A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-08 / 6. szám

MIT OLVASSUNK? O. Danék: A király nem visel sisakot Az ismert cseh író új történel­mi regényének főhőse II. Ven­cel cseh király, a Morvamezőn elesett Premysl Ottokár fia. Gyermekként lép apja öröké­be, egy feldúlt, szétzilált or­szág trónjára. Apjával ellen­tétben gyenge alkatú és félénk, tudja, sose lesz képe.' helytáll­ni a csatamezőn. Hosszú, belső vívódás árán érti meg, hogy arra nincs is szükség. A Pfe­­mysl Ottokárok kora lejárt. Honoré de Balzac: Elveszett illúziók Ha elolvassuk a regényt, leg­erősebb benyomásunk valami roppant áradás, a történésnek, az alakoknak, a leírásoknak és a dialógusoknak mindent, a mi ellenállásunkat is magával sod­ró bősége, az életkedv, az élet­öröm szinte zuhogó folytonos­ságában, vidéki botrány kirob­banásáról, akár ezer csalafin­taságról legyen szó. Ez a bal­­zaci költészet, a dolgok együt­tes átkarolása. K. M. Capek-Chod: Tünékeny álmok Ez a regény több, mint társa­dalmi regény: kulcsregény és szociális regény, korrajz és val­lomás a korabeli cseh kulturá­lis életről, egy városról, melyet izzón szeretett, kedvelt mor­váiról, akik között oly szíve­sen élt, s egy népről, amelynek oly bátor, harcos és nagy írója volt. További megjelent új könyvek: Csanda Sándor: Balassi Bálint költészete Ivan Olbracht: A hódító Ny. P. Kamanyin: Repülők és űrhajósok H. G. Wells: A bűvös bolt Babits Mihály: Hatholdas ró­zsákért Zsoldos Péter: Ellenpont Móra Ferenc halálának 40. évfordulója alkalmából „Régi lakásügy“ c. elbeszé­léséből idézünk egy részletet: .......hát akkor vegye kend a házát hátára, jó ember, és vigye ki a Tisza partjára — nevette el magát a főbíró .. .“ folytatás a vízszintes 1, függőleges 13, és 20. szá­mú sorban. Vízszintes sorok: 1. Az idézet első része. 13. Zeusz test­vére és felesége, az ég királynője, a házasság védő istennője az ókori gö­rög mitológiában. 14. Török sapka. 15. L-betűvel a végén: angol főnemesi cím. 16. Város Ausztriában. 17. Angol vilá­gos sör. 19. Ponyva lakás. 22. Figyel. 23. Francia névelő. 24. Fantom. 26. Ipa­ri növény. 27. Tenger angolul. 29. A víz­szintes 19 első két betűje. 30. Hegy­csúcs Macedónia és Albánia határán. 32. Az állatvilágnak szelvényes testű és ízekre tagolt lábú gerinctelenekből álló törzse. 34. Nem valóság. 35. Kiváló művészi alkotás. 36. Csupa szlovákul. 37. Európai nép. 39. Vegyjele .,ar“. 41. . . Ahram, kairói napilap. 43. Ok! 44. Retek közepe. 46. Kisebb katonai ala­kulat. 47. Fontos ásvány. 48. Állatkert. 50. Sor. rend. 52. Kevert tea. 53. Fedd. 54. Alkoholos. 55. Termést betakarít. 56. Én latinul. 59. Esztendő. 60. Pata­kocska. 62. A technikai atmoszféra rö­vidítése. 63. Igen oroszul. 64. Fia arab ••• Az elmúlt év őszén az Európa Könyvkiadó Oda az utolsóhoz és első­höz címmel kiváló műfordítók tolmá­csolásában megjelenttette Emil Boles­lav Lukáé válogatott verseit magya­rul. Adósságtörlesztésként értékeltük a kötetet, tisztelgésként az előtt a je­les szlovák költő előtt, aki Petőfi Apostolának, Ady költészetének, majd a Nyugat-nemzedék nagyjai, József Attila, Szabó Lőrincz, Illyés Gyula és számos ifjabb költőnk, nem­különben Krúdy és Sándor Kálmán prózájának szlovák nyelvű átkölteté­­sével elévülhetetlen érdemeket