahajtás egyszerre „kia­bálni" kezd, ha gyökereit forró víz­be merítik. Hang természetesen nem hallható, de a növényhez csatolt elektronikus detektor regisztrálócsú­csa hevesen mozogni kezd a papíron. Vitalij Gorcsakoc szovjet kutató­nak sikerült áramvezető szálköteget elkülöníteni a tök szárából, s ehhez a köteghez mikroelektródokat csatla­koztatni. Ezután különböző módsze­rekkel ingerelte a növény gyökerét például egyszerűen elvágta a gyöke­ret. Bizonyos távolságra a vágás he­lyétől másodpercek múltán villamos impulzus jelent meg. Mai tudományos felfogásunk sze­rint a növényeknek nincs idegrend­szerük és nincsenek érzékszerveik. Hogyan reagálnak hát a környezeti ingerekre? Hogyan hatnak rájuk a fizikai ingerek? Az élő szervezetek villamos folyamatait tanulmányozó elektrofiziológia próbál választ ke­resni ezekre a kérdésekre. Válaszként a környezeti ingerekre, villamos jelek keletkeznek az állatok idegsejtjeiben, s ezek a jelek azután később elérik a központi idegrend­szert, az agyat. Jelenlegi műszereink­kel már nemcsak az állatok és az ember szívének, agyának villamos te­vékenységét elemezhetjük. Az egyre EMLÉKEZŐ NÖVÉNYEK nagyobb érzékenységű műszerek hoz­zásegítik a tudósokat, hogy felkutas­sák a növények, fák, bokrok, villa­mos „hangjait“. Immár laboratóriu­mi kísérletek százai bizonyítják, hogy az idegpulzusokhoz nagyon hasonló impulzusok találhatók a növények­ben is. Mi több, belső folyamataik koordinálását és a környezettel való egyensúlyukat olyan komplex vá­laszadó-rendszer segítségével valósít-: ják meg a növények, amely vala­mennyi életfolyamatukat ellenőrzi. Régóta tudjuk már, hogy ha a nap­sütéses órák számát jelentősen meg­hosszabbítják, a növény „elfárad“ — vagyis a növényeknek is pontos élet­ritmusuk van, mint az állatoknak. A legújab elektronikus vizsgálatok nemcsak megerősítették ezeket a megfigyeléseket, hanem azt is kimu­tatták, hogy a gyökerek funkciója a szívére emlékeztet: összehúzódnak, gerjesztett és gátolt működési fázi­saik váltakoznak. A növények olyannyira érzékenyek a fényre, hogy megfelelő visszacsa­toló rendszert alkalmazva felhasznál­hatók a növényházak világításának ki- és bekapcsolására. De még meg­­hökkentőbb, hogy a növények ren­delkeznek — mind a rövid-, mind pedig a hosszú távú memória elemei­vel. Ha a bab gyökerét nulla fokra hű­tik le, majd ezután meleg vízbe me­rítik, a hidegre adott reakció jelei nem tűnnek el azonnal az oszcillosz­kóp ernyőjéről. A növény még min­dig „emlékezik“ a hidegre — azt mondhatnánk, résen van. Az uborka, bab, búza, burgonya és boglárka ese­tében is tapasztalták, hogy emlékez­nek a xenonlámpa felvillanásainak frekvenciájára. Bizonyos fényimpul­­zus-sorozat után a növények rendkí­vüli pontossággal reprodukálták az előre meghatározott ritmust. Az egyes növényfajok különböző, ideig emlékeznek az ingerre — a boglár­ka 18 óráig „emlékezett“ a fényrit­musra. A tudósok azzal is megpróbálkoz­tak, hogy feltételes reflexet építse­nek ki a növényekben. Egy filodend­­ron közelében bizonyos ásványt he­lyeztek el és villamos áramütést mér­tek a növényre. Ezt a leckét sokáig ismételték. Bizonyos idő elteltével a filodendron akkor is reagált az ás­vány közelítésére, ha nem mértek rá áramütést. A növényi „idegrendszer“ kutatá­sának nagy elméleti és gyakorlati je­lentősége van. Ha sikerül feltárni a növényi „idegrendszer“ alapjául szol­gáló folyamatokat, talán mesterséges rendszereket is tervezhetünk majd növekedésük, fejlődésük vezérlésére. SVÁJC — KICSIBEN A Luganói-tó Melide nevű félszige­tén kiállítás létesült, amelyen Svájc hegyei, vidékei, tavai, kastélyai, hí­res épületei huszonötszörös kisebbí­tésben láthatók. ŰJ TÍPUSÚ PORLASZTÓ A Kujbisevi Repülésügyi Intézetben befejeződtek egy új típusú, ún. ör­vény-karburátor kifejlesztésének a munkálatai. Az új szerkezet a felére csökkenti a gépkocsiból távozó kipu­fogógáz mennyiségét, mert tökéletes elégést biztosít a legmegfelelőbb ke­verék képzésével. A porlasztóval 10— 12 %-nyi üzemanyag takarítható meg. A próbapadon végzett kísérletek után a képen látható karburátort egy „Volga M-24“ típusú gépkocsiba sze­relték be. RÖNTGENGÉP GYERMEKEKRŐL A kisgyermekekről, különösen a cse­csemőkről nehéz úgy röntgenfelvéte­leket készíteni, hogy el ne mozdul­janak közben. A lélegzetvételre, il­letve annak visszatartására vonatko­zó utasításokat sem tudják követni. E nehézségek kiküszöbölésére a Sie­mens cég szakemberei olyan elektro­nikus vezérlőkészüléket szerkesztet­tek, amely automatikusan a tüdő te­lítődése vagy kiürülése pillanatában utasít a fényképezésre. A készülék a kisgyermek orra vagy szája elé raktapasszal felerősített érzékelő út­ján szerez tudomást a légzésről. hót 19

Next

/
Thumbnails
Contents