A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-12-21 / 51. szám

junasz László UJ ARC A MATESZNAL Vavreczky Attila 1 ■­­jjLj Levicében L Családjában ^ Wp már Hagyomány JflV szinházszere- BRjÉM^^V ^ tét, hiszen báty­­j H ja, Gálán Géza, ftf H ' a MATESZ volt f tagja, sok felejt- I hetetlen élményt 1 W szerzett a közön- \ ^ * ségnek. Remél­jük, hogy Attila is nyomdokaiba fog lépni. Éeliezovcé ben (Zselizen) érettségizett, és már a gimnáziumhoz kitűnt előadói készségével. Most a MATESZ-tól sze retne a színművészeti főiskolára kerülni, hogy hivató sós színművész legyen. Ha elkezd dalolni: . . Jönnek a bús teenager évek. . .“ Ha otthon elfelejti aláíratni az ellenőrző könyvecskét. . . Ha az iskolai ebédlőben társaival ri­­csajos kiabálásba kezd: „Éhes a banda, korog a gyomra, kaját, kaját...!“ Ha rosszul rúg a labdába és betörik egy ablak... Ha feltűnően nevetgélni kezd, amikor a felnőttek vitatkoznak.. . Ha látszó­lag minden különösebb ok nélkül pityereg. . . Ilyen­kor csakhamar azt mondják a felnőttek: Tessék! Ezek a mai tizenévesek! Azután szónoki hangsúly­­lyal megkérdik: Mi lesz belőlük? Erre a két kérdésre — Milyenek? Mi lesz belő­lük? — mi is választ kerestünk, amikor Vrbovkán (Ipolyvarbón) jártunk s meglátogattuk a pionírokat. Zsolnai Péter, az úttörőcsapat vezetője segítségével csak úgy találomra kiválasztottunk három fiút, egy kislányt. Milyenek? Bemutatjuk őket. AZ ELNÖK Amikor a Jankó Král pionírcsapat elnöke, Báb­osán Adriann megértette, hogy elsősorban tisztségé­re, beosztására vonatkozólag szeretnénk tőle egyet­­mást hallani, mindjárt elkomolyodott. — Igen. igen. . . az elnök én vagyok. . . Nos, ez nem is olyan könnyű dolog. Mindenki elképzelését, kívánságát, érdekét figyelembe kell venni, hogy ér­dekesek, ötletesek legyenek a foglalkozások. . . Ügy beszélt, ahogy az elnökhöz illő. Komolyan. S valójában ilyen. Tavaly ő volt a csapat króniká­sa. Tessék belelapozni a krónikába! Az bizonyít. Egyébként az irodalmi szakkör egyik legtevéke­nyebb tagja. Olvasmányairól jegyzeteket szokott ké­szíteni, melyeket feltűz az Iskola faliújságjára. A havonta megjelenő iskolai újság, a Hajnal szerkesz­tésébe is besegít. Nem ül ölbe tett kézzel soha­sem. — És otthon? — kérdeztük. — Otthon mi a ked­venc foglalkozásod? Zavartan mosolygott. — O, hát az csak olyan mellékes.. . Galambokat tenyésztek. Sok-sok galambom van. Postagalambok. Azokat röpültetem. Csapatvezetés, irodalmi szakkör, újságszerkesztés, postagalambok repültetése. . . Ezek után önként adó­dott a kérdés: — Mi szeretnél lenni? — Minden vágyam, hogy gépipari technikumban tanulhassak tovább. ROBI, A HORGÁSZ Apró termetű, szőke fiú Geregai Róbert, hatodikos tanuló. Élvezettel mesélte horgászélményeit. ö már szak­értő ebben a dologban. A nyáron kevés nap múlt el, hogy horgászbotjával ki ne ment volna az Ipoly partjára. — Érdemes volt? — kérdeztük. • — Mi az hogy?!.. . Egy kiló hatvanöt dekás pon­tyot is fogtam! — Ez volt eddig a legnagyobb? — Pontyból igen. Különben fogtam én már csu­kát is. Nyolcvan dekás volt. A barátomat, Badó Pityut is elhívtam egyszer-kétszer, de ráparancsol­tam, hogy csendben legyen. Elriasztja a halakat. Beszélgetni otthon is lehet. Nem igaz? Amióta azonban hűvösebbre fordult az időjárás, no meg a tanulás is „szorongatja“, ritkábban jut idő horgászásra. Megpróbáltuk a beszélgetést a ta­nulásra