A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-07-20 / 29. szám

cBEZÁlt <ÄIWA

A koloni általános iskola igazgatónője kit ivó vonult nyugalomba, do a Zobor vidéki faluban öregek és fiatalok ma is igazgató néninek szólítják. Tisztelettel, szeretettel és megbecsüléssel veszik körül. Harmincöt évet tanított itt egyfolytában, s két nemzedéket indított útjára. A lelkiismeretes, odaadó munkájáért köztiszteletben álló igazgató nénit otthonában kerestem fel. Első kérdésem: Milyen volt gyermek- és ifjúkora?

— Bratislavában születtem. Édesapám hivatalnok, édesanyám háztartásbeli volt. Három testvérre egy kereső — bizony nem jutott mindenre. Már gyermekkoromban arról álmodoztam, hogy egyszer majd tanítónő leszek, s arra fogom nevelni a gyermekeket, hogy szeressék a szüleiket, a virágokat, és szeressenek mindent, ami szép és nemes. Gyermekkori álmom valóra vált. 1931-ben megszereztem a tanítói oklevelet.

— Mikor és hol lépett állásba?

— Abban az időben nem volt könnyű helyet találni. Csak a következő esztendő

végén, október 25-én tudtam elhelyezkedni Gímesen, ebben a szép kis zoboralji faluban.

— Nehéz volt hozzászokni a falusi élethez?

— Nem volt könnyű. A nagyváros zajából egyszerre a vidék csöndjébe csöppentem bele. Szüleimtől távol, saját lábamra kellett állnom. Apám kezdetben féltett, később csodálattal tapasztalta, milyen gyorsan feltalálom magam a falusi környezetben. Már az első pillanattól rokonszenvesnek és kedvesnek találtam mindenkit, és később sem csalódtam a hálás falusi népben. 1936-ban helyeztek át Kolonba, ahol igazgatóként működtem nyugdíjba vonulásomig.

— Hogyan marad meg emlékezetében az iskolától és a gyermekektől való búcsúzás?

— Kolon hálás népe ünnepélyesen búcsúzott el tőlem a művelődési házban. A meleg szavak, a szívhez szóló dalok és versek nagyon meghatottak. Örültem és boldog voltam, mert láttam, hogy nemcsak én zártam szivembe a gyermekeket és szüleiket, ők is szívükbe zártait engem. A felejthetetlen ünnepélynek volt egy nagyon megható mozzanata is. Első tanítványaim — ma már mind komoly emberek — elénekelték legkedvesebb dalomat. S virágokkal, nótaszóval kísértek haza.

Bezák Annáról még el kell mondani, hogy tanítói, nevelői munkáján kívül a CSEMADOK helyi szervezetének tánccsoportját vezette, színdarabokat tanított be és a község könyvtárosi teendőit is ellátta. Minden tekintetben lelkiismeretes, odaadó és eredményes munkát végzett. Szkladányi Károly, volt osztálytársa, így beszélt érdemeiről:

— Munkáját nemcsak ő, mások is megbecsülték. 1964-ben a Nyitrai Járási Nemzeti Bizottság elismerésben részesítette. 1965- ben díszoklevelet kapott. 1967-ben adták át neki Prágában az „Érdemes tanítónő" magas állami kitüntetést.

BALKÖ BORBÁLA