A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-10-26 / 43. szám

Köß/zeßü

p I n ccdAIDA/Áű

FELHŐK KÖZT JAR A NAP

Valódi őszi idő sok felhővel, kevés lapfénnyel. Az üzem környékén nagy a forgalom, a nyüzsgés. A járművek egymás után, folyamatosan állnak rá a hídmérlegre s mennek tovább. Sok a dolga a mázsamesternek.

— Hány mázsát vesz át naponta? — kérdem Szőcs Bélánétól.

— Hót én azt nem tudom, én nem összesíteni ... Majd az igazgató elvtár. sék megmondják az irodában..,

Szeptember tizedikétől 18 vagon a napi átlag. Persze volt olyan nap Is, hogy 35 vagonnal vettek át, de akadt olyan is, hogy eggyel sem. A nagy esőzések idején.

— Milyen a szőlő minősége? — kérdem az üzem vezetőjétől.

— Az idei termés mennyiségileg és minőségileg is jó. A must átlagosan 18 Malligand-fokos. Hogy mennyit fizetünk a szőlő kilójáért? Átlagosan 7 koronát. Körülnézett már az üzemben?

A KORSZERŰSÉG JELLEMZŐI

Nem akarom untatni az olvasót a feldolgozás folyamatának az ecsetelésével. Mindenki tudja, hogy a szőlőt leértik, préselik és a mustot elszűrik. így csinálja minden kistermelő. Az üzemben sem megy ez másként, csak hát sokkal nagyobb méretben és mennyiségben őrlődik a szőlő és folyik ,az illatos must a hatalmas tartályokba. Csakhogy itt, minden úgyszólván emberi kéz érintése nélkül történik. A tizenkét állandó alkalmazotton kivül ilyenkor a szezonban 34 munkás dolgozik két műszakban — 17—17 ember. Nos, ha ez a néhány ember ezer vagon szőlőt átvesz és fel bír dolgozni, amiből 7 és fél millió liter mustot szűrnek el (tárolni „csak” 6 és fél millió litert tudnak), azt hiszem nem kell bővebben kifejtenem és bizonygatnom a korszerűség fogalmát.

FIGYELEM I FIGYELEM I

A hasznavehetetlennek tortott törköly sem vész kárba. A majdnem szárazra préselt törkölyt a tvrdosovcei (tardoskeddi) szövetkezet dolgozói rendszeresen elszállítják, megszárítják, majd darálás után különböző takarmánykeverékbe vegyítve az állatokkal feletetlk. Nagyon jónak, hasznosnak tartják a törköly-liszttel dúsított takarmánykeverékeket.

A tardoskeddiek példáját követve a pincegazdaságok környékén gazdálkodó szövetkezetek és állami gazdaságok is hasznosíthatnák az egyébként veszendőbe menő szőlő-törkölyt.

ELMENŐBEN

Jó érzésekkel távozom Köbölkútról. Az üzem szép környezete, a vezetők embersége, az üzleti partnerek elégedettsége arról győzött meg, hogy jó, járható utat jelöltek ki a felsőbb szervek, amikor úgy döntöttek, hogy itt építtetik fel a pincegazdaságot. Azt is örömmel veszem tudomásul, hogy hasonló üzem épül Zselizen és Úgyollán is. Ezekből a tényekből következtetem ki és vetem fel a kérdést: megfontolandó, hogy nem lenne-e ésszerű felépíteni Köbölkúton egy konyakgyárat is? Köbölkút központi fekvése, vasútállomása, jó úthálózata olcsóbbá tenné az alapanyag szállítását, mert Pezinok bizony eléggé távol esik a déli tájaktól. Ügy /élem, érdemes elgondolkodni a kérdés felett. LOVICSEK BÉLA

6 hót

• • • Ez már az ősz, mondom magamban, mikor reggel kinézek az ablakon. Ez már az ősz, végérvényesen és visszavonhatatlanul. Az eget ónszínű felhők takarják, s meg-meglóduló bőséggel hull az égi permet, Van aki ilyenkor azt mondja: „Már megint esik ez a rohadt eső..; van aki azt mondja: „Végre esik már..."

Ilyen esős reggelen indultam el Budulov (Bodoló) felé, ahol öt falu egyesített szövetkezetének a központja van. Az egyesített szövetkezet „Az efsz-ek VIII. kongresszusa" nevet viseli tavaly július óta, amikor itt a Kanyapta patak partján úgy döntöttek, hogy az öt falu több mint ötezer hektáros földterületén , megpróbálják a közös gazdálkodást.

