A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-20 / 29. szám
HOGYAN ISMERKEDJÜNK A FIATALOK ÉLETMÓDJÁVAL? Az utóbbi időben a legkülönbözőbb fórumokon egyre gyakrabban foglalkoznak az életmód kérdésével. Az életmód komplex fogalom, az emberi élettevékenységgel kapcsolatos, a társadalomban élő ember tevékenységének egyik legfontosabb jellemzője, az emberi tevékenység hogyanja, mikéntje, ami megmutatja, hogy az emberek életüket egy adott társadalom keretei között milyen módon élik. Az életmód dinamikusan változó kategória, s míg a történelem folyamán sokszor nemzedékek során át alig változott, ma egy-egy nemzedék életében többször is változik, s vizsgálatánál, megismerő elemzésénél nem utolsósorban ezt is figyelembe kell venni, A megismerésben arra kell törekedni, hogy a feltáró és személyiségmegismerési módszer egyidejűleg legyen személyiség- és közösségfejlesztő is. Ennek alapfeltétele a jól megalapozott, bizalmas kapcsolat, a nyílt, őszinte légkör, továbbá az alaposság és az életszituációk összefüggéseinek sokoldalú megragadása. Az életmód beható vizsgálata, elemzése megmutatja, hogy egy-egy társadalmi csoport vagy az egyén milyen életvitelt alakít ki, mennyi időt tölt munkával és pihenéssel, szórakozással és önműveléssel, társadalmi kapcsolatai ápolásával, társadalmi-politikai aktivitással. A vizsgálat megmutatja a miértet is, szokásaink hátterét: a ránk hatást gyakoroló közösségek (család, rokonság, barátok, munkatársak, elvtársak) hagyományait, műveltségét, világfelfogását, erkölcsi és esztétikai értékrendszerét. Az egyes ember életmódja tehát egyéni változata egy tágabb-szűkebb társadalmi csoport életvitelének. A SZISZ-közösségeket — alapvető vonásokban azonos, de az osztály- és réteghelyzet, valamint a személyi tényezők következtében bizonyos vonásokban — eltérő életmódú tagok alkotják. Ahhoz, hogy tagjainkat helyes életmódra neveljük, hogy megfelelően irányítsuk, ismernünk kell mindennapi életmódjukat. Megismerhető-e az életmód?' Igen, hiszen a szemünk előtt lezajló, „érzékelhető“ folyamatok összessége. Ismerünk olyan kifejezéseket, mint kispolgári életmód, falusi életmód, nagy, és kisvárosi életmód, nagyvilági életmód stb. s nagyjából meg is tudjuk mondani, melyiken mitértünk. Mi azonban nem érhetjük be ilyen „nagyvonalú“ leírással, annál is inkább nem, mert konkrét esetek megítélésekor téves következtetésekhez vagy előítéletekhez vezethet. Minden vezetőnek szem előtt kell tartania, hogy az életmód olyan, mint a bojtorján: a gyökere sokszorosa a növény szárának. Igénytelen száráról bajosan ítélhetjük meg, milyen erősen kapaszkodik a talajba. Ezért vizsgálataink során soha nem feledkezhetünk meg a hogyan mögötti miértről. Az életmód-vizsgálat beszélgetés, megfigyelés, vita, cselekedtetés, egyszerű kérdőíves módszer, írásos és szóbeli szituáció elemzése útján valósítható meg. A legegyszerűbb eljárás a közvetlen, személyes tapasztalatok útján való ismeretszerzés. A tapasztalatok gyűjtése szándékos és tudatos megfigyelés útján fontos módszer azok kezében, akik rendszeresen és kitartóan művelik, közben rövid feljegyzéseket készítve, hogy bármikor feleleveníthető, összehasonlítható és kontrollálható adatokat kapjanak társaik életmódjáról. A megfigyelés természetesen nemcsak egyfajta szituációban lehetséges, hanem az élet minden területén, például munkavégzés közben, szórakozás közben, taggyűléseken, viták alkalmával, családi körben, játék közben, beszélgetésekkor stb. És ezzel a felsorolással az életmód megismerésének egyéb lehetőségei is felvillantak. Társaink mindennapos észleléséről van szó. Vigyázni kell azonban arra, hogy egy-egy esetből, megnyilvánulásból ne következtessünk az életmód egészére (például ha egy új SZISZ-tag nem megy el az író-olvasó találkozóra, akkor ne könyveljük el róla, hogy nem szokott' olvasni), hanem a leggyakoribb cselekvések, tevékenységek folyamatos rendszerében