A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-02 / 44. szám
BÁCSKÁI-kiállítás Gömörben 9 9 9 Mintegy öt évvel ezelőtt láthatta első ízben Rimavská Sobota (Rimaszombat) közönsége Bácskái Béla festőművész képeit. Akkor is a Gömöri Múzeum és a CSEMADOK járási bizottságának közös akciója volt a Bacskai-tárlat, akárcsak a közelmúltban megnyílt kiállítás. Az első tárlat óta eltelt években Gömör fővárosának lakosai megkülönböztetett figyelemmel olvasták a Bácskái pályafutásáról szóló híreket, a másutt megvalósított kiállításait ismertető tudósításokat. Ez év tavaszán a Duna-menti Múzeum állított ki sikerrel Bácskái képeket, s ennek kedvező visszhangjáról mind a szlovák, mind a hazai magyar sajtó beszámolt. Szűkebb hazájában élő hívei tehát fokozott érdeklődéssel várták a Guszonán lakó művész újabb alkotásainak bemutatását. A kiállítás ünnepélyes megnyitóján zsúfolásig megtöltötték a látogatók a múzeum tágas és hosszú folyosóját. Ennyi ember még sohasem gyűlt egybe kiállítási megnyitón a városban. Szlovák nyelven Vladimír Kmef, a múzeum igazgatója, magyar nyelven Mács Zoltán, a jnb dolgozója méltatta Bácskái munkásságát. Kedves színfoltja volt a megnyitó műsorának Bongálló Éva budapesti művésznő fellépése, aki gitárszó mellett népballadákat és megzenésített Szabó Gyula-verseket adott elő. A megnyitón jelen volt Ján Kié elvtárs, a jnb művelődésügyi szakosztályának vezetője, Szabó István, a CSEMADOK jb titkára, továbbá Bácskái Béla idős édesanyja, valamint Szabóné Haltenberger Kinga, az ízlésesen szerkesztett katalógus szövegének szerzője. A múzeum és a CSEMADOK dolgozói csokrokat nyújtottak át Bácskái Bélának és édesanyjának. Az előkészítő munkáért dicséret illeti a Gömöri Múzeum alkalmazottait, közülük is elsősorban Mária Prapotníkovát. Elismeréssel kell szólnunk a CSEMADOK járási szervezetének keretében működő TITSZ vezetőiről is, főként dr. Pőthe Imréről és Vörös Zoltánnéról, az évek óta rendszeresen tevékenykedő ismeretterjesztő szakkör lelkes munkatársairól, akik oly odaadóan járulnak hozzá a szocialista kultúra fejlesztéséhez, ám szerényen mindig a háttérben maradnak, ha az érdemek mérlegeléséről van szó. A tudományos ismereteket terjesztő szakkör a kulturális idény első akciójaként vette tervbe és szervezte a kiállítást. Bácskái Béla képei már öt évvel ezelőtt is ékesen vallottak a művésznek a gömöri és nógrádi tájakkal való öszszeforrottságáról, mély humanizmusáról. Üj művei arról tanúskodnak, hogy e lírai hangvételű művészünk — akit az ecset költőjének is nevezhetnénk — az alkotás lényegét tekintve hű maradt önmagához. Egyrészt továbbra is eltéphetetlen szálak fűzik szülőföldje tájaihoz, másrészt nem került semmiféle elvont irányzatok uszályába, ami manapság nagy erény. Alkotásmódja lágyabbá vált: az a lírai kifejezés, ami eredendően sajátja, most még erősebben kidomborodik. Fejlődését híven mutatja, hogy immár nem szenvedélyes ecsetkezeléssel rakja fel színeit, ábrázolásmódja lehiggadt, kiegyensúlyozottabbá vált. Akvarelljei és rajzai mellett Bácskái az olaj festészetben sem tagadja meg önmagát. Korábbi olajfestményeihez képest az újabbakon szintén lágyabbak a színek, a formák. Guszonát — ahol Bácskái jelenleg él — dombok láncolata, erdők, mezők veszik körül. Bácskái Bélát ez a dimbes-dombos gömöri táj nem engedi el magától. Elbűvölte, megigézte, szerelmes önzéssel itthon tartja. Bácskáit nem vonzza a nagyvárosok zajos forgataga, beéri a gömöri táj szépségeivel. S gyári környezetből vett témái, a falusi ember tevékenységét kifejező motívumai azt bizonyítják, hogy megtalálta az utat a tájban élő ember felé is. Guszonán egy szűk verandán dolgozik, kopott, nyűtt zubbonyt visel, mint munkavégzés közben egykori munkatársai, a fülei lakatosok. Gyakran felül kerékpárjára, hogy a dombok közt ihletszerző körútra induljon. Sűrűn elkarikázik Persére, ahol a rokkant szülőház egyik helyiségét műteremmé alakította át magának. A kis falu csendjében egészülnek ki képei, vázlatai. Termékeny, csöndes magányban zajlanak az alkotás bonyolult örvénylései, hogy aztán kivetüljön a vászonra, a mű, az ihlet és a tudat megtisztult gyümölcseként. A persei gerendamennyezetes „műterem“ mellett van egy másik