Az ilyen elhatározás nem valami nehéz elméletben, de a gyakorlatban megvalósítani már egyáltalán nem tartozik a legkönnyebb dolgok közé. Maga az egyesítés tulajdonképpen egy lépést jelent előre a nagyüzemi gazdálkodás gazdaságosabbá tétele felé. De ahhoz, hogy valóban gazdaságosabbá váljék az egyesített szövetkezet termelése, az sok tényezőtől függ. Tulajdonképpen ezek a1, kérdések voltak azok, amelyek miatt Bodolóra mentem. Kíváncsi voltam, hogy milyen eredményeket, milyen tapasztalatodat értek el, illetve szereztek az egyesítés óta eltelt egy esztendő alatt a termelésben, a gazdaság szervezésének kérdéseiben..,

— Hát hol is kezdjem? — kérdez vissza Bodnár Ferenc az egyesített szövetkezet főmérnöke. — Az egyesítés óta eltelt egy esztendő inkább csak arra volt jó, hogy megmutassa,! mit és milyen irányban kell megoldanunk. Természetesen voltak elképzeléseink a gazdaság irányára vonatkozóan már az egyesítés előtt is,

s a számítások alapjan láttunk hozzá magához az egyesítéshez. Az, amit most végzünk, tulajdonképpen az alapozás, a legelemibb feltételek megteremtése ahhoz, hogy olyan gazdálkodást folytathassunk, amely egy ötezer hektáros szövetkezet szempontjából előnyös és gazdaságos. Az első és legfontosabb teendőnk az volt, hogy azt a szintet stabilizáljuk az egyesítés után, amely az egyes szövetkezetekben már megvolt. S ezt sikerült elérnünk. A növénytermesztésünk idei eredményei az öt szövet-. kezet legjobb korábbi átlagait is ■ meghaladják, Ez azonban nem a leg- ; fontosabb mutató, bár a stabilizáció lényeges tényezője. Az egyesítés után ; számunkra a növénytermesztés hatékonyságának növelése tekintetében elsősorban a területi rendezés a döntő: nagyobb dűlők kialakítása, egységes vetésforgó szervezése, utak rendezése stb.

Á mezőgazdasági területből 3700 hektár a szántó. 230 hektáron kell elvégeznünk a rekultivációt; erre 4,7 millió koronát fordítunk, Ennek 70 százaléka állami támogatás, a többi a szövetkezet álló eszközeiből származik. Ezenkívül legalább kétmillió koronát fordítunk talajjavításra, s a területrendezés is igényel néhány milliót.

— Mikorra térülnek meg ezek a beruházások?

— Ügy három év alatt. Vagyis, ha a rekultivációs munkákat, a talajjavítást, az utak rendezését és a területrendezést 1975-ig befejezzük, akkor 1980-ig a ráfordítás minden bizonnyal megtérül.

— Milyen a szövetkezet irányítási módja?

—Van olyan egyesített szövetkezet, ahol az irányítás közvetlen módját praktizálják. Nálunk — a gyakorlat

mutatja — ez az irányítási mód nem : oldható meg. Egyelőre öt gazdasági •; egységünk van, mlndegyiknem meg- | van a saját terve, saját elszámolása ' stb., amely az egyesített szövetkezet tervei alapján készült. A jövőben törekednünk kell — s erre megvannak a terveink — a nagyobb gazdasági ; egységek kialakítására, amelyekben alkalmazhatjuk a kétfázisos irányitási rendszert. Az alapfeltételek megteremtése után három ilyen nagyobb ' gazdasági egységet szándékozunk kialakítani.

— Hogyan alakul az álattenyésztés S helyzete?

— Az állattenyésztésben a szakosi- ; tás kérdése elsősorban istállókérdés.

A meglévő épületek többsége elavult, rekonstruálásuk felesleges befektetés, pénzpocsékolás volna, De addig, amíg nem épülnek fel a jelenlegi igényeknek megfelelő istállók, azzal kell beérnünk, ami van. így jelenleg 1 magasabb fokú szakosításról alig beszélhetünk. Azonban jövőre mára hízó marhákat Debi ődön összpontosítjuk. Ugyancsak jövőre kezdjük meg az építkezést Somodiban, ahol 1800 férőhelyes borjúneveidét építünk, amely már nemcsak a mi szövetke- ; zetünket szolgálja majd, de a kör- 1 nyező szövetkezetekből is — kooperációs alapon — felvásároljuk a borjakat.

A szövetkezetek egyesítése nagyban összefügg a munkaerő-kérdéssel, s ezen belül a gépesítéssel, annak fokával. Nos, most a legilletékesebbel, Pelegrin József mérnökkel, az egyesített szövetkezet gépesítőjével beszélgetők erről a kérdésről.

— Jelenlegi gépparkunk a kisebb üzemek termelésére volt beállítva — mondja bevezetőül. — Az egyesített szövetkezet fejlettebb gépparkot igé- ;

I

Soltész László, a szövetkezet elnöke

Bodnár Ferenc, Pelegrin József és Ganyó István