A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-02 / 44. szám
A KULTÚRA IS OTTHONRA TALÁL Az új községháza és a szolgáltatások háza Felbáron 9 9 9 Mintha mesét hallgatna az ember. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy igen termékeny sziget, amelyen szorgos emberek éltek. Volt ezen a szigeten egy falu, amelynek lakói hajdan kitűnő halászok voltak, de amikor a vadvizek kiszáradtak, földművelők lettek. De nem is akármilyen földművelők. Hírük elterjedt az egész országban. Nem csoda, hiszen ebben az évben is 60 mázsa búzát takarítottak be minden hektárról. Horny Bár (Felbár) — mert hisz erről a csallóközi faluról van szó, nemcsak a gabonatermelésben jár az élen, hanem a Nemzeti Front választási programjának megvalósításával a faluszépítésben is példát mutat. Aki a faluba látogat, azt azonnal észreveszik. A falu egyre szebb, egyre civilizáltabb. Pedig az ő gondjaik sem kicsik. Felbárt 1960-ban egyesítették Bodíkyval (Bodakkal) és Sulanyval (Süllyel). És így egy bonyolult problémákkal küzdő nagy falu jött létre, amelynék területe meghaladja a 2800 hektárt. Érdekes, hogy a három település között az egyesítés után aém keletkezett nézeteltérés, egyik sem önző, egyik sem akar a másik rovására gyarapodni. A lakosság közös célt követve azon fáradozik, hogy községük egyre szebbé váljon. A lakosságnak ez az aktivitása nem új keletű. A felszabadulás óta, de különösen 1960-tól mindent elkövetnek a falu fejlesztése érdekében. És az eredményeik sem kicsik. 1945- ben a három település háromszáz vályogfalú nádfedeles házból állott. Ma a családi házak száma 460, s ebből 37 teljesen új, modern épület. Felbár a felszabadulás óta teljesen megváltozott. Ez nem utolsósorban a helyi nemzeti bizottság képviselőinek köszönhető, akik az előző megbízatási időszakokban is lelkiismeretesen teljesítették feladataikat. A faluban új kultúrházat, új iskolát építettek, mindhárom településen bevezették a villanyt, portalanították a főbb utakat, járdákat építettek, parkosították a tereket, új üzleteket létesítettek stb. A legtöbb' létesítményt a lakosság önerejéből valósította meg. Ilymódon építették fel 1969-ben a községházát, 1970-ben a szolgáltatások házát, ahol az egészségügyi központot is elhelyezték. Ezek az eredmények azt bizonyítják, hogy a helyi nemzeti bizottság képviselőinek helyén való a megállapítása: a lakos-Kiss József, Stefan Jakubéík és Lukáá Rudieky megbeszélik a közös feladatokat ság szívügyének tartja a község fejlesztését és szépítését. Az elmúlt évben sem pihentek. Hozzáláttak az új népművelési otthonok építéséhez, mocsarak lecsapolásához, a vízvezeték-hálózat fejlesztéséhez. A felsorolt beruházásokon kívül 76 000 órát fordítottak az iskolaudvar, az utcák, a parkok, a játszóterek karbantartására és a falu csinosítására. Ez az aktivitás ma is folytatódik. Lelkes Irénnek, a helyi nemzeti bizottság elnökének, Nagy Tibornak, a polgári ügyek bizottsága tagjának és a többi képviselőnek köszönhető, hogy a választási programjukba foglalt összes feladatokat teljesítik. Most fejezték be Bodakon a népművelési otthon építését, befejezés előtt áll a süllyi kultúrház építése is. Ezek a létesítmények egyenként több mint egymillió koronába kerültek. A bodaki kultúrházat nemrég avatták fel. Az ünnepségen ott volt az egész falu. A SZISZ és a CSEMADOK helyi szervezetének tagjai ebből az alkalomból színes műsorral lepték meg a község lakóit. Rudicky LukáS tanító, a kultúrház vezetője a jövőre vonatkozólag kijelentette: „Szeretnénk, ha a kultúrának ez az új otthona valóban a népművelést szolgálná, tehát azt, amiért felépítették. Most dolgozunk a téli munkatervünkön. Reméljük, hogy a falu lakóinak igényeit teljes mértékben kielégítjük.“ De a süllyiek sem akarnak lemaradni. A közeljövőben fejezik be a művelődési ház építését, de már most készülődnek a téli feladatokra. Erről beszél Kiss József iskolaigazgató, a népművelési otthon vezetője: „Mi is a SZISZ, a CSEMADOK és a többi szervezet bevonásával készülünk az avatóünnepségre. Jövendő terveink körvonalai is kibontakozóban vannak. Nemcsak a tömegszervezeteket, de az arra alkalmas tehetséges egyéneket is be szeretnénk kapcsolni a munk'ánkba. A népművelési otthon-1 ban könyvtárat és olvasótermet is létesítünk.