A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-08 / 6. szám
kívül — főleg exportra — készítünk még 350 ezer pár luxus- és divatcipőt is. KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁS AZ SZNF TISZTELETÉRE A Jas, amely 1972-ig a Szlovák Nemzeti Felkelés kitörése napjának, augusztus 29-nek a nevét viselte, az idén méltón akarja megünnepelni a felkelés harmincadik évfordulóját. Ezért az üzem dolgozói egyéni és kollektív kötelezettségvállalásokkal járulnak hozzá a termelés ütemének meggyorsításához és a kitűzött tervek teljesítéséhez. A gyár dolgozói az SZNF harmincadik évfordulójának tiszteletére kereken 6 millió korona értékben vállaltak kötelezettségeket. Ezt az értéket elsősorban az alapanyagok megtakarításával, energiamegtakarítással, az újítómozgalom fellendítésével, valamint a gyártmányok minőségi színvonalának emelésével akarják elérni. Ezenkívül 25 ezer órát dolgoznak társadalmi munkában a gyár környékének szebbé tételén. A kötelezettségvállalásban nem feledkeztek meg a dolgozókról való gondoskodásról sem. E tekintetben a fő hangsúly a szakmai továbbképzésen van. MILYEN LESZ AZ IDEI CIPÖDIVAT? A zakatoló, sistergő, pattogó-kattogó gépek, futószalagok birodalmából kerültem ide a tervezésbe, hogy a fenti kérdésre választ kapjak. S a válaszadásra Dusán Markus mérnök, a tervezőiroda vezetője a legilletékesebb. — Tervezőirodánk tulajdonképpen még csak most kezd kialakulni — szerénykedik —, mivel eddig a nálunk gyártott modelleket Partizánskeban készítették. Ami a kérdést illeti: az idei cipődivatra elsősorban a pasztellszínek a jellemzők. Természetesen a pasztellszínek a női cipőkre, szandálokra vonatkoznak. A férficipőknél is a világosabb színek kerülnek túlsúlyba. Viszszatérve a női divathoz, a cipők, szandálok különböző díszítőelemekkel gazdagodnak. — Marad-e a sarkak és a talpak magassága? — A tavalyi divattal szemben kialakulóban van a „józan magasság" elve. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy kb. 4—6 centis lesz a sarokmagasság. A JAS, amelynek jelenleg több mint ötezer dolgozója és négy kihelyezett üzemegysége van, a járás legnagyobb gyára. Ez nemcsak azért lényeges, mert munkát és kereseti lehetőséget nyújt a járás dolgozóinak, főleg a nőknek, (a gyár dolgozóinak mintegy hetven százaléka nő), hanem azért is, mert nagyban segíti a járás társadalmi és kulturális felemelkedését. Az idén az önálló gyár a második éves tervét teljesíti. A szocialista kötelezettségvállalások, s a dolgozók odaadása a biztosíték rá, hogy ez se lesz rosszabb az előzőnél. —gs—- Ladislav Polaiek kereskedelmi igazga* tóhelyettes A cipőgyár egyik részlege ^ Ez lesz az idei cipödivat sei sógorhoz, aki történetesen cipész, azaz suszter volt, s csizmákat, cipőket foltozott, vagy talpat szegeit, faszeggel a bakancsokra. Hát úgy nagyjából ez lett volna minden. S ahogy már említettem, ez bizony siralmas eredmény. Mindezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert olyan cipőgyárba készültem, amely évente milliószámra gyártja a lábbelit. De ne vágjunk a dolgok elébe. Vegyük csak szépen sorba a dolgokat. EGY KIS TÖRTÉNELEM Bardejovban (Bártfán) a mai JAS cipőgyár elődje a partizánskei Augusztus 29-e Cipőgyár fióküzeme volt, amelyet 1957-ben alapítottak. Ez az üzem az első évben alig több, mint száz dolgozóval indult és mindössze 130 ezer pár cipőt gyártott. Három évvel később, amikor felépült két ötszintes épület, már közel kétezer dolgozót foglalkoztatott az üzem, s az évi termelése kétmillió hétszázezer pár cipő volt. Az üzem állandóan fejlődött, gyarapodott, s 1971-ben már a termelés meghaladta a hétmillió pár cipőt. 