A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-12-14 / 50. szám

Az új arcú India íővárosa maga is a fejlődés gyors Ütemét tükrözi ..nagy nap“ India történetében 1947-ben \ az augusztus 14-ről 15-re virradó éjsza­ka volt, ekkor szabadult fel az ország a 150 éves angol gyarmati uralom alól. I m i „Amikor éjfélt üt az óra, és a világ alszik, India életre és szabadságra éb­red“, — mondotta Jawaharlal Nehru, az államai- . kotó miniszterelnök több mint húsz évvel ezelőtt az új Delhi-i parlamentben. „Álmaink, amelyeket meg akarunk valósítani, nemcsak India, hanem az egész világ nemzetei szempontjából nagy jelentőségűek, tette hozzá az öt jellemző bizakodással, és remény­séggel. Ezek az álmok még nem valósultak meg telje­sen, de India függetlenségének elnyerése pillanatá­tól a nemzetközi politika fontos tényezője lett. Egy negyedszázad alatt hogyan is lehetett volna kie­melni egy 570 — vagy még ennél is több — milliós lakosságú népet a gyarmati uralom hagyatékából, az irtózatos nyomorúságból? Ez még akkor sem sike­rül, ha ez a hatalmas ország elegendő tőkével ren­delkezik, ha igazságos a nemzeti jövedelem elosz­tása, s az adott sajátos körülmények között társa­dalmi reformokra és szociális igazságokra törek­szünk. Indiában nem volt hiány, a reformtervek­ben. Itt azonban, miként Malraux irta, a 14. szá­zadból kellett átugorni a huszadik századba, s eh­hez időre van szükség, még akkor is, ha felgyor­sult a történelem menete. A függetlenné vált In­diát szegénység, éhség, munkanélküliség, írástudat­lanság és strukturális elmaradottság jellemezte. (Az 570 millióból 457 millió ember még mindig falvak­ban él, 566 878 a statisztikailag nyilvántartott ki­sebb települések száma.) Az évi népszaporulat 13 millió, csaknem annyi, mint Csehszlovákia lakossá­ga. Természeti csapások is sújtják, vagy kevés a viz (vannak olyan területek, ahol 3 év óta csepp eső sem esett, vagy pedig — gátrendszer és erőmü­vek hiányában — a tengerbe zúdul a megáradt fo­lyók vize, gyakran magával sodorva az egész ter­mést. Hihetetlen problémákkal kellett és kell meg­küzdeni. E hatalmas ország mindig rendelkezett olyan ál-Kohászali kombinát, amely csehszlovák segítséggel épült lamférliakkal — Mahatma Gandhin, Nehrun, Saszt­­rin keresztül Gandhi miniszterelnök-asszonyig —, akik szembe tudtak nézni az adott, valóságos problé­mákkal, s nemzetközi tekintélyt vivtak ki és bizto­sítottak Indiának. Szó szerint értelmezték az alkot­mányt, és annak bevezető mondatait: „A mi orszá­gunk egy nagy család, egyenlő joggal, és köteles­séggel, minden tagja számára“. Államosították a ban­kok nagy részét: eltörték a maharadzsák kiváltsá­gait; harcot hirdettek a szegénység ellen; hosszú tá­vú programot hirdettek a „zöld forradalom“, a me­zőgazdaság átalakításának megvalósítására. Az in­diai kormány 1971 nyarán barátsági és együttműkö­dési szerződést kötött a Szovjetunióval, ami egy­szersmind a szocialista közösséghez tartozó orszá­gok magatartását is meghatározta Dél-Azsia e ve­zető hatalmához. A szerződés nem irányult az eb­ben a térségben élő más népek ellen, ugyanakkor azonban lehetőséget biztosított Indiának, hogy meg­oldja a hindusztán félszigeten több mint két évti­zed óta feszültséggel telitett problémákat, E politikai együttműködés logikus következménye volt India pozitív el nem kötelezettségi magatar­tásának, ami különösen akkor nyilvánult meg ha­tásosan, midőn a hidegháború szelleme osztotta meg az országokat és népeket. Ezekben az években az indiai kormány hangsúlyozottan ápolta kapcsolatait a szocialista országokkal, majd különösen a hatva­nas évektől kezdve, tüntetősen támogatta a nem­zetközi fórumokon — az Egyesült Nemzetek Szer­vezetében ugyanúgy mint az el nem kötelezett or­szágok csúcsértekezletein — a békés egymás mel­lett élés politikáját. Pozitívan értékelt minden erre Irányuló kezdeményezést,'így a szocialista országok AZ ÚJ ARCÚ mm A fogolycserét Ciprus érintésével repülőgépeken bonyolították le Több napos huzavona, ENSZ-katonákkal folyta­tott verekedések, botrányos, provokációs cselek­mények után Izrael aláírta a kétoldalú egyez­mény néhány kikötését. Tel-Aviv, illetve Kairó repülőteréről felszálltak a Nemzetközi Vöröske­reszt első sebesültvivő gépei, fedélzetükön izraeli és egyiptomi hadifoglyokkal. Az egyiptomi tár­gyaló fél jó szándékát, a helyzet mielőbbi ren­dezésére való törekvését bizonyítja, hogy a 101. kilométerkőnél folytatott tárgyalásokon Kairó küldöttei kompromisszumként elfogadták azt az izraeli kikötést, hogy a fogolycsere megkezdésé­vel párhuzamosan vegyék át az ENSZ békefenn­tartó haderői a Kairó-Szuez országút 101. és 119. kilométerkövénél létesített ellenőrző pontokat. Az eredeti megállapodás az volt, hogy Izrael­nek először át kell adnia a két ellenőrző posztot az ENSZ-katonáknak, s majd ezután kezdik meg a hadifoglyok és sebesültek kölcsönös kicserélé­sét. Noha kétségtelenül haladást értek el a tűzszü­net megerősítéséről intézkedő egyezmény gya­korlati megvalósításában, a megállapodás leglé­nyegesebb pontjának a végrehajtásáról, tehát az október 22-i állásokba való visszavonulásról Iz­rael hallani sem akar. Golda Meir miniszterel­nök parlamenti beszéde egyértelműen ezt tükröz­te. Szerinte Izrael nem fog visszavonulni az ok­tóber 22-i tűzszünet! vonalakra, „minthogy ezek a tűzszüneti vonalak sohasem léteztek“. Képtelen „érvelés“. Nem szorul különösebb bi­zonyításra, hogy a tűzszünet hatálybaléptekor, október 22-én közép-európai idő szerint 18 óra 50 perckor a frontnak valamilyen földrajzilag pontosan meghatározható vonalon kellett húzód­nia. Ezt a vonalat egyébként mindkét fél hadije­lentései leírják. Említették a hivatalos izraeli rá­dió- és sajtókommentárok, köztük Herzog tábor­nok is. így tehát Golda Meirnek elég lenne be­pillantania az október 22. után megjelent izraeli lapokba, hogy meggyőződjön állításai képtelen­ségéről. A nap mint nap közölt térképek is egy­értelműen rögzítik: hol álltak az izraeli csapatok a tűzszünet életbelépésének pillanatában, s ho­gyan használták ki az egyiptomiak „tüzet szün­tess!“ parancsát további területek megszerzésére a tűzszünetet követő napokban. Felmerül a kérdés, hogy Izrael, amely az arab országok erősbödő, diplomáciai, katonai, gazda­sági összefogása, az olajembargó bevezetése nyo­mán elszigetelődött még legszorosabb nyugati

Next

/
Thumbnails
Contents