A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-12-28 / 52. szám
Azóta sokat változott a város képe azonban felújítottuk a szervezet szétzilált, összekuszált hálózatát. Szabóműhiclyek, magánlakások Igen alkalmasak voltak arra, hogy két-három ember találkozhasson, hogy segíthesse egymást. Sikerült Is, csomagot küldeni Háber Zolinak és más több bebörtönzött internált elvtársak is. A sztálingrádi csata, a doni ütközet után, amikor a szovjet hadsereg győzelmet győzelemre halmozott, mi is fellélegeztünk. Felvettük a kapcsolatot a szlovákiai elvtársakkal is. A Szlovák Nemzeti Felkelés ideje alatt, 1944. szeptember 23-án részt vettem a Forradalmi Nemzeti Bizottság ülésén Banská Stlavnlcában, ahol azt a megbízatást kaptuk, hogy folytassuk munkánkat és Jelentsük a német fasiszták csapatmozdulatait. A kapcsolatot Stamm elvtárson, a kríkanyi csendőrparancsnokon keresztül tartottuk fenn. Amikor Szálas! és pribékjei vették át a hatalmat, helyzetünk még veszélyesebbé vált. A Gestapo a nyilasok feljelentésére — ismeretlen helyre hurcolta és kivégezte Marié, Harkányi és Horn elvtársakat. Csoportunk Illegalitásba vonult, Hóiba István lakásában bújt meg. Még a nehéz körülmények között Is sikerült kapcsolatot teremtenünk a város déli részén elhelyezkedett tüzérség katonáinak egy csoportjával. 1944 december első napjaiban már távolról hallatszott az úgyúk dörgése, tompa, mély morajlása. A Siklósbegy mögött biztató villámok cikáztak. Amikor már az ablakok is megzördültek az ágyúdörgéstől, az éj sötétjében elmentünk Nelner Gyula házának padlására. A kémény mögül öreg lim-lomok közül szedtük elő a zsírpapírba gondosan becsomagolt vörös zászlót, amelyet hét év előtt rejtettünk oda. 1944. december húszadika volt. Hóiba Gyuláék házának padlásán szorongtunk. Körülbelül fél három lehetett, amikor tankok közeledésére figyeltünk fel. Nem német tigrisek voltak. Leszaladtunk a többiekhez az utcára és torkunk szakadtából kiáltoztunk: Szabadok vagyunk! Szabadok! Alig telt el egy pár perc, nagy csörtetéssel megérkeztek az első tankok. Megálltak. A tankok tétjéről leugráltak a katonák és hurrá kiáltásokkal körülfogták kis csoportunkat. Foglyok lettünk. A szabadság boldog foglyai. Kis csoportunk két tank közé sorakozott, katonás lépésben indultunk meg a város központja felé. Hét év után újra a mi zászlónk alatt meneteltünk. A városban megmutattuk a katonáknak a középületeket, a vasútállomást, a csendőrlaktanyát, a nyilas pártházat, postát és mindent, amit hadászati szempontból fontosnak tartottunk. 1944. december 29- án, tizenhat óra tíz perckor tűztük ki vörös zászlónkat a városháza erkélyére. Még ugyanaz nap este találkoztunk a várost felszabadító hadsereg parancsnokával. Csernák Gyulával az illegális pártszervezet Jeles harcosával, a város egykori kommunista városbírájával látogattuk meg a városparancsnokot. Megmutattuk 1921- ben kiállított párttagsági könyvünket. Azt a napot, a szabadság «első napját nem felejtem el soha. Hatvannyolcban is emlékeztem rá. POVA2SKY NORBERT M. ONDIK felvétele ESTÉTŐL REGGELIG Ápolónőnek lenni hivatás és sorsvállalás. Azonkívül megtiszteltetés is, mert az ápolónő élet és halál beavatottja, mély titkok őre ... Olyan, mint az anya, aki előtt minden fájdalmával kitárulkozik a gyermek. Az ápolónő füle is befogad minden jajszót, sóhajt. Segít, vigasztal. A gyógyult betegre pedig úgy néz, mintha sohasem látta volna elesett állapotában. Ilyen BEREK RUDOLFNE is, aki 'a ieliezovcei (zselízi) kórház belgyógyászati osztályán éjszakai ügyeletes volt, amikor meglátogattam, hogy bepillantsak egy ápolónő életébe. Csak egy villanásnyira. Csak egyetlen egyszer, estétől reggelig. Hogyan is volt? Az ügyeletes ápolónő szolgálata este 10 órakor kezdődne, de ő már 7 urára megérkezik. A közlekedés, a menetrend ugyanis néha nagyon könyörtelenül beleszól egy-egy ember életébe, ö már hetedik éve érzi ezt. Nagyölvedről jár munkába, s ilyenkor, este így közlekedik az autóbusz. Megérkezik. Átöltözik. A délutános nővér már előkészítette a gyógyszereket, de 6 azért saját lelkiismeretének