1972 végéig működött a partizánskei Augusztus 29-e Cipőgyár. A termelés mennyisége s egyéb gazdasági-szervezési tényezők azonban elérték azt a szintet, hogy az üzem önállósulhatott. Ez meg is történt. Az elmúlt év elejétől JAS n. v. Bardejov néven önállóvá vált. Dióhéjban ez volna a cipőgyár története. MA ÉS HOLNAP Megyek a havas gyárudvaron, és szinte nem Is nagyon tudom elhinni, hogy gyárban vagyok. Valahogy egy gyárhoz méltatlan az a csend, amely körülvesz. De mindez csak a falakon kívül ilyen, bent a csarnokokban kattognak, sisteregnak, surrognak a gépek. Ezerszámra készülnek a cipők, csizmák, szandálok. Hogy ez valóban így van, arról Ladislav Polacek, kereskedelmi igazgatóhelyettes tájékoztat. — Az önállósulás nem ment zökkenők nélkül — mondja bevezetésként —, de azért az év végére behoztuk a kezdeti lemaradásokat. — Tulajdonképpen az első önálló gazdasági évet zárták, elkészült már a mérleg? — Valóban az első évünk volt a tavalyi. Az 1973-as gazdasági mérleg még nem teljes. Hiányzik néhány adat. Ennek ellenére vannak adatok, amelyek azt mutatják, hogy nem zártuk rosszul a kezdés évét; a tervek szerint 7 millió 380 ezer pár cipőt kellett legyártanunk. Ezt a tervet 101,4 százalékra teljesítettük. Az egyéb mutatók közül az össztermelést 100,1, az árutermelést pedig 100,4 százalékra teljesítettük. — Milyen cipőféléket gyártanak, s milyen alapanyagokat használnak fel a gyártásra? — Férfi-, női, gyermek- és leánykacipőket gyártunk. Az áru túlnyomó többsége természetes alapanyagokból, vagyis bőrből készül. De használunk műanyagokat is. Ezek közül érdemes megemlíteni a barexet, amely hazai gyártmányú, s nyugodtan állíthatom, hogy világviszonylatban is előkelő helyen áll. — Ha jól tudom, a gyár termékeinek lényeges hányada exportra kerül. — Az évi termelésünknek több mint a fele exportra készül. Legtöbb termékünk a szocialista államokba kerül. A legnagyobb tételek a Szovjetunió számára készülnek. Például 1972-ben több mint ötmillió pár cipőt készítettünk a Szovjetunió számára. De megtalálhatók a gyár termékei az NSZK-ban, az Egyesült Államokban, Angliában, Svédországban, Dániában, Hollandiában, Finnországban és másutt is. Az üzem fennállása óta több mint harminc országba exportáltunk termékeinkből. — Hány pár cipőt gyártanak az idén? — A tervek szerint 8 millió 181 ezer párat. Az össztermelési tervünk 518 millió, az árutermelési tervünk pedig 544 millió 400 ezer korona. A termelési módok szerint 278 ezer pár plasztikcipőt, 7 millió pár bőrcipőt és több mint 900 ezer borex cipőt készítünk. Ezen-8 millió pár cipő Egyáltalán nem vagyok ellensége a télnek, s főleg nem a havazásnak, most mégis azt mondom, várhatott volna legalább egy napot a havazás, mert így közel három óráig tartott az út Kosicéről (Kassáról) Bardejovig (Bártfáig). Pedig a távolság alig kilencven kilométer. Mindenesetre e háromórányi idő elég volt ahhoz, hogy eltöprengjek afelett, hogy tulajdonképpen mit is tudok a cipőkészítésről. A végeredmény siralmas volt. Kiderült, hogy — mint annyian e világon — cipőben járok, s aszerint, hogy kényelmes, avagy kényelmetlen a lábbelim, döntöm el, hogy jó-e a cipő, vagy rossz; ezenfelül tudom, hogy a cipőnek van sarka, talpa, feje, s — ne csodálkozzanak — torka. Sőt kérge is. Ezt onnan ismerem, hogy valamikor kölyökkoromban gyakran átjártam a Per-1
