A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-16 / 46. szám
vagyis mindent ami a mű szolgálatában áll. Az hogy például a londoni Nemzeti Színházban Csehov Cseresznyéskert-jét komédiának játsszák, nem hökkent meg; de a Cseresznyéskert egységében még komédiának játszva is ugyanaz marad, nincs benne idegen test. Ebben a darabban, a „Kakuk Marci szerencséjében“ azonban olyan más Tersánszkyműből bekerült idegen elemek találhatók, amely a novella-dramatizáció Beke által nehezményezett „káros örökségeit“ nemhogy hatástalanították volna, hanem még fokozták. Ugyanis szellemiségükben nem egyeztethetök. A legkirívóbb Tüske „áthozatala“ a darabba. Mint tudjuk, Tüske az egyik Tersánszky-regényben a totális kizsákmányoltság szimbólumává nő. Padláson tartják, s a pénzt, amit gondozására a tengerentúlról küldenek, a nagygazda-rokon zsebeli be, visszaélve a gügye, tehetetlen néma helyzetével, még akkor is, ha végül a padlásról lekerül a kamrába. S nem is a regénybeli gügye gyerek a lényeges, hanem az, hogy ezt a szerepet nem lehet, nem szabad beoperálni egy más, egészséges szövetű műbe, mert annak a szervezete kiveti az idegen testet. Mint ahogy azt a mostani bemutató is bizonyítja. Itt is igaz az, hogy kevesebb — több lett volna. Több lehetett volna. Mert egyébként az egész előadásnak lendülete, dinamikája van. Az expozíció s az első felvonás pergő ritmusa után hasonló folytatást vártam. Rendezői és színészi megfogalmazásban valahol ez meg is volt, csak éppen a darabba beoperált részek csökkentették a hatást. Valahogy felemássá, darabossá sikerült a második és a harmadik felvonás. Mint mikor az ember moziban ül, elszakad a film és kimarad egy képsor, s a kimaradt képsorral elvesznek az összefüggések is. Persze az is lehet, hogy a kissé felfokozott tempójú s precízen megkomponált első felvonás után hatott a további kettő ilyennek. A színészek teljesítményét tekintve Gombos Ilona Csurinéját, Szabó Rózsi Pattanó Roziját és Horváth Lajos öreg Sustikját kell az első helyen említenem. Mindhárom alakítás kiemelkedett az előadás átlagából, s külön örvendetes, hogy Horváth Lajos jellemábrázolása egyre szélesebb skálán mozog. Csendes László Kakuk Marcija eleven, jól megformált alakítás, kár hogy hangvételében valahol még mindig az Énekes madár Mókája rezonál. Külön tanulmányt érdemelne Kovács József Bojnyíkja. Kovács József munkája az utóbbi időben a Thália Színpadon a legérettebb, legkiérleltebb szerepformálásokról tesz tanúbizonyságot. A többi szereplők: Várady Béla, Kövesdi Szabó Mária, Gyúrkovics Mihály, Tóth Erzsi, Szoby Gabi, Lengyel Ferenc, Tamás Jolán, Érsek György, Kusiczky Gyula és Boráros Imre a rendezői elképzelésnek megfelelő teljesítményt nyújtottak. Boráros esetében nem a szerepformálás volt hamis, hanem, ahogy már ezt korábban kifejtettem, maga a szerep volt idegen a darab szellemiségétől. A díszlet- és jelmezterveket a Bartusz-házaspár készítette. A színház törekvését, hogy színházon kívül álló képzőművészeket nyerjen meg díszlet- és kosztümtervezésre, csak pozitívan értékelhetjük, főleg, ha olyan szép és eredményes az együttműködés, mint a jelen esetben. gal Sándor Csendes László (Kakuk Marci) és Tóth Erzsi (Gizus) KAKUK MARCI A MATESZ Thália színpadának bemutatója Mivel Tersánszky Józsi Jenő legalább egy tucat Kakuk Marcit adott a világnak, a gyanútlan színházlátogató aligha sejti, hogy a színház dramaturgiája a sok közül melyikkel lepi meg. Pontosabban szólva: melyik Tersánszky-mű Kakuk Marcijával. Meglepetést elkerülendő, a bemutató előtt a darab rendezőjéhez, Beke Sándorhoz fordultam azzal a kérdéssel, hogy mondaná meg, melyik Tersánszky darabhoz lesz szerencsém. Megtudtam, hogy a „választott“ darab a „Kakuk Marci szerencséje“, de csak mint alap szerepel, mert a rendező más Tersánszky-művekből is beledolgozott egyet s mást, hogy kiegészítse a Kakuk Marci „novelladramatizáció káros örökségeit“, amely „nem képes történetével és szellemességével (!) kitölteni a színpad szabta idődimenziókat“. Ehhez még adjuk hozzá Vukán György zenéjét, és a Weöres Sándor költeményei alapján írt dalszövegeket és megkapjuk a mostani előadás jellegét. Az eddigi Beke rendezések sora: a bukás vagy a siker kockázatának tudatos vállalása. S hadd tegyem hozzá, hogy Beke ezidáig a maga vállalta helyzetekből győztesen került ki. Mindig, mindegyik műben valami többet és mást keresett, s talált is, mint amit eddig hittünk, tudtunk róluk. (Zárójelben hadd utaljak az Irodalmi Szemlében megjelent nagyszerű tanulmányára a Csongor és Tündével kapcsolatban. Ez pontosan rávilágít arra az alapos és céltudatos munkára, amellyel Beke egy-egy darab rendezésére felkészül. Vagyis nála minden improvizáció kizárt.) Ha .ezt elfogadom alaphelyzetnek Beke rendezéseivel kapcsolatban, márpedig el kell fogadnom, hisz a bizonyítékok sora szól emellett, akkor a jelen előadás felett töprengve csak azt kérdezhetem: mi volt ez? A magam részéről az ügy érdekében, ez esetben Tersánszky érdekében, ha az valóban szolgálat, el tudok fogadni különböző megoldásokat, húzásokat, beírásokat, dalszöveget, zenét, táncot, Horváth Lajos (Sustik), Szoby Gabi (Méltósága), Gyurkovics Mihály (Méltóságos) és Szabó Rózsi (Pattanó Rozi) Foto: NAGY LÁSZLÓ ZIRIG ÁRPÁD VERSEI: kavitáció i. a hallgatás mélyén (akár a búzamag a hajdani kalászokat) tartalak leizengsz bennem mint a rétek éneke (emlékezz a vízre melyben térdig álltak a fák) a hideg egyre növekszik üzenhetnék meleg szavakkal de nem teszem védd meg magad paplanozott súlyos éjszakákon apró égroskadások idején (emlékezz a kezemre ... remegéseidre) becéznek forró záporok én ütőereim ritmusában hordalak örök vándorlásra U-nyílik a barlang szája hiszem a föld nyel el sziklák indulnak a halálba már csak az ellentét pólusok vonzásában hiszek már csak a szemed fókuszában a természet törvénye szabad nem köti lánc mégis a messzeség létezik ■hol a fény a sötéttel elvegyül fekszem egy jégkoporsóban hull rám a tejút zúzmara-pora egy arc régen kibocsájtott fényében kapaszkodom ágak és gyökerek tömör falak szűk tövében súlyos álmok állnak sorban az akácok kiszáradt föld repedések ágat szelnek éles kések szél morajlik lombot tépi fájdalmat jött megtetézni ént a földben a gyökerek új ágakat eresztenek KOSÚTH ILONA felvétele 13