szobácska is, s annak sarkában egy sötét, szúette faágy. Ebben az ágyban született 1935-ben Bácskái, s ma is erre az ágyra heveredik le, ha munka közben kifárad. Gyönyörű és nagy erőt adó szimbólum ez a persei faágy és a fölötte feszülő mestergerenda. Felvértezik hűséggel és szeretettel az érett művésszé vált fiút. Bácskái Bélát művein keresztül Gömör felfedezőjeként, Perse, Üjbást, Guszona megörökítőjeként tartjuk számon. S aki szülőföldje tájait és munkás népét megörökíti, az hazája és a világ szellemi vagyonát gyarapítja. Gömör népe Bácskái munkásságát a rimaszombati járás kulturális életének igen jelentős értékeként tiszteli és becsüli. ÁDÁM ZSOLT EMBERI SORS Verőfényes, meleg októberi délután van. . . Aki fölsétál ide, a Bratislava fölötti lejtőkre, az messze maga mögött hagyja a belváros zaját, és csodás kilátást, szélsuhogással, madárfüttyel megtört békességet talál. A mester ibolya-völgyi villája is kívül csupa napfény, belül csupa nemes harmónia. Ján Cikker nemzeti művész otthona az alkotó ihlet, a lázas munka, egy nagy tehetség kibontakozásának s az akadályokat a zene nyelvén legyőző erejének, az emri sorsok csodálatos dallamokba varázsolt bűvös fellegvára. LOVICSEK BÉLA Wages November nyolcadikra, este huszonegy óra. Borult az ég, de még nem esik. Meg-megélénkülő, hűvös szél járja a kisváros utcáit. Magányos férfi fordul be az egyik mellékutcába. Szinte besurran, mint valami tolvaj. Kabátgallérja feltürve, szája sarkában cigaretta. A léptei is elárulják, hogy jóval idegesebb a szokottnál. Pedig mielőtt elindult, megivott három konyakot. Nyugtatónak. Mégsem nyugodott meg. Ellenkezőleg. Most minden attól függ, világos-e Szilvia ablaka. Bárcsak ne lenne az!... Szamárság. Meglett férfi létére úgy viselkedik, mint egy kamasz. Sokkal komolyabb a dolog, mintsem.. . igen, az ablak világos, nem fordulhat vissza, be kell mennie. Egy pillanatig még tétovázik a bejárat előtt, de ujja már a csengő gombját keresi. Mozdulata megszokott, természetes. Nem csoda. Az elmúlt években sokszor becsengetett, túlságosan is sokszor. De holnap már nem fog, sem holnapután, soha többé. Az ajtó csendesen kinyílik. Belép. Kabátját a fogasra akasztja, a kis tükör előtt kétszer háromszor őszülő hajába mártja a fésűjét. Sápadt, csak az orra vörösük. Szilvia meg is jegyzi. Mosolyog. Furcsa a mosolya. Az órájára pillant. — Bocsáss meg, későre jár. — Jöttél te már később is, éjfélkor is, mégsem kértél bocsánatot — mondja Szilvia furcsa hangsúllyal. Újra az órájára pillant. —- Még csak kilenc múlt... — Gondoltam, haragszol, illetve ... — Kérsz vacsorát? — Köszönöm. — De hiszen megbeszéltük, hogy nálam vacsorázol. —- Vacsoráztam már. Szilvia sokáig fürkészi szótlanul a férfi arcát. — Italt, kávét sem kérsz? — Italt igen, kávét majd később. —. Rágyújt. Remeg a keze. Mi történt vele? Azt hitte, sokkal könynyebben fog menni. Mintha görcsös gócokkal volna tele az egész teste. Ugyanakkor szorongást érez. Es félelmet. Igen, félelmet, amilyet még sohasem érzett. Mi történt vele? Eddig mindig határozott és magabiztos volt minden tette, mozdulata, szava. Isznak. Szilvia is sápadtabb a szokottnál. Érzi a veszélyt? Azt mondják, a nők jó előre megérzik, ha veszély fenyegeti őket, mivelhogy hosszú évezredek során kifinomult a jelzőrendszerük, ami csodálatos pontossággal előrevetíti a szerelmüket és boldogságukat fenyegető dolgokat. Ha ez így van ... de miért lenne így, hiszen Szilviának eddig semmi oka nem volt rá, hogy akár egy pillanatig is kételkedjen. Egyértelműen szép és jó volt a viszonyuk. Túlságosan is tökéletes volt. Beszélj hát, Géza — biztatja Szilvia. Nem is biztatás ez, hanem nógatás. A kettő között azért van némi különbség. És most ez a parányi, árnyalati különbség is elbizonytalanítja a férfit. — Kimondta a bíróság a válást? — Ki, kimondta. — Kinos volt? Eléggé ... Jól tudoa, _ bírósági épület folyosójának még a szagát sem bírom. Hát még a tárgyalást!... Egyszerűen megalázónak tartom. Mi jogon turkálnak bele az ember magánéletébe? Teljesen idegen emberek. — Kötelességből. — Ugyan... Másképpen is nt-. <j lehetne oldani. — Ne filozofálgass, Géza, neked most ez a legfontosabb, semmi más mondanivalód nincs? . .. Más-I
