A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-12-28 / 52. szám
ÉV VÉGI SZÁMVETÉS Simon István MIRZA Ahogy első gazdája hívta, mi is csak így becéztük: Mirza. Sejtelmünk se volt, mit jelent a szó, mit magával hozott a kiscsikó, mikor egy tavaszi vásár után udvarunkba vezette apám. Mirza, Mirza ... mint rejtelmes talány csendült a szó nagyanya ajakán. Sehogy se akart békülni vele, aztán ráhagyta: „Egye a fene ezt a bolondos, furcsa szót." S így hívta ő is a kiscsikót, kinek deszkából tákolt kaloda volt istállónkban külön otthona. Nappal persze ficánkolt nagyon, játszott a tyúkokkal az udvaron. Nyihított, dobbantott, majd megszaladt, űzte a bungó szarvasbogarat. Nagyanyát leste: ölben fát ha vitt, hát elkísérte a konyhába is. Meglátta és kiáltott sikítva: „Hej, de megijesztettél, te MirzaI" S ráveregetve a kampós nyakra, kockacukorral kicsalogatta. Vasárnap, ha ballagott misére, lányok között a csikó kísérte. Kert alól, ha paprikát hozott, mögötte Mirza ugrándozott a selymes füvön, petrencék között, így szerzett nagyanyának örömöt. Örömöt, kedvet. .. Aztán egy napon ebédnél így szólt apám: eladom, sok az adó, lassan a sírba visz, és télire majd kell a csizma is. ült némán a megrémült család, mindenki letette a kanalát. S kinek neve talány maradt, titok, elvezették a kedves kiscsikót. Áthajolva a pudvós kapufán, nézte a távozót még nagyanyám, és halkan suttogta, szepegve sírva, mint legszebb szót a földön: Mirza, Mirza . .. Elmúltak a karácsonyi ünnepek, szilveszter éjszakáján búcsúzunk az 1973-as esztendőtől. A munkahelyek, üzemek, hivatalok leltároznak, számba veszik az 1973-as évi eredményeket, kiadásokat bevételeket, a munkával keletkezett új értékeket. Általában minden ember latolgatja ilyenkor az elmúlt évet, miben volt sikere, öröme, mit hogyan végzett. A karácsonyi ajándékvásárlás után a családi körben is áttekintjük a bevételeket, kiadásokat, szóba kerül az élet soksok eseménye. Az apró gondokat leszámítva boldogabbak, gazdagabbak lettünk ez évben. Tudatosan használjuk ma ezt a szót „gazdagabb“, mert a szocializmusban eljutottunk odáig, hogy ma már nem azt mérlegelik az emberek, amit a kapitalizmusban, hogy holnap lesz-e munkalehetőség, jut-e kenyér az asztalra, vagy megfelelő lakhely. Ma minálunk az foglalkoztatja az embereket, hogy mennyi pénzt tettünk a takarékpénztárba, voltunk-e külföldön, hány öltönyt, mennyi divatcikket vettünk, kicseréltük-e — a használt autót, kaptunk-e új típusú szobabútort, a gyerekeknek miért nem kell a banán, az alma stb. A karácsonyi ajándékvásárlás, az élelmiszerek és iparcikkek bősége, az emberek vásárlóereje s nem utolsósorban az a tény, hogy a lakosságnak több mint nyolcvanmllliárd korona megspórolt pénze van a takarékpénztárban, az életszínvonal állandó növekedéséről tanúskodik. Az év végi számvetés igen jó formájának bizonyultak az év utolsó heteiben megtartott nyilvános pártgyűlések is. Az országnak csaknem valamennyi dolgozója, polgárai, együttesen adhattak számot az elért eredményekről, szólhattak a munkahelyek, a közélet problémáiról, az ország és világ sorsáról. Maga az a tény, hogy párttagok és pártonkívüliek nyíltan és együttesen «mondhattak véleményt az élet jó és rossz oldaláról, a párt által kidolgozott nagy építő tervek megvalósításáról, a szocializmus helyzetéről, ez is azt igazolja, hogy az ország népének elmélyült a bizalma a