és okaik feltárásával kell megpróbálni a teljes életmód feltérképezését. (Miért nem jár színházba, miért csak krimiket olvas, miért nem jár taggyűlésre, miért csak a beatklubba jár, miért nincsenek barátai, miért paszszív a közös összejöveteleken? stb.) A tevékenységek okainak feltárásához elengedhetetlen azoknak az emberi szükségleteknek az ismerete, amelyek a különböző cselekvéseket kiváltják, ösztönzik. A szándékos megfigyelésen túl számos igen egyszerű eszköz lehet még segítségünkre. Ilyen az úgynevezett irányított beszélgetés, amikor meghatározott céllal, s annak megfelelően tervezett beszélgetés során szerzünk ismereteket. „Spontán“ vitát lehet indítani szűkebb körben (5—10 fő) egy-egy kérdésről, például éppen saját magunk életmódjáról. Figyelemmel lehet kísérni a szabadidős tevékenységet, s a közösség szabadidős tevékenységéről egy meghatározott időszakban statisztikai elemzést készíteni. Alapszervezetekben (főleg iskolai és kis létszámú szervezetekben), SZISZ-csoportokban hasznos tapasztalatokat meríthetünk az életútvizsgálatokból. Ezek során fokonként azt kutathatjuk, hogy mi jellemzi azt a közvetlen környezetet, amelyben az egyén él, milyen a család nagysága, anyagi helyzete, a szülők kapcsolata, ideológiai beállítottsága, tudatszintje, kulturáltsági szintje, milyen eltérés van az egyes tagoknál a világnézeti, erkölcsi, akarati fejlettségben, milyen szervezetekkel van kapcsolatuk a SZISZ- en kívül, ott hogyan képviselik az ifjúsági szövetséget, mily^p, fokú az önértékelési és vitakészségük, milyen mértékű igényesség, bátorság, őszinteség jellemzi a kollektíva tagjait. Az alapszervezet pályázatot is hirdethet olyan témákból, amelyek közelebb visznek a közösség tagjai életmódjának megismeréséhez. Módszerként igen eredményesen alkalmazható az időmérleg, melynek lényege, hogy a tagok a hét minden napjáról külön időmérlegűrlapot töltenek ki. Folyamatosan vezetik vagy pedig este készítik el. Az időmérlegen az ébredéstől az elalvásig minden tevékenységet vagy időtöltést jeleznek a kezdet és a befejezés órájának, « percének feltüntetésével. A főtevékenység pontos megjelölése mellett kérhetjük a kísérőtevékenység feltüntetését is, továbbá a tevékenységek helyének és a részt vevő társaknak a megnevezését. i ANDRE BONNARD (szül. 1888 IV. 16, megholt 1959-ben) svájci tró, a lausanne-i egyetem professzora volt. A svájci békemozgalom elnöki tisztségét is betöltötte, tagja volt a Béke-Világtanácsnak. 1954-ben nemzetközi Lenin-békedíjjal tüntették ki. SIPOSS ERNŐ - Samorinban (Somorján) született, 1921-ben. Akárcsak bátyja, már ö is egész fiatalon belekerült a színjátszás bűvkörébe. Iskoláit a bratislavai és a dunaszerdahelyi gimnáziumban végezte, ahol az önképzőkörben sokat szerepelt. Ö volt az iskolák állandó szavalója. Az iskolapadból került a háború forgatagába. Négy évig volt katona, és egy évig sebesülten feküdt a hadikórházban. A háború után 12 évig mint tisztviselő dolgozott, de nem mondott le nagy álmáról, hogy egyszer színész lehessen. Ez 1959-ben sikerült, amikor tehetségvizsgán felvette a MATESZ. Első szerepe Géza lovag volt a Boldogultak báljában, amit aztán egy sor karakter-alakílás követett. Nagyobb szerepei voltak: A tékozló szerelem Golósija, a Szent Péter esernyője plébánosa, a Kismadár kulákja, s az Úri muri borbirója. Zenés műfajban is bemutatkozott. A Szalmakalapban még kánkánozott is a táncosnőkkel. Tizennégy év alatt 50 szerepet játszott el a MATESZ-nál és kb. száz rádiószerepet a bratislavai és a budapesti rádióban. Mindent eljátszik, amit rá osztanak. Elve: nincs kis szerep, csak rossz színész. S ő jó színész akar lenni. fiatalok albumába t MIRIAM VIRE-TOUMINEN (szül. 1919) finn újsogirono, közéleti tényező. A finn békevédök szervezetének főtitkára. Tagja a Béke-Világtanácsnak. Minden erejét az európai béke megteremtésére fordítja. 1965-ben nemzetközi Leninbékedijjal tüntették ki.
