A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-10-12 / 41. szám

MORAVCIK János Hetven felé közeledve az ember egyre gyakrabban tekint vissza a megtett úton. Számvetésre is bő­ven van ideje. Gyakran elgondol­kodik, mit hogyan lehetett volna még jobban csinálni és melyik „szakaszt" volna jó újra élni, ha lehetne. Néha gyerekkori emlé­kek jutnak az eszébe, s ilyenkor akaratlanul is összehasonlítja azt a másik világot a mostanival. A maiak azt nem is