A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-12-21 / 51. szám

I! mii úri Kim; ni: Sokáig készülődtem, míg végül elhatároztam, hogy én is tanácsot kérek Önöktől. Ha valaki igazán sokat szenvedett, én azok közé tartozom. 32 éves asszony vagyok. Egészen fiatalon elbo­­londított egy elvált ember. Minden szépet ígért. Ahogy az házasság előtt lenni szokott. Hat gyer­meket hoztam a világra, öt lányt és egy fiút. Legidősebb gyermekem 15, legkisebb 5 éves. Fér­jem állandóan iszik, goromba hozzám, más nők után jár. 15 évi házasság alatt csak szenvedtem mellette. Nem érdemeltem ezt a sorsot. Hat gyermekünket egyedül neveltem, mert 6 mindig távol dolgozott tőlünk. Már mindenre gondoltam, arra is, hogy végzek magammal. De nincs erőm hozzá. A szüleimnek nem merek panaszkodni, mert ők ellenezték a házasságunkat. Keserű az a kenyér, amit megeszek, de az a ruha is, amit az ő pénzéből veszek magamnak. Nemrégen munkába álltam, dolgozok, mint az állat, de ez sem elég. Pedig én gondoskodok a 87 éves apó­somról is, és még szarvasmarhát is tartok az istállóban. Mert egy fizetésből élni, öltözni nem lehet. A férjem rendszeresen elissza a felét a ke­resetének. Most az a baja velem, hogy munkát vállaltam. Mindenkivel szóba hoz, pedig én olyas­mire még csak gondolni sem tudok, meggyűlöl­tem a férfiakat. Ügy érzem, én már nem is tu­dok szeretni. Pedig nekem is lehetne más férfi az életemben, mert hiszen még megfordulnak utánam. Kérem, adjanak tanácsot, mitévő legyek. A gyermekeimnek szükségük van a gondoskodá­somra, de ezt az életet tovább már nem bírom. A férjem állandóan részegen jár haza. És amit megiszik, azt a gyermekeinktől veszi el. Jelige: Egy szomorú édesanya Nagyon sokat gondolkodtam, amíg úgy dön­töttem, hogy írok Önöknek. Három évvel ezelőtt megismerkedtem egy fiúval, akit nagyon meg­szerettem. Egy ideig együtt jártunk, aztán elke­rült a közelemből, elment tanulni. Vége lett min­dennek. Levelet csak néha-néha írt, és nagyon ritkán találkoztunk. Ügy alakultak a dolgok, hogy megismerkedtem a testvérével, aki egy évvel fia­talabb nálam. Nagyon jó barátnők lettünk. El­hívogatott hozzájuk, de nem tudott semmiről. Akkor jöttem rá, hogy szülei és az én szüleim kollégák és régóta ismerik egymást. A fiú ked­vesen fogadott. Később megváltozott minden. Nem engedte meg, hogy elmenjünk vele a kiutu­ba. de még azt sem, hogy elkísérjük az autóbusz­hoz, amikor indult vissza az iskolába. Levelet Breier Pavol felvétele írtam neki, nem válaszolt. Rengeteg levelet ka­pok fiúktól, de én tőle várom, mert csak őt sze­retem. ö meg azért, mert elhagytam miatta az előző udvarlómat, mindig gúnyos mosollyal néz rám. Első éve tanítok általános iskolában. Sze­retnék boldog lenni a már említett fiúval. Várom az olvasók tanácsát, segítségét. Jelige: Ne hagyd el soha, ki téged szívből imád Válasz „Én nem vagyok olyan ember, mint a többi?“ jeligére Olvastam problémádat és a tanácsokat. Ne vedd rossz néven, hogy tegezlek, de én vagyok az a kislány, akivel jártál. És te azzal fordultál az Emberi sorsok rovatához, hogy nem akarok veled szóba állni, mert az édesapád cigány szár­mazású. Hidd el, ez engem egyáltalán nem zavar, csak a szüléimét. Szüleim ellenezték nagyon a találkozásainkat, én ennek ellenére szóba álltam veled. Szakításunk oka egészen más volt, mint ahogy azt a Hét olvasói előtt állítottad. Minden vasárnap más lánnyal sétáltál és szórakoztál. A mi falunkban. Ha neked ilyen kalandok örö­met és boldogságot jelentettek, arról én nem te­hetek, engem tehát ne hibáztass! Amikor még együtt jártunk, sokan azt tanácsolták, hogy sza­kítsak veled. Nem tudtam szakítani. Miután megtudtam, milyen vagy, s amióta megszakítot­tunk minden kapcsolatot, boldog vagyok. Azóta úgy látom, hogy te nem élettársnak, de még ba­rátnak sem felelsz meg. Végezetül neked és az Emberi sorsok rovat minden levélírójának azt tanácsolom, hogy mielőtt kezébe venné a tollat, előbb gondolja végig, hogy ő milyen volt és ho­gyan viselkedett bizonyos helyzetekben. Ne csak a másikban keressék a hibát. Jelige: Szakításunk óta boldog vagyok Válasz „Mondjátok meg mit tegyek“ jeligére Azt írod, 16 éves korodban mentél férjhez és kétévi házasság után elváltatok. Házasságotok­ból egy aranyos kislány született, akit nem