A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-30 / 48. szám
A hó és jég birodolmóbon • Riport a tajgáböi, a Malinovszkij-telepről • Tyumenytől néhány száz kilométerre északnyugatra Tyumeny földjén hosszan tart a tél, északon nyolc hónapig. Az abszolút hőmérsékleti minimum mínusz 57 Celsius fok. A ciklonszerű szél könnyen felkapja az apró szemű, szúrós havat, és máris itt a burán, a rettenetes sarkvidéki hóviharok édestestvére. Mire lapunknak ez a száma megjelenik, Európában aligha lesz hó, miközben Szibériában, a Malinovszkij településen, a hideg és meleg találkozásánál kristálytiszta jégcsapok ragyognak a napfényben.- „Milyen az élet ötvenfokos fagyban?" — többek között ezt kérdezik leveleikben a malinovszkij-telepi tanulóktól NDK-beli pajtásaik. A szibériai tajgában levő Malinovszkij-telep iskolájába gyakran hoz a posta levelet Drezdából és Berlinből, Prágából és Budapestről. A gyerekek könyveket, bélyegeket, rajzokat, jelvényeket cserélnek a testvéri országokban élő pajtásaikkal. A külföldi fiatalok gyakran kérik szibériai barátaikat: meséljenek szülőföldjükről. A barát kívánsága Szibériában törvény. A malinovszkiji iskolások tehát megkérték Anatolij Zibin újságírót, válaszoljon a csehszlovák, magyar, német, bolgár és lengyel barátaik kérdéseire. Ho a hideg meghaladja a negyven fokot, a szabadban minden munka szünetel, ám természetesen ezekre a napokra is teljes fizetés jár. Milyen az élet ötvenfokos fagyban? Malinovszkij-telep Tyumeny megyében fekszik. Tyumeny megye (az Oroszországi Föderációnak Csehszlovákiától több mint tízszer nagyobb területű közigazgatási egysége) az Urál-hegység sziklás vonulatától keletre terül el, földjét északon a Jeges-tenger mossa, melynek fagyos leheletétől olykor mínusz 50 Celsius fokig süllyed a hőmérő higanyszála. Ezen a tájon alapították a XVI. században Tobolszkot, Szibéria első fővárosát. Moszkván kívül Tobolszk volt az egyetlen olyan orosz város, amely abban az időben külföldi vendégeket fogadhatott. Később a közlekedési és velük a kereskedelmi útvonalak is délebbre helyeződtek át. Napjainkban Tyumeny megyében nagyarányú és sokrétű ipar jött létre, melynek a szovjet népgazdaságban játszott szerepe különösen azóta nőtt meg, hogy a Kongye folyó vidékén megnyitották az első olajkutat. Hamarosan más gazdag kőolaj- és földgázlelőhelyeket is feltártak itt. Kétségtelen, hogy a kőolaj és a földgáz a vidék legfőbb kincse. De nem az egyetlen. Nem véletlen, hogy az ötéves terv a megye természeti adottságéinak komplex felhasználását írja elő. Tyumeny vidékén minden szibériai méretekben, szibériai bőségben és változatosságban található. Déli részein búzát termesztenek, északon halásznak. Az Ob árterületének százezer hektárain viszonylag kis ráfordítással sok húst és tejet tudnak termelni. Mérhetetlenek Tyumeny erdei: ez a vidék a szovjet gazdaság legnagyobb fakitermelője. Hatalmas területein új erdőgazdaságokat szerveznek, favágók települései keletkeznek. Ilyen település Malinovszkij is, mely 1962-ben jött létre a tajgában. Amikor az építők odaérkeztek, egyetlen manszi vadászcsalád élt itt. Malinovszkijnak ma 2566 lakosa van, zömükben favágók és családtagjaik. Nyílt több üzlet, köztük könyvesbolt is. Tízosztályos iskola, óvodák és szolgáltatóház létesült, vezetékes rádióközpont működik, s helyi telefonhálózatot is kiépítettek. Malinovszkij lakói nem érzik, hogy elszakadtak volna a „nagy földtől“, és nem kínozza őket az „isten háta mögött“ élő emberek kirekesztettségének érzése. A helyi művelődési házban évente kétszer vendégszerepei a Tyumenyi Drámai Színház, a közelmúltban itt járt vendégek közül pedig a Tyumenyi Bábszínház és a Moszkvai Esztrád Színpad művészeit