A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-30 / 48. szám
is mii is ri Rendszeresen olvasom az Emberi sorsok c. rovatot. Ez bátorított fel arra, hogy én is Önökhöz forduljak tanácsért. 21 éves munkáslány vagyok. Megismerkedtem egy fiatalemberrel és nagyon szerettem. Egy évig úgy éreztem, én vagyok a világ legboldogabb embere. De behívták őt katonának. Akkor kezdődött a baj. Eleinte sűrűn kaptam tőle levelet, de katonáskodása tizedik hónapja után már nem kaptam választ a leveleimre. Pedig két hónap alatt teljesen feleslegesen több levelet is írtam. Az meg sem fordult a fejemben, hogy már más lánnyal jár. Elutaztam hozzá, és amikor megláttam, elszorult a szivem. Azt vártam, közelebb lép hozzám, hogy a nyakába borulhassak, sajnos, ő úgy viselkedett, mint egy idegen. Kérdeztem tőle, miért nem válaszolt a leveleimre, ő azonban csak annyit mondott, kellemetlen dolgokat írtak neki rólam. Az bánt a legjobban, hogy rajta kívül senkit nem ismertem, és mégis mások szavára hallgatott. Kérem Önöket, adjanak tanácsot, hogyan tudnám visszaszerezni az elveszített boldogságot. Nélküle csak a halálra tudok gondolni. Még most is nagyon szeretem őt. Jelige: Térj vissza hozzám, hiszen szeretlek Sok más fiatalhoz hasonlóan én is hűséges olvasója vagyok az Emberi sorsok rovatának. Ezért fordulok Önökhöz bizalommal. 16 éves lány vagvok. Megismerkedtem egy fiúval, aki most katonai szolgálatának első esztendejét tölti. Belémszeretett, de én ezt nem tudtam. A katonaságtól írta meg nekem. Sajnos, csak a szüleim akarják őt férjemnek, én nem szeretem. Megismerkedtem egy má-Král Ernő felvétele siirsiil: sik fiúval, akibe nagyon beleszerettem. Az idén október elsején ő is berukkolt. Szüleim tiltanak tőle. Mi azonban nem akarunk szakítani, titokban levelezünk. Mitévő legyek? Nem tudom, hogyan cselekedjem. Remélem, kapok választ, tanácsot a levelemre. Jelige: Nekem csak vele kell a szerelem VÁLASZOK „VÁNDORMADÁR" JELIGÉRE Rengeteget gondolkodtam a levelén. Újra és újra megpróbálom beleélni magam az ön, a felesége és szíve választottja, vagyis a menyasszonya helyzetébe, ön azt írja, hogy amikor a felesége különféle értekezletekre járt, akkor ismerkedett meg egy lánnyal, s amikor a felesége tudomást szerzett erről, ön ahelyett, hogy magyarázkodott volna, megütötte őt. Felesége ennek ellenére a bírósági tárgyaláson megbocsátott önnek, de ön csak azért békült ki vele, mert keresetének a fele ráment volna a tartásdíjra. Megígérte a feleségének, hogy többé nem jár nők után, de ahelyett hogy a családjának élt volna, kocsmába járt, ahol alkalma volt megismerkedni egy asszonnyal, aztán egy másikkal egy 25 éves csinos, de beteges aszszonnyal; beteges azért, mert előző férjei tönkretették. Kérdezem: hány férje lehetett már az említett asszonynak? Hiszen még csak 25 éves. Szeretni fogja, boldog lesz vele? Azt is felpanaszolja, hogy a sok pénz a konyhára megy el. Talán az is baj, ha a felesége gondoskodik a családjáról? írja, hogy a feleségét „bekávézva“ látták. Ha berúgott, akkor az elítélni való! És hogy cigarettázni látták? Minden modern nő cigarettázik. A feleségének semmit nem szabad? Még azt sem, hogy a kötőgépet kattogtassa? Higgye el, nem azért dolgozik a gépén, még éjszaka is, hogy az unalmát elűzze, hogy ön ne alhasson. Az a tanácsom, hogy gyakoroljon önkritikát. Ha a felesége nem akar válni, akkor csak azért, mert szereti önt, és nem azért, mert számít az ön keresetének egy részére. És még ott vannak a gyerekek is. Azok is szeretik önt, s feltételezhető, hogy ön is szereti őket. Kérjen a feleségétől bocsánatot, higgyen nekem, eső után késő a köpönyeg. Ha netán elválnának, és már a másik nő sem akarná önt, akkor hova megy? Azért bátorkodtam írni önnek, mert én is voltam a feleségéhez hasonló helyzetben. Ha akkor a férjem megjavul, minden rendbe jött volna. De ő csak válni akart, és én beleegyeztem. Másfél éve szakítottunk, magamra maradtam két kisgyermekkel. Nem gondolok arra. hogy keressek valakit helyette. Ha lehet, maradjon meg ön is a családja körében. Jelige: Egy boldogtalan édesanya Tisztelt uram! Felháborítóan fogalmazta meg levelét. Például: „Nem váltam el a feleségemtől, mert még mindig szerettem és a fizetésemnek a fele is gyermektartásra ment volna.