kommunista párt politikája iránt, örülünk annak, hogy a közös asztalnál van miről szólni, hírt adni, hiszen sosem került még ennyi bőség a dolgozók asztalára, mint ebben az évben. Említsük csak a legszembetűnőbb eredményeket. Mezőgazdaságunk soha nem látott magas termést ért el, kenyérgabonában s egyéb gabonafélékben. Az egykori aranykalászos gazdák álmodni sem mertek negyven, ötven, sőt hatvan mázsás hektárhozamokról. Ma a dűnaszerdahelyi, komáromi, trnavai, trebiSovi és más járások szövetkezeti parasztsága ilyen eredményekkel gazdagította az ország gabonaraktárait. Az ipari üzemek munkássága is globálisan teljesíti az 1973. évi tervet. Az élelmiszerfogyasztás növekedését hazai gyártmányú élelmiszerekből fedezzük. A XIV. pártkongresszus irányelveivel összhangban észrevehetően növekedik a két nemzeti köztársaság gazdasága, szilárdultak gazdasági kapcsolataink a szocialista országokkal, konszolidált a köztársaság pénzügyi helyzete, megszilárdult valutánk. Az idén az 1972. évhez viszonyítva több mint 5 százalékkal emelkedik az egy lakosra eső személyi fogyasztás. A lakosság jövedelme az elmúlt évhez viszonyítva 16 milliárd koronával, azaz 6,3 %-kal nagyobb. A gyermekes családok érdekében hozott intézkedések a pótlékok emelésével az idén 2 milliárd koronát igényelnek, az öregségi biztosítás összege 1,2 milliárd koronával emelkedett. Ha például összeadjuk a munkából származó jövedelmet a szociális jövedelmekkel, valamint a társadalmi eszközökből ingyenesen nyújtott szolgáltatásokkal és termékekkel, akkor az idén egy lakosra számítva ez 2600 koronával, több mint 1970-ben volt. A fogyasztói árak stabil szintje mellett minden állampolgár átlag majdnem 10 százalékkal több árut vásárolt. Az eddigi eredmények, amelyekhez mindkét köztársaságunk hozzájárult, jó feltételeket nyújtanak az egész ötéves terv feladatainak a teljesítésére. A termelésben elért eredményeknek köszönhető, hogy nőttek a bérek, megteltek a gabonaraktárak, teli vanalc az üzletek ruhával, élelmiszerrel. Szocialista közösségünk a bőség kosarával dicsekedhet. Persze, e bőség kosarából még nem részesülhet egyaránt minden ember, hanem ki-ki elvégzett munkája szerint. Sajnos, ezt az elvet még nem tartják be minden munkahelyen, hangoztatták az emberek a nyilvános pártgyűléseken. A köz vagyonából egyesek jogtalanul, vagy munka nélkül merítenek. Általában olyan egyének ezek, kiket nem a megélhetés szüksége vezet bűnös útra, hanem a divathóbort, a nagyzási mánia. Valamennyien elítéljük az élősdieket és értékeljük társadalmunk pozitív fejlődését, elgondolkodunk afölött, hogyan távolíthatjuk el a fogyatékosságokat, oldhatjuk meg a még felmerülő problémákat, hogyan haladhatunk még gyorsabban, sikeresebben előre. Mindenkinek a saját területén differenciáltan kell elemeznie, mi a pozitív, melyik üzem vagy kollektíva dolgozik jól, melyik gyengén és melyik rosszul. Ellenkező esetben összevegyül a jó a rosszal, és a gyenge a hiányos mások jó munkája mögé rejtőzik. Példamutató és a szocializmus fejlődését szolgálja az a sok kezdeményezés, munkaverseny és a terven felüli termelés, melyet a dolgozók tízezrei vállaltak ez évben. A kelet-szlovákiai, észak-csehországi és más kerületek dolgozói több milliárd korona értékkel járultak hozzá az ötéves terv teljesítéséhez önkéntes társadalmi munkával, műszak utáni termeléssel. Husák elvtárs a CSKP KB decemberi plenári ülésén hangoztatta, hogy a dolgozók tömeges kezdeményezését népgazdaságunk és egész társadalmunk fejlődése rendkívül fontos tényezőjének tartjuk. „Az öntudat az ember olyan hozzáállása, hogy hajlandó hozzájárulni a terv jobb teljesítéséhez, a munka jobb elvégzéséhez, az önkéntes munkához, a szocialista öntudat felbecsülhetetlen értékű megnyilvánulása, a szocialista társadalom ereje fejlesztése számára.