A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-12-21 / 51. szám

Karácsony van. Az emberek nagyobb része ünnepi asztalhoz ül, békés, boldog környezetben pihen, nyugtázza az év sok-sok eseményét, feledi a fáradalmakat, erőt gyűjt a jövő nagy vágyainak megvalósításához. Mi ma is a dolgos hétköznapokat idézzük, munkájáért dicsérjük az embert. Számvetést végzünk ez évi munkánkról, a HÉT 24. oldalának színes képeiről — dolgos embereiről. Csaknem 50 számban „Dolgos hétköznapok" cim alatt mutattuk be az embert, a családban, munkahelyen, környezetében, terveivel, tetteivel, vágyaival, világnézetével. Irtunk kenyeret termelő mezőgazdászról, izzó vasat formáló szakmunkásról, tanárról, orvosról, családos anyáról, forradalmakban edzett nyugdíjasról, kultúrát ápoló CSEMADOK-tagról. Olyan emberek galériáját mutattuk be, akik megbecsülésnek, közszeretetnek örvendenek a családban, munkahelyen, embertársaik között. Az elismerést mind munkájukkal, a közösség felemelkedéséért, a szocializmus kibontakozásáért és megvédéséért vívott harcukkal, igaz emberségükkel érdemelték ki. Ahány embert megszólaltattunk és bemutattunk, mindre az jellemző, hogy életükben a dolgos hétköznapokra emlékeznek legszívesebben, a munkában az emberekért vállalt cselekedetben látják életük értelmét.

Ma búcsúzunk ezen hasznos és értékes rovatunktól mert a jövő évben kulturális életünk alkotóinak, a CSEMADOK műkedvelő csoportjainak szánjuk ezt a helyet. A dolgos hétköznapoktól ám nem búcsúzunk. Úgy mint az életben, az ünnepnap után lapunkban is visszatérünk még egyéb formában az ember ezen nemes cselekedetéhez, az alkotó munkához.

Most, hogy számvetést adunk évi munkánkról, utolsónak olyan embert mutatunk be, aki csaknem egész életét, eddigi munkásságát a számok fölött töltötte. Ez is munka? — kérdik sokan. Az asztalnál ülni, számokat „firkálni" egyik papírról a másikra és aktába kötve elhelyezni a poros polcra? Sajnos az emberek keveset tudnak erről a munkakörről, a könyvelésről, lebecsülik a könyvelőségek dolgozóit, kisebb értékűeknek tartják — mondja L udovít Nosko az Óra és Ékszeiboli Vállalat (Klenoty) bratislavai igazgatóságának főkönyvelője. Pedig az életünk nem más, mint munka és számvetés. A létező értékeket, tárgyakat, pénzösszegeket nyilván kell tartani, papíron pontosan vezetni, mit hová tettünk, mire mit költöttünk, mennyit termeltünk s menynyit kerestünk. így a könyvelést a munkahely agytrösztjének mondhatnánk, melyen keresztül minden átfut, mindenről tudnia kell, mindent nyilvántart. Gondoljunk csak bele családi életünkbe, ahol az évek folyamán kibővült berendezési tárgyak, a gépesítés folyamán felszaporodott technikai eszközök, az autó üzemeltetése, a divattal versengő ruházkodás nem kis számvetést, gondot igényel. Mit igényelhet az

üzemek és munkahelyek könyvelőitől a sok százezerre menő áru, alkatrész, pénzösszeg stb. nyilvántartása, értékelése vagy leírása?

Nosko elvtárs vezetése alatt tartják nyilván, bevételezik és árusítják Szlovákia óra- és ékszerboltjai az ötvösművészet remekeit, az ajándékboltok a bizsut és dísztárgyakat, az autóbazárok a használt gépkocsikat, végzik az órajavító műhelyek a munkát.

Amint benyitunk a bratislavai Steiner Gábor utcai irodaház negyedik emeletén a könyvelőség irodájába, itt látjuk ezt a szerény embert szótlanul az aktákba merülve. Első szóváltásra az ember gondolatában sem fordulna meg,

hogy százmilliós értékek vannak a gondján, ö az igazgató jobb keze. Kimutatásokat, elemzéseket készít a vállalat anyagi helyzetéről, kiadásairól, bevételeiről, az árumennyiségről és az alkalmazottak munkatermelékenységéről. Munkatársaival együtt nyilvántartja, ellenőrzi, felméri a raktárak, boltok árukészletét, helyzetét.

igen nagy türelem, kitartás és munkaszeretet van ebben az emberben, aki harminc éve nap mint nap szótlanul ül az íróasztalánál, beletemetkezve a számok rengetegébe. Rendezgeti, egyezteti a számokat, mert minden szám mögött valami fontos értéket, árut, pénzösszeget vagy magát az embert látja.

Eredetileg színész szeretett volna lenni. A polgári iskola elvégzése után beiratkozott a bratislavai konzervatóriumba. — Mit gondolsz te, a bohócságból is megélünk, tisztességes munkával keresd a kenyeret — térítette le anyja a színészet útjáról. így lett könyvelő. Átélt már sok mindent életében, beleértve a Szlovák Nemzeti Felkelés harcos napjait. A legjobban talán az zavarta munkájában, amikor átszervezés miatt változtatni kellett munkahelyét. Sajnos a múltban divat volt ez. Alig szerveztek meg egy új hivatalt, alig könyvelték be a sok árut, értéket és berendezést, felrúgták a hivatalt, megszüntették a munkahelyet. Örül annak, hogy ez már lassan feledésbe megy, mert a mai munkahely Klenoty (Óra- és Ékszerbolt) Vállalat már 13 éve tart. Gondos munkájának nemcsak az köszönhető, hogy szebbnél szebb áruk kaphatók az óra- és ékszerboltokban meg bizsu üzletekben, hanem, hogy szakmai hozzáértéssel őrködik az állam sokmilliós vagyona, a társadalmi értékek fölött. Ebből ered az is, hogy amíg sok-sok ember ma könnyedén kikapcsolódva, belevegyülve a család örömébe ül a karácsonyi asztalhoz, ő itt sem tud szabadulni a munkahely gondjaitól. Agyában a számok sokasága váltja egymást, tudat alatt, nyugtákat lapoz, ellenőriz, jól van-e ez, megvan-e amaz. Raktároz, kivon és összead, mint ahogy jó gazdához illik, év végén számvetést tart. Olyan ember ő, aki számára az ünnep is dolgos hétköznap.

M. A.