“ Ebből az következik, hogy nem a feleségét szerette, hanem a gyermekeire sajnálta a pénzt. A felesége nem azért köt, hogy magát bosszantsa, hanem, hogy a ’gyerekeinek még többet tudjon nyújtani. ígéretet tett, hogy nem veri többé, de akkor meg kocsmába kezdett járni, ahol megismerkedett egy asszonnyal. Ha ön olyan jó ember lenne, hogy valaki az Emberi sorsok rovat olvasói közül meg is sajnálhatná, akkor nem a kocsmában kellett volna vigasztalódnia. Arra kellett volna törekednie, hogy a családi élet boldogságát megteremtse. Visszatetsző dolog, olyasmit állítani, hogy ha a kocsmában szidja a feleségét, barátai pártfogásukba veszik, mert szeretőjük volt. Igen rosszul gondolja, ha azt hiszi, hogy a férfiak csak olyan asszonyokat vesznek pártfogásukba, akiknek viszonyuk volt velük. Végezetül még annyit, hogy a férjem is, én is jól keresünk, van két szén gyermekünk, s ha este a munkából hazatérek, a ház körüli teendőket közösen végezzük. Ha pedig pihenni akarok, „gépen kötök“, és a férjem nem veszi rossznéven, mert ez megnyugtat. B. Ferencné, Stúrovo (Párkány) Tisztelt ismeretlen! Fiatal vagvok, nincs annyi élettapasztalatom, mint egy 42 éves családapának. Feleségét ióravaló, szorgalmas családanyának képzelem el. Ahogy leveléből kivettem, ön szabad idejének nagy részét kocsmákban és nem a családja körében tölti el. Felesége él a családért. ő dolgozik rájuk még éiiel is. Az a tanácsom, rendezze családi életét, míg nem késő, és éljen józanul, hiszen négy gyermeke és szeretetre vágyó felesége van. Jelige: Egy malackyi katona Tudatom a szerkesztőséggel, hosv az Emberi sorsok című rovaton keresztül olvan levelező barátnőkre találtam, akik ma is szívesen adnak tanácsot. Elnézésüket kérem, hoev ezt nem tudtam korábban közölni önökkel, de nagy az elfoglaltságom. Az iparban dolgozom. A „Biztos válasz“ levél írója 21 éves barna lány vagyok. Szeretem a tánczenét, szeretek olvasni és moziba járni. Az Emberi sorsok rovatán keresztül megismerkednék hozzám illő fiatalemberrel. Jelige: Hull az elsárgult levél... 19 éves barna lány vagyok. Sajnos, én is csalódtam. Az Emberi sorsok rovatán keresztül szeretnék megismerkedni 21—25 éves fiúval. Jelige: Nyíló vérpiros rózsa A KÉZ ÉS A KAR ÁPOLÁSA A legszebb női kéz is elveszti varázsát, ha izzadt nyirkos tapintású. A kéz izzadása leggyakrabban idegrendszeri okokra vezethető vissza. Enyhe nyugtatószerek alkalmazása — csakis orvosi tanácsra — alkalmanként javulást eredményez. A nem izzadó kéz kozmetikájára is nagy gondot kell fordítanunk. A házi munka, takarítás, mosás után — ami mind alaposan igénybe veszi kezünk bőrét — bő, langyos vizben, szappannal mossunk kezet, majd zsíros kézzel masszírozzuk, az ujjtőktöl felfelé, mig a krémet a bőr teljesen beszivja. Kézápolásra tulajdonképpen az összes bőrápoló szerek felhasználhatok, de fontos a jó felszívódó képesség, egyeseknél esetleg a fehérítő hatás is, másoknál viszont esetleg az elöljáróban már megemlített kézizzadás elleni védelem. Ez esetben házi használatra enyhén savas (citromlés vagy ecetes) kézmosást ajánlunk (langyos vízbe keverve), melynek fehérítő hatása is van. Nagy gondot fordítsunk a körmök ápolására is. Kézmosás után, mikor kezünket megtöröljük, a törülköző segítségével toljuk fel a köröm feletti puha bőrt. Gondoljunk arra is, hogy körmeink megfelelő hossza és formája adja meg a kéz egyéniségét. Sokan panaszkodnak arról, hogy könyökükön a bőr száraz, olykor szinte pikkelyesen megkeményedik. Akinek ilyen panasza van, mossa meg könyökét mindennap puho kefével és minden egyes mosakodás után (akár hideg, akár meleg vízzel történik) jól krémezze be. A kefével való mosdás felpuhítja a bőrt, fokozza a vérkeringést, tisztítja a pórusokat, azonkívül idővel lekoptatja a megkeményedett, felesleges hámréteget. *tO I—