szer­zett. A tiszteletadást ezekben a hetek­ben a Madách — a budapesti Szép­­irodalmi Kiadóval közösen — a szlo­vák-magyar kulturális kapcsolatok elmélyítésén fáradozó költő tanul­mányainak kiadásával egészíti ki. Pontosabban: önéletrajzi ihletésű vallomások, interjúk, írói arcképek, évfordulókra írt emlékbeszédek, le­velek, versek és versfordítások tük­rözik Lukáé hídverő munkásságát, a­­melyekért a magyar Pen Club 1969 májusában emlékéremmel tüntette őt ki. Rangot ad ez a kitüntetés a költőnek, aki Ján Smrek mellett a legtöbbet fáradozott „a magyar köl­tészet magas színvonalú szlovák nyel­vű tolmácsolásáért és a magyar iro­dalom népszerűsítéséért“ — olvassuk a kitüntetés okmányában, és minden­képpen helyeselhető, hogy a Madách A nagy üzenetváltás kiadásával meg­ismerteti a magyar olvasóközönséget itt nálunk és határainkon túl is az­zal a tiszteletet érdemlő törekvéssel, amellyel Lukáé a két szomszéd nép termékeny együttműködésének ügyét évtizedek során szolgálta a múltban és talán még buzgóbb ügyszeretettel szolgálja ma is. Csanda Sándor a kötet előszavá­ban a magyar irodalom szlovákiai nagykövetének nevezi a század ele­jén a Selmecbánya melleti Hodrus­­bányán született Lukáéot. A gondos búvármunkával készült, jó kalauz­nak bizonyuló bevezető sok érdekes életrajzi adatot tartalmaz, köztük a legnagyobb figyelmet Lukáénak An­ton Strakóval való bensőséges baráti kapcsolatának és együttműködésének eddig feldolgozatlan és alig ismert tényei érdemlik meg. A két világhá­ború közti esztendőknek ez a nagy magyar irodalombarátja Jifí Wolker balladái magyar kiadásával egyidő­nevekben. 66. Lecsóban van! 68. Vízi­növény. 70. Állatlak. Függőleges sorok: 1. Aloé betűi. 2. Három olaszul. 3. Tan­tál kémiai jele. 4. Gábor Ferenc. 5. Igen angolul. 6. Cérna, fonal. 7. Nemes­gáz. 8. Kocsi angolul. 9. Rés peremei. 10. G. W. 11. Ázsiai pénzegység. 12. Ilyen kamra is van. 13. Az idézet má­sodik része. 18. A harmadik dimenzió. 20. Az idézet harmadik része. 21. Szél­mentes oldal a hajózásban (ang.). 24. ..... és Júlia. 25. Lapszél. 27. Háztar­tási eszköz. 28. Kártyajáték. 80. Fél kobalt. 31. A Brit Légiforgalmi Társa­ság neve. 32. Fohász. 33. Tudomány. 38. Csüng. 40. A munka és az energia egy­sége (ford.). 42. Háziállat. 44. Élő. 45. Rendszeres gyakorlás a sportban. 47. Délkelet-ázsiai szerződési szervezet, angol nevének rövidítése. 49. Szerb né­pi tánc. 50. Géz betűi. 51. Levegő gö­rögül. 52. Mátka. 57. Tréfás ötlet a szín­darabban. 58. A melléknév felső foká­nak jele. 61. Bírósági eljárás jogi alap­ja. 64. A bratislavai autók jelzése. 65. Kettős betű. 67. Azonosak, 68. Ismeret­len adakozó névjele. 60. Kötőszó. 71. Igekötő. Beküldendő a vízszintes 1, függőleges 13, és 20. számú sorok .megfejtése la­punk megjelenésétől számított 6 napon belül : ben már 1932-ben felismerte a köl­csönösség fontosságát. Lukáchoz in­tézett levelében olvashatjuk: „Egyút­tal azt is megkérdezem tőled, lenne-e nálunk megfelelő érdeklődés a leg­újabb, Ady utáni magyar költészet iránt? Szép volna, ha ez a kölcsönös lépés sikerülne! Én az itteni költők segítségével összeállítanám az új ma­gyar versek reprezentatív válogatá­sát, mondjuk, 100 költeményt adnánk ki! Mindez a béke és barátság szép gesztusa lehetne ...