említik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Malinovszkijban csak importált szellemi táplálékon élnek. A fakitermelőknek két fúvós- és két esztrádzenekara, valamint amatőr művészegyüttese van. A telepen helytörténeti szakkör és helyi televízióstúdió is működik. A lakosság több mint 500 újságra és folyóiratra fizet elő. Akik a Távol-Északon dolgoznak, jelentős bérpótlékban részesülnek. Az új telepesek négyhavi fizetésnek megfelelő költözési segélyt kapnak, s az egész család útiköltségét megtérítik, Az Északon dolgozók fizetett szabadsága másfélszerese a szokásosnak, ezenkívül évente kétszer ingyen utazhatnak a Szovjetunió bármely pontjára sem került nyilvánosságra. Négy szénbányász főbelövéséről hivatalosan is hírt adtak. A bányászok „bűnét" azzal indokolták, hogy állítólag részt vettek a junta megdöntésére létrehozott ,,7-terv" végrehajtásában. A Chilei Kommunista Párt közleménye viszont kijelentette, ilyen terv soha nem létezett, s ráadásul a hazafiak ebben a szervezkedésben a junta állítása szerint is csak akkor vehettek volna részt, amikor már be voltak börtönözve. A puccs után hosszú évekig terjedő börtönbüntetésre ítélték őket — aztán a régi ürüggyel, hogy szökést kíséreltek meg, agyonlőtték valamennyiüket. A chilei reakció ellenforradalmi támadása után senkinek sem voltak illúziói. Legfeljebb azoknak a TERROR ÉS SZOLIDARITÁS polgári politikusoknak, kereszténydemokrata vezetőknek, akik az első órákban még szurkoltak is a hatalmat átvevő katonáknak. De a terrorhullám őket is lesöpörte a politika porondjáról. Ez a fékeveszett erőszak a tábornokok minden mosolykampánya ellenére megütközést kelt még tőkés kormányoknál is (a tömegek nyomására természetesen tiltakozniuk kell). A juntával szemben — így az országon belül, a meghasonlott kereszténydemokraták és minden haladó erő, az országon kívül pedig a legkülönfélébb politikai rendszerű államok, világnézetet valló társadalmi szervezetek részvételével — széles körű szolidaritási mozgalom bontakozhat ki. Ebből a szempontból a Chilei KP közleménye tanulságos. „A nemzetközi szolidaritási mozgalom nélkül már nem élne sem Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára, sem pedig David Silvermann, a chuquicamatai szénbányák igazgatója.'1 Gladys Marin, a chilei kommunista ifjúsági mozgalom vezetője néhány nappal ezelőtt a L’Humanitébon emelte fel a szavát a szolidaritás érdekében, s ő így fogalmazott: „Ifjúsági vezetők is életveszélyben vannak Chilében, sorsukon csak a szolidaritás segít. Egységben a fasizmus ellen csak ez lehet most o haladó erők programja. Minél szélesebb egységben. Chile határain belül és azokon kívül is." A Time című amerikai hetilap közölte a karikatúrát: egy chilei tábornok vidáman integet (a külföld felé mosolyog), háta mögött pedig ósszeszorított öklét tartja. Vasöklöt - belső használatra. Ritkaság, hogy egy polgári hetilap karikaturistája rajzban ugyanazt fejezze ki, amit egy ország kommunista pártjának hivatalos nyilatkozata. Márpedig ezúttal ez történt. Ugyanazon a napon, amikora a Time példányai utcára kerültek, az Olasz KP napilapja, a L'Unita a chilei párt vezetőségének nyilatkozatát közölte. Ez gyilkosságokról tudósított, véres terrorról, es hozzáfűzte: „Mindez akkor történt, amikor a sajtó és a televízió a tábornokok békülékeny mosolyát mutogatta, és amikor egész gépezetet hoztak működésbe, hogy meggyőzzenek mindenkit orról: Chilében zavartalanul folyik az építő munka". Otven nappal a katonai puccs után, tudósítottak a chilei kommunisák, újabb 71 embert gyilkoltak meg a katonák. Ezek közül tizenkilencen Copiapóból, huszonketten Aniofagastából, huszonhaton Chuquicamatóból származtak — az o halálukról semmi