megnyugtatása céljából sorra veszi, sorra átnézi valamennyit. A szolgálat megkezdésekor még senki sem zavarja, senki sem kopogtat ajtaján. Előkerül táskája mélyéről a kézimunka, s míg betegei a tv mellett szórakoznak el is készíti a keresztöltéses terítő azsúrozott szélét. Kilenc és tíz óra között már aludni készülnek a betegek. Egyik-másik altatót kér. Benéz a szobákba. Ha alaki jó éjszakát köszön neki, 6 igaán, szívből kíván valamennyi betegnek és önmagának nyugodalmas jó éjszakát. Azután csend borul az osztályra, ahol harminc beteg fekszik. A falióra lomhán rója a perceket. Tökéletes a csend, csak a vízcsap csöpögése halllk. Tekintete a távolba réved. Gondolatban otthon jár, megsimogatja két kisgyermekét, a hétéves Otilkát, a négyéves Rudikét ... De felriad, mert kintről neszt hall. Kinéz. Jól van. Csak az a kedves, öreg néni ment ki az ötvenkilencesből. Nem árt azonban figyelni. Idős már a néni, a hetvenkilencedik évét tapossa, elég egy kis szédülés . .. Figyelni kell! Amikor hallja, hogy halk kattanással becsukódik a néni mögött az ajtó, fellélegzik: Nincs semmi baj.. .1 Nesztelen léptekkel végigmegy a folyosón. Egy-egy szoba ajtaja előtt megáll. Különösebb, zavaró neszt nem hall. Minden rendben van. Mit csináljon? ül és figyel. Néha felrezzen. A szomszédos szülészetről áthallani a hangokat. Cérnavékony hangocska jelzi, hogy új ember érkezett s helyet kér a világban. Visszagondol arra a hét szép évre, amit a szülészeten töltött. Nagyon fájó volt onnan eljönni, bár már megszokta itt is. Talán majd egyszer megszerzi a szülésznői képesítést. Gondolkodik, gondolkodik, de közben figyeli az órát, mert számára hajnali négykor már vége van az éjszakának. Ideje is készülődni. Kifőzi az injekcióstüket, előkészíti a gyógyszereket. Háromnegyed hétig nincs megállás. Hőmérőzés, vizeletvétel, s számtalan más apró-cseprő tennivaló következik. Hét óra előtt gyorsan átöltözik. Azután rohanás az autóbuszhoz, bár ha késne is egy-két percet, megvárnák. Hét éve utazik, már ismerik. Még azon sem csodálkoznak, ha az autóbusz rázása álomba ringatja. Ilyenkor rápisszennek a hangoskodóra, s felé mutatva tisztelettel mondják: — Ügyeletes volt, éjjeli szolgálatban! BENYÁK MARIA ■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Egy 18 hektáros üveghóz-rendszer építésének az első szakaszát kezdték el az említett napon, ennek rakták le az alapkövét. Már csak- a minisztérium meghívott dolgozója hiányzott, hogy az aktust elvégezze. Azonban ő is megérkezett, sőt a főagronómus is megérkezett. Az ünnepség után beszélgettem velük. Megtudtam, hogy körülbelül három évvel ezelőtt kezdték szorgalmazni a dolgot. Mindenekelőtt pénzre volt szükségük. S hogy ezt sikerült „összehozniok“, főleg Bálint mérnök érdeme, aki rengeteget járt utána, és végül sikerült mindenkit meggyőznie az üvegházak fontosságáról, Az első rész felépítéséhez szükséges 52 349 000 koronát sikerült előteremtenie. De lássuk hát, milyen is lesz ez az üvegház-rendszer. Az üvegházakat a teljes berendezéssel együtt a Bolgár Népköztársaságból. hozzák be. A rendszer 12 üvegházból áll, termőterületük 50 208 négyzetméter. Az üvegházakat földgázzal fűtik majd, a hőszabályozás teljesen automatizált lesz, a külső hőmérséklet és a belső páratartalom szerint. Hasonlóan automatikusan működik majd az öntözőberendezés is. Az üvegház-rendszerhez tartozik még egy aklimatlzált raktár, egy lakás az alkalmazottak s irodahelyiség a vezetők részére, valamint több terem a zöldség feldolgozására és a csomagoló. Az alapkövet már lerakták, örültek a szövetkezet dolgozói, örült Bálint mérnök, aki majd az építkezést vezeti, örült a vezetőség és a tagság. Mi pedig bízunk abban, hogy az öröm nem volt korai, az üvegházak a kitűzött határidőre elkészülnek, s évente 68 vagon friss zöldséggel kerül több a főváros boltjaiba. S minthogy virágszerető emberek vagyunk, azt is örömmel vesszük tudomásul, hogy az üvegházakban egyéb virág mellett 1 690 000 szál szegfű termelését is tervezik. —zsélyl— Prandl Sándor felvételei Az ttvegházban télen Is nyílik a szegfű