“ Stefan Jakuböík, a helyi nemzeti bizottság titkára nem olyan ember, aki véka alá rejti a terveiket. Szívesen beszél jövendő elképzeléseiről: „A választási programból reánk háruló feladatok nem csekélyek. Megvalósításukhoz továbbra is szükségünk lesz a lakosság teljes támogatására. A falu lakói a februári győzelem 25» és az SZNF 30. évfordulójára felajánlották, hogy 1973—74-ben 11 ezer óra társadalmi munkát végeznek. Már most kijelenthetem, hogy ezt a felajánlást legalább ötszörösen túlteljesítjük. Felbáron is új kultúrházat építünk, tovább fejlesztjük a község vízvezeték-hálózatát, mert az új házak és utcasorok úgy nőnek,, mint eső után a gomba. Ezenkívül Bodokon tűzoltószertárat építünk, új sporttelepet létesítünk és új járdákat építünk. Növeljük a felbári óvoda férőhelyeinek számát stb. Nem hagyott hidegen bennünket az a kérdés sem, hogy a helyi efsz milyen segítséget nyújt a lakosság kulturális igényeinek kielégítéséhez. Ahogy Póda Béla, a szövetkezet főkönyvelője tájékoztatott bennünket, a népművelési munkát nem nézik közömbösen. Minden tőlük telhető segítséget megadnak a falunak. Ezt bizonyltja, hogy a SZlSZ-nek 12 ezer koronát adtak hangszervásárlásra. 1971-ben autóbuszt vásároltak a sportszervezetnek, százezer koronát adtak a kultúrházak építésére. Hozzájárulnak a népművelési intézmények fenntartásához és működtetéséhez. Ügy gondolom, hogy az a 320 család, amely Felbáron csak földművelésből él, teljes mértékben megérdemli az egységes földművesszövetkezettől kapott támogatást. SZLUKA JÓZSEF Hetvenéves bányászmúzeum A közelmúltban ünnepelte a Rozsnyói Bányászmúzeum alapításának hetvenedik évfordulóját. Ebből az alkalomból kerestem fel Labancz Istvánt, a múzeum igazgatóját egy rövid beszélgetésre a múzeum múltjáról, jelenéről és jövőjére^. — Mikor és milyen körülmények között alapították a múzeumot? — A kiegyezés után s a századforduló idején, mint a kisvárosok többségében, Rozsnyón is pezsgő kulturális élet folyt. Az itteni közművelődési egyesületben született meg a múzeum megalapításának a gondolata. A városi archívum sok értékes dokumentummal rendelkezett, de volt a városban sok iparművészeti alkotás stb., amelyek lehetővé tették, hogy 1903- ban a mostani városi nemzeti bizottság épületében a városi archívumban a múzeum megkezdje működését. A mai épületben az első kiállítást 1912- ben nyitották meg. — Milyen szakágazatokkal foglalkoznak, s milyen a múzeum gyűjteménye? — Múzeumunk hat szakágazati területtel foglalkozik. Ezek: bányászatkohászat, újkori történelem, ásvány- és kőzettan, néprajz, természettudomány és honismeret. Az újkori történelem keretében a múzeum főleg párttörténeti és munkásmozgalmi anyagot állít ki; ez a gyűjtemény több mint háromezer dokumentumot tartalmaz. A múzeum gyűjteménye öszesen több mint 17 ezer darabból áll, ebből mintegy 12—13 ezer darabot az utóbbi tizenöt évben gyűjtöttünk össze. — Hány kiállítást rendeznek évente, s milyen a látogatottság? — Évente általában hat kiállítást rendezünk. Az utóbbi öt év átlaga a látogatottság szempontjából jó, több mint harmincezer ember látta a múzeum tárlatait. — Mit tart a múzeum gyűjteményében a legértékesebbnek? — Ásvány- és kőzetgyűjteményünket, amely Szlovákiában a legteljesebb ilyen fajta gyűjtemény. De szép a néprajzi anyagunk, nem is beszélve a bányászati gyűjteményünkről, amely tulajdonképpen a gerincét képezi a múzeum átlagának. — Ahogy bejártam a múzeumot, úgy láttam, hogy elég nagy a zsúfoltság, s például a néprajzi gyűjtemény számára már nem maradt hely. Számolnak-e a jövőben a múzeum bővítésével? — A helyiségkérdés a legnagyobb problémánk. Már többször határozatba került az építkezés terve, de ezidáig különböző nehézségek miatt az építkezés elmaradt, ennek ellenére a helyiségkérdés a közeljövőben megoldódik, a városi és a járási szervek a város központjában két épületet a múzeum rendelkezésére bocsátanak. - —gs— hot 7