lehet nem szeretni. Sajnos, én is hasonló helyzetben voltam, nekem is hároméves kislányom volt, amikor megismerkedtem egy nagyon rendes nőt­len férfival, aki nem részeges. Minden jónak ígérkezett, de csak egy bizonyos ideig. Néhány év óta gyermekem rrfostoha bánásmódban része­sül. Második házasságunkból egy kisfiúnk szüle­tett (az is már hároméves), s az apa viszonya nem egyforma a két gyerekhez. Sokat sírok emiatt. Én mind a két gyermeknek édesanyja vagyok. Férjemnek egyetlen kedves szava nincs a kislányomhoz. Goromba hozzám. S ő, szegény­kém akkor érzi jól magát, amikor a férjem nincs otthon. A helyzeten nagyon nehéz változtatni. így csak azt tanácsolhatom, hogy csak abban az eset­ben menj férjhez, ha a szüleid még jó erőnek, egészségnek örvendenek és vállalni tudják a kis­lányod nevelését. Az a bizonyos nagy szerelem nem tart sokáig, a szeretet egyre jobban köt majd a gyermekedhez, főleg akkor, ha a mostoha­apja fenyegetni vagy verni fogja. Olyankor az jut majd az eszedbe, hogy a saját gyermekével nem beszélne ilyen hangon. Ha pedig gyermeket szülsz, akkor fogod csak igazán látni a különb­séget. A két gyermekhez való apai viszonyulás­ban. A gyermeked érdekét nézd elsősorban, mert anya vagy. Az állat is védi a kölykét. A gyer­mek egészséges fizikai és szellemi fejlődése min­dennél előbbre való. Ha másodszor is újra kezd­hetném, csak a gyermekemnek élnék. Jól gon­dold meg, mit teszel! Jelige: Másodszor sem sikerült Huszonkilenc éves özvegyember vagyok. Két kiskorú gyermek apja. Az egységes földműves­szövetkezet traktoristája vagyok. Új házban la­kom. Szeretnék megismerkedni 23—30 éves kor­ban levő leánnyal vagy özvegyasszonnyal, aki jó feleség és jó anyuka lenne. Jelige: Csak komolyan Falun élek. Középkorú, elvált férfi vagyok. Sze­retem a könyveket. A verseket és a magyar nó­tákat különösen kedvelem. Szeretem a falut és a földművelő népet. Diákkorom óta a pedagógiai pályát szerettem volna hivatásomul választani. Sajnos, mindmáig nem sikerült. Gyűlölöm a ma­gányos életet. Szeretnék megismerkedni 30—35 év körüli családot és férjet szerető asszonnyal vagy leánnyal. Jelige: Nagyon rossz egyedül TERÍTSÜNK SZÉPEN Közkeletű igazság, hogy a legegyszerűbb étel is jobban ízlik, ha szépen tálaljuk; a gondos terítés meghitt, jó hangulatot kelt. A terítésnek is megvan a maga szépsége, esztétikuma. Ha egy pillantást vetünk a múltba, látjuk, hogy nemcsak a főúri asztalokat terítették szépen. A nép­­művészeti hagyomány arról tanúskodik, hogy a nép a maga nehéz életkörülményei között is törekedett környezetének, otthonának megszépítésére, ünnepi alkalmakkor a szép terítésre is. A terítés mindig is a nők sajátos feladata volt. A legtöbb család csak este étkezik együtt. Az ízléses terítés kellemesebbé teszi a közös étkezést. A há­ziasszony egyénisége, leleményessége itt is megnyil­vánul. Ne sajnáljuk ettől a munkától a fáradságot, legyen bennünk ilyenfajta igényesség is, mert ez­zel az egész családnak örömet szerzünk, Természetesen másképp terítünk, egyszerűbben, a hétköznapokon, mint ünnepnapokon, vagy amikor vendéget várunk. Mindennapos étkezésnél az egész asztalt beborító terítő helyett teríthetünk szettel is. Ilyenkor egyszerű fehér vagy színes szalvétákat, szögletes vagy kerek, vászon, batiszt vagy damaszt darabokat helyezünk a tányérok alá, akkorákat, hogy az evőeszközök is elférjenek rajta. A családi ünnepek, vendégség, karácsony, szil­veszter megannyi változatos lehetőséget ad, hogy szépen, egyénien terítsünk. Az asztalon mindig lehet egy kis virág, vagy zöld ág. A virágot vagy az abro­szon, vagy alacsony vázában helyezzük el. Általáno­san elterjedt a különböző szinű és formájú gyertyák­kal való díszítés is. Bár a gyertya bármilyen kis tál­kára, egyszerű gyertyatartóra is elhelyezhető, külö­nösen szépek, művészi hatásúak a kovácsoltvas gyertyatartók. Nagyon szépen hat az áttört hímzésű fehér abrosz; a kézimunka áttört részei közül fino­man tűnik elő az asztallap színe. Nem kevésbé szé­pek a hófehér és halvány pasztellszínű damasztabro­­szok. Ezek önmaguk is esztétikus hatást keltenek. De a terítés szépségét emelhetjük azzal is, hogy a si­ma abrosz közepére egy egyszerű kis keresztszemes mintával kivarrt futót helyezünk el.

Next

/
Thumbnails
Contents