A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-10-26 / 43. szám
A CSEMADOK Komáromi Irodalmi Színpada, Csokonai Dorottyájából mutat be egy jelenetet Prandl Sándor felvételei SIKERES ELŐADÁS A CSEMADOK bajcst helyi szervezetének színjátszó csoportja Tamási Áron: Énekes madár című színművét adta elő nagy sikerrel. A darabot Kiszucsán Lajos, a helyi CSEMADOK kultúrfelelőse rendezte. A színjátszó csoport az elmúlt esztendőben sem tétlenkedett, mert Bikaviadal cimű színművével is nagy sikert aratott. A jelenleg műsoron levő Énekes madár-ral pedig a környező falvakat is meglátogatták. Az új vezetőség programja szerint, a CSEMADOK negyedszázados jubileumának tiszteletére a jövőben még több új színdarabot tanul be a bajcsi színjátszó csoport. A szereplők szorgalmának jutalma nem maradt el, mert közönség elégedett és őrömmel várja a további előadásokat. Természetesen külön dicséretet érdemelnek a színdarab szereplői, névszerinti Vróbel József, Keder Tiborné, Kassák Imre, Brégyik Jánosné, Kassák Magdaléna, Tabi Béla, Vicena Ferencné és Molnár György. Kívánjuk, hogy a jövőben hasonló szép sikereket érjen el a CSEMADOK bajcsl helyi szervezete, illetve színjátszó gárdája. Psenák József Jelenei az Énekes madár című színdarabból A komáromi színjátszó együttes munkájukkal. Az elkövetkezendő években bízzuk meg őket konkrét feladatokkal és biztosítsuk számukra a kulturális ténykedés minden lehetőségét. Értékeljük az együttműködést az egyes tömegszervezetekkel, s úgy szabjunk feladatokat, hogy azok realizálják falvalnk, városaink kultúrpolitikai elképzeléseit és elégítsék ki lakosságunk sokrétű kulturális igényét. Munkánkban, csoportjaink ténykedésében mindig ügyeljünk a műsorok helyes kiválasztására. Ne törekedjünk az igények olcsó kielégítésére. Színjátszóink, tanácsaink, irodalmi színpadjaink a szórakozás és szórakoztatás mellett neveljenek, műveljenek, alakítsanak jó ízlést nézőik és hallgatóik körében. A következő években ténykedésünket próbáljuk úgy tervezni és irányítani, hogy elégítse ki tagságunk minden rétegét. Szervezetünk életében, kulturális munkájában találja meg mindenki a nemes, érdeklődési körének megfelelő szórakozás lehetőségét. Foglalják munkaterveikbe a jövő évben megrendezendő „Ki mit tud a Szlovák Nemzeti Felkelésről“ című vetélkedőt, melyet a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának tiszteletére rendezünk. Ne legyen helyi szervezetünk, amely ne kapcsolódna be a versenybe. Fektessünk komoly hangsúlyt a népművelés minden formájára, különös tekintettel az ifjúság szocialista nevelésére. A jövő év tevékenysége az egész év folyamán szervezetünk 25. évfordulójának jegyében történjék. Ezt a helyet és alkalmat is felhasználom arra, hogy kérjem szervezeteinket, tagjainkat, írjanak a 25 év eseményeiről, hogy lapunk minden számában színesebben és konkrétabban foglalkozhasson szervezetünk negyedszázados történelmével. Kívánom, hogy a helyi szervezetek évzáró taggyűlései legyenek sikeresek, jó munkáról számolhassanak be és működésük 25. évének feladatait alaposan készítsék elő, hogy azok méltók legyenek korukhoz. VARGA BÉLA vezető titkár m i m — Miért ne lehetne? S ez az, amire nem tudunk egymásnak válaszolni. Aztán áttérünk az irodalmi színpadok műfaji problémáit boncolgató kérdésekre. Horváth József arról érdeklődik tőlem, hogy vajon miért nem akarták az Ásó, kapa. nagyharang-ot Zselizre vinni? — Nem tudom, — válaszolom őszintén. — Csak azt tudom, hogy nekem nagyon tetszett. De talán azért nem felelt meg Zselizre, mert más műfaj, még akkor is, ha a népművészetből indul ki, azt parodizálja. Ez csak egyéni fejtegetés. Tudom arra gondol, hogy a Jókai-napokon pedig több műfaj képviselteti magát, de gondolom, hogy ezek javarészt rokonműfajok. Viszont nagyon lehetséges, hogy a Jókai-napok műsora, ma már túlzsúfolt és van műfaj, amely külön seregszemlén is megállná a helyét, mint például az irodalmi színpadok. De vajon ugyanez mondható el a további műfajokról is?!... — Nagyon helyesnek tartanám, ha a műfaji, programtisztázó és szakmai kérdésekkel és egyéb kulturális problémákkal sokkal gyakrabban foglalkoznának — véli Horváth József. S ebben egyetértünk. Végig jó értelemben vett vitaízű a beszélgetésünk. Számomra örömet jelentett, mert... Bárcsak főként hazánk fővárosában, de szerte Dél-Szlovákiában is az emberek ne tudnának szabadulni a különböző népművelői és művészeti problémákat feszegető vitáktól. S hogy az egészséges, baráti, művészi eszmecserék alapján kovácsolódnának a kultúráért tenniakaró közösségek, amelyeknek tagjai az elzárkózás helyett az igazit, a közösségi élet örömét adnák egymásnak. A nagy mesemondó városa most is megjutalmazott. Azzal az elégedetlenséggel önmagam és környezetem iránt, amelynek csak akkor lesz igazi értelme, ha egyre többen ugyanezt érzik majd. —kasza— AZ ÉVZÁRÓK ELŐTT Már néhányszor írtam arról, hogy szervezetünk a jövő évben tölti be 25. évét. Jó ezt gyakran elmondani, leírni s gyakran tudatosítani. Ez már felnőtt kor. Ehhez méltóan kell dolgoznunk, ennek jegyében kell előkészíteni évzáró taggyűléseinket. Mérjük fel a negyed évszázad alatt megtett utat, eredményeit, sikereit, s kudarcait egyaránt. Bíráljuk el, mit csináltunk jól, hol hibáztunk, hol kellett volna többet tenni. Az alapító tagok és Idősebbek mondják el tapasztalataikat, élményeiket a fiataloknak okulásul és Örökül. Minden helyi szervezet ilyen hoszszú időszak munkájáról készített mérleg alapján értékelje ténykedését. Ennek alapján gondolkozzon el a következő évek feladatain, hogy azok megoldásai, kivitelezései tegyék még gazdaságosabbá kulturális életünket. Az évzáró taggyűléseken ne feledkezzünk meg az aktuális politikai feladatokról, társadalmunk problémáiról és sikereiről, a nemzetközi helyzetről, a chilei nép igazságos harcáról és semmiről sem, ami környezetünkben élő és fontos és szervezeti életünkhöz kapcsolódik. Munkánk értékelésénél behatóan foglalkozzunk fiatal tagjainkkal, érdeklődési körük kielégítésének lehetőségeivel s az elmúlt évben végzett