“ Az eredmény egyelőre egy magyar kultúrest, amelyet a budapesti cseh­szlovák kolónia 1934. április 29-én rendezett klubhelyiségében, s ame­lyen Lukáé nemcsak saját fordításait olvasta fel magyar költők műveiből, hanem Ady Endre és a szlovák köl­tészet címmel előadást is tartóit. A kötetnek Ady igézetében című fejezete, amely Lukáénak Adyról írt doktori diesszertációját — Ady és a dekadencia, 1933 is tartalmazza, ar­ra vall, hogy Lukáé Hviezdoslavhoz hasonlóan valóban erősen Ady igé­zete alatt állt, erről a legbensősége­sebben a költő halálának negyvene­dik évfordulóján a Kerepesi temető­ben mondott beszéde tanúskodik. Lukáé kitűnő érzékkel tájékozódik a magyar irodalom múltjában, Ba­lassi Bálint és Berzsenyi Dániel köl­tészete ugyan kiesik érdeklődési kö­réből, de már Petőfi zsenije előtt fe­jet hajt, szereti forradalmi líráját, kivált az Apostolt, szereti Arany bal­ladáit, Vajda János Gina-verseit, Re­­viczkytől a Pán halálát, és minde­nekelőtt Adyt, akinek költészetében felfedezi a kuruc motívumokat, s akinek hatása — vallomása szerint — fellelhető ifjúkori verseiben. Nem szégyenkezik bevallani, hogy szívé­hez közel áll Gyóni költészete. Gyó­­ni Gézáról írt emlékezésében talá­lunk romantikus túlzást és túlérté­kelést, amit érthetővé tesz az a tény, hogy Gyóni két kötetének elolvasása után Lukáénak be kellett vonulnia. A kötet értékét emelik a Tóth Ár­pádról (Elán, 1939) és Kosztolányi Dezsőről (Elán, 1940) érzékeny tollal írott kis portréi, valamint a Juhász Gyula költészetének szlovák vissz­hangja címmel az Irodalmi Szemlé­ben (1967—68) megjelent kis tanul­mánya. Tóth Árpádban nemcsak a költőt, a vox humana tiszta megszó­­laltatóját, hanem a nyelv varázsos titkaival mesterien bánni tudó mű­emil boleslav lukác/anagy üzenetváltás madách fordítót is nagyra becsüli. Kosztolá­nyiban a nagy formaművészt csodál­ja, és helyesen látja, hogy „minden játékossága, helyesebben mondva hangulatokkal, színekkel, hangokkal űzött virtuozitása mélyén, a gyer­mekkori emlékek felidézése mélyén, a férfigond és férfibánat alján, élet és művészet minden mágiája »hátteré­ben« egyetlen alapérzés húzódik meg: a halálfélelem.“ A hetvenéves Illyés Gyulát kö­szöntő írása (Irodalmi Szemle 1973-1) meleg emberi vallomás egy barát­ságról, amely a „legendás szilaj ifjú­korba“ nyúlik vissza és ma is eleven maradt. Ritka irodalmi csemege, a­­hogy ebben a köszöntőben a párizsi Sorbonne-on megrendezett Petőfi­­emlékünnepélyen előadást tartó di­lettáns Pékár Gyulát, a Petőfi Tár­saság akkori elnökét, Horthy állam­titkárát néhány találó szóval jellem­zi. Pékár „hipernacionalista frázis­halmozását“ a Sorbonne díszterme karzatának közönsége borsos közbe­kiáltásokkal fogadta. Az a tény, hogy Lukáé már három évtizeddel ezelőtt, 1943-ban a Sötét vizek partján (Na brehu éiernych vöd) címmel megjelent antológia elő­szavában szorgalmazta a magyar iro­dalom egy jól megírt monográfiájá­nak megjelentetését, ugyanúgy a leg­jobb magyar műveknek, főként a mai, modern írók műveinek fordítá­sát, különösen becsessé teszik sze­münkben e kultúrdiplomatának is nevezhető jeles szlovák költő hídve­rő munkásságát. EGRI VIKTOR A nagy üzenetváltás Emil Boleslav Lukáí tanulmánykötete t 13

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents