A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-01 / 5. szám
MUNKARUHÁBAN adó, de abban megegyeztünk, hogy a nevüket viselő bútorok jól beillenének akármelyikük majdani hozományába. Délután kettőkor véget ért a munka, a tanulók megebédeltek az üzemi étkezőben, felsorakoztak és gyalog Indultak a szállásukra. Elkísértem őket. Délelőtt friss hó esett, amitől a fiataloknak roppant jó kedvük kerekedett, olyannyira, hogy egy-két hógolyóval azonnyomban „megtiszteltek". Olyan kedvesen csilingelő kacagás kíséretében, hogy eszem ágában sem volt megsértődni, sőt még a szigorú tekintetű szakoktató is csak mosolygott rajtuk. A szálláson szinte még a friss mész szagát is érzi az ember, kívülbelül ragyog a tisztaságtól. A lépcsőházban Zeman Viliam fogadja a hazatérőket, komoly arccal magyarázza nekik a délutáni teendőket, amelyek között internátusi gyűlés, magántanulás, asztaliteniszverseny, kézilabda-edzés stb. szerepel. Ez utóbbit meg is nézzük. Természetesen a tornaterem is vadonatúj, csak bizonyos fokú áhítattal és papucsban léphet be az ember, a parketta úgy csillog, mint valami jégpálya, de a legnagyobb meglepetés, hogy a gyönyörű teremben egyetlenegy árva sportszer sem található. Majd lesz nemsokára, nyugtat meg Zeman főnevelő, minden nem lehet egyszerre, egyelőre elfogyott a pénzünk. A szerek hiánya sem az edzőt, sem a tanulókat nem zavarja, lelkesen és vidáman labdázgatnak. Mosolyogva jókedvűen dolgoznak s elszívni benne egy jó cigarettát. . . A Saskián kívül még szemügyre vehettem a mahagóni utánzaté Dajana lakószoba-bútort, meg az ugyancsak vonzó nevű és modern vonalú Scarlettet. Azt ugyan a tanulólányok közül senki sem tudta, hogy ki volt Saskia és a többi név-Az internátusbán száz ipari tanuló (köztük 51 lány) lakik. Nevelésükről, testi és szellemi fejlődésükről két nevelő és három nevelőnő gondoskodik. A tanulók úgynevezett sejtekben laknak. Egy sejt két szobából és fürdőszobából áll. Vannak két- és háromágyas szobák. A főnevelő egy ilyen sejtet is megmutat: csupa Galánta környéki kislány lakja. Névszerint: Bugyi Erzsiké, Miklós Rózsika, Gersice Rózslka, Tornyai Piroska és Bachraty Márta. Három másodikos és két elsős. Ha végeznek, valamennyien a galántai bútorgyárban fognak dolgozni. Arra a kérdésemre, hogy jól érzik-e itt magukat, bólingatnak, hogy jól, csak azért több lehetne a kimenőjük ... A másodikos kislányok ágyán hímzett párna. A párnákra hímzett fiúneveket nem árulom el. ZS. NAGY LAJOS Zeman Viliam fönevelö Szabad idő PRANDL SÁNDOR felvételei Testnevelés toktól kissé mámorosán kényszerítették engedelmességre keményebb munkához szokott ujjaikat. — Bizony nemegyszer a hagyma helyett az Ujjúnkra te'ttü|c a kést és a húsverő sem mindig oda csapott le, ahova akartuk — mondta Moncz László nevetve —, de azért kitartottunk. Megérte, mert valamit mégiscsak tanultunk, s a tudás sohasem lehet kárára az embernek. Esténként négyféle étel elkészítését tanulták s gyakorolták. A recepteket — sokszorosítva — Balogh Gyula főszakács bocsájtotta a „tanoncok" rendelkezésére. Mindent megmagyarázott, megmutatott, azután már csak ellenőrizte a munkát. No és persze segített, amiben és akinek kellett. — Az alapanyagokat közösen szereztük be — mesélte Varga Dezső, a szövetkezet vincellérje. — A feladatokat mindig előre elosztottuk, így sohasem hiányzott semmi. A vadászok — közülük is részt vettek néhányon a tanfolyamon — elég sok húst, fácánt, őzet, nyulat, vadkacsát, sőt még vaddisznót is juttattak a konyhára. így lehetőség nyílt arra, hogy megtanuljuk e vadak húsának többféle elkészítési módját is. — Ilyen főzőcskék idején sok piszkos edény halmozódik fel. Nem volt baj a mosogatással? — érdeklődtem. — Nem bizony, — vágta rá Dezső bátyám szaporán, de az arcán ott bujkált a huncutkás mosoly. — Azt már a szövetkezet szakácsnőire bíztuk. Nem férfinak való munka a mosogatás, no meg az edényeket sem akartuk megtizedelni. A záróünnepségre vacsorát készítettek a tanfolyam résztvevői, s erre meghívták a rokonokat, barátokat is. Egymást követték az ízletes fogások, a finomabbnál finomabb falatok. Érdeklődéssel figyeltem az embereket, főleg a nőket. Aki nem szólt, azon is látszott — meglepte a dolog. Valóban, a teremtés koronái kitettek magukért. Akármilyen ínyenc sem panaszkodhatott volna a főztjükre. — A húsboltban dolgozom, ismerem a húsokat, tudom melyik mire jó, de a sütés-főzéshez eddig vajmi keveset értettem — mondta Varga Zoltán, s lopva az asszonyok felé sandított, megmosolyogják-e a szavait. — Most már más a helyzet, s talán magam is elboldogulnék jónéhány étellel. — A feleségem is dolgozik* s ha munka után nekilát főzni, bizony kevés szabad ideje marad olvasásra, szórakozásra. Most már tudok neki segíteni. Igaz, néhány ételt már ezelőtt is el tudtam készíteni, de ez azért most már mégis más. No és megtanultuk, nem minden a disznózsír, olajjal is lehet ízletes ételeket készíteni — ismerte el a pirospozsgás arcú vincellér. — További előny, hogy ezentúl mór a vadászvacsorákon is változatosabbá tehetjük az étlapot. Elzer Gyula, a szövetkezet építőcsoportjában dolgozik, kőműves. Azt mondja, odahaza sem árt majd meg, ha a szokásos ételeket időnként változatosabbá teszik a tanultak alapján. Szerinte is megérte a fáradságot, mert összekötötték a hasznosat a kellemessel: tanultak és szórakoztak egyszerre. Mert ugyebár esténként el is kellett fogyasztani, amit készítettek. S ilyenkor egy-két üveg borocska, meg a régi tréfás esték hangulata is előkerült a „tarisznyából". Bár éjfél már jócskán elmúlt, de még zengett a dal. a jó nedűtől, amikor elköszöntünk vendéglátóinktól. A jó nevű Pepes-zenekar mindent megtett, hogy felpezsdüljön az emberek vére. Csak kevesen ültek az asztaloknál, ha a zenészek rázendítettek. Hát ilyen emberek lakják Szőgyént. Vidámak, szorgalmasak, kezdeményezők, akik a szépre, a jóra nemcsak áhítoznak, hanem tesznek is érte valamit. KADEK GABOR 7