terelni. — Megy, megy a tanulás — mondta. — Az idén növénytant tanulunk, de jövőre állattan lesz! Már alig várom. Az úgy van, hogy otthon anyukám ké­szíti el a halat, de a tisztogatást, a boncolást én vállalom. Olyankor mindig alaposan szemügyre ve­szem a belső részeit is. Érdekes nagyon! AKI A MATEMATIKÁT SZERETI Furcsa párosítás, hogy a matematika és a magyar nyelv, főleg az irodalom legyen valakinek a két kedvenc tantárgya. Lajtos Judit pedig ilyen. Ke­zével elhárított egy csintalan, arcába hulló hajtin­cset, s magabiztosan kijelentette: — Nagyon szeretem a matematikát. Azután leg­jobban a verseket. Nemcsak szavalni, olvasni is. Azután szívesen énekelek iskolai rendezvényeken, ünnepélyeken, meg otthon is, mosogatás meg ta­karítás közben. Tavaly, hatodikos korában ismerkedett meg az irodalmi szakkör munkájával. AZ EZERMESTER Magas, barna és vékony, hirtelen megnyúlt fiú Juhász László. Kézügyességének hírét hallva top­pantunk be hozzájuk. Rajzolgatott. — Miket készítesz? Becsukta füzetét, elővette legkedvesebb készít­ményét. Csak azután felelt az kérdésre. — Sok mindent! Gyertyatartót, fényképtartót, lám­pákat. Lomfürésszel dolgozom, Kamagon ragasztót használok, és a végén belakkozom a kész darabo­kat. Ennyi az egész! — Mióta foglalkozol ilyesmivel? — Jó néhány évvel ezelőtt kezdtem. Egyik idő­sebb barátom, Lavrik Jánosi akkor még építőipari technikumba járt, ha hazajött hétvégeken, mindig ilyesmivel foglalkozott. Kérdezgettem, kérdezgettem, majd kedvet kaptam én is... Kedvet kapott, s ma már barkácsoló ezermester. Amúgy talán semmiben sem különbözik osztálytár­saitól, jó tanuló kézügyességének híre pedig közis­mert. Megkérdeztük tőle is: — Mi leszel? Merengve nézett maga elé. — Gimnáziumban szeretném folytatni a tanu­lást. . . Talán humán tagozaton. . . Kissé restellte határozatlanságát. A tizenévesek még nem felnőttek. Talán már nem annyira gyermekek, ahogy azt sokan elképzelik. Rosszak? Néha. Jók? Tudnak, akarnak jók lenni. A bemutatott tizenévesekre sem lehet egyértelmű ítéletet mondani. Határozatlanságuk, kiforratlansá­guk korukkal járó jellegzetesség. A pionírszervezet, mely ebben a tanévben ünnepli megalakulásának 25. évfordulóját, segíti, irányítja őket. BENYAK Mária Kontár Gyula felvételei OTOS IKREK TALÁLKOZÓJA Rendkívüli találkozóra került sor Londonban. A skó­ciai Hanson asszony öt háromesztendős kislányával meglátogatta londoni sorstársát, Mrs. Bostockot, aki másfél évvel ezelőtt adott életet négy egészséges kislánynak és egy kisfiúnak. A vállalkozó kedvű anyá­nak külön repülőgépet bocsátottak rendelkezésére. Az ötös ikrek találkozója oly jól sikerült, hogy az anyák elhatározták, tavasszal megismétlik az összejövetelt. A KÉPERNYŐRŐL MAR ISMERJÜK Szalay Editet, a Madách színház fiatal művésznőjét azok a tv-nézök ismerik a legjobban, akik figyelem­mel kisérik a budapesti televízió adásait. Szalay Edit az idén végezte a főiskolát, a tévében azonban már jelentős szerepeket alakított. A Hunyady, a törökverö cimü tévéjátékban Szilágyi Erzsébetet, a Trójai nők­ben Kasszandrát. Akik látták a Sganarelle és a Nők iskolája cimü Moliére-darabok televízió-változatát, szintén emlékezhetnek rá. A színház tervei szerint még ebben az évadban nagyobb feladatok várnak Szalay Editre. mini-magazin Babcsan Adriann — ai elnök Geregai Róbert Lajtos Judit

Next

/
Thumbnails
Contents