“ Az ember magatartása, munkához való viszonya sokban függ kulturáltságától, világnézetétől, műveltségétől. A szocializmus nemcsak igényli a műveltséget, az aktív politikai hozzáállást a munkához és az élethez, de ingyenes iskolai hálózata, népnevelő intézményei, a kultúrotthonok s főleg a kétnapos munkaszünet lehetőséget nyújt a magas fokú művelődéshez. Pontos iránytű e téren a CSKP KB múlt év októberi s ez év májusi plénumának határozata. Ennek segítségével sikerült ez évben a művészetben, oktatásban és népnevelésben új értékeket, eredményeket létrehozni. A CSEMADOK mostani évzáró taggyűlései a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális tevékenységét, a művelődést, a népi hagyományok ápolását, a szocialista világnézet elmélyülését demonstrálják. Ezeken a gyűléseken is meggyőződhettünk arról, hogy az 1973-as évben a csehszlovákiai magyar dolgozók kimagasló munkateljesítménnyel járultak hozzá a mezőgazdaságban elért eredményekhez. Ezen tapasztalatok szerint értékeljük ma az elmúlt évet és határozzuk meg céljainkat, feladatainkat a következő évben. A józan ész azt sugallja, hogy yan minek örülni az 1973-as évben, és van mire építeni a jövőben. Mindnyájunk boldogulását, hazánk fejlődését segítjük elő, ha elmélyül az emberek közt az egymás iránti jó viszony, a megértés és segítőkészség, és munkánkban az élenjáró dolgozók példás kezdeményezését követjük. Az életben és munkában előforduló hiányosságokról, fogyatékosságokról a szocialista erkölcs megsértőiről nemcsak szólni kell, regisztrálni azokat, hanem az adott helyzetben kell törekednünk a problémák kiküszöbölésére. Jövőre és 1975-ben a dolgozók kezdeményezése összekapcsolódik azokkal a nagy gondolatokkal, amelyeket felszabadulásunkhoz vezettek — a nemzeti felszabadító harc, az antifasiszta küzdelem gondolataival, a párt és a munkásosztály szerepével, a szovjet hadsereg felszabadító szerepével, tehát a csehszlovák hazafiság és az internacionalista kapcsolatok legszebb gondolataival — és ez nagymértékben hozzájárulhat az üzemek, a vállalatok és az egész állam konkrét mindennapi feladatainak megoldásához. MAJOR ÁGOSTON főszerkesztő hét A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Major Ágoston. Főszerkesztő- Címlapunkon V. Pfibyl, helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: főszerkesztő: 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-64, szerkesza 24. oldalon tőség: 328-65. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. —Postafiók: C. 398. Terjeszti a p. Havran felvétele Posta Hírlapszolgálata. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Üstredná expedlcia tlaée, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nátn. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaíiarne, n. p. KoSice. Előfizetési díj negyedévre 39,-* Kés, fél évre 78,— Kés, egész évre 156,— Kés. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. INDEX: 454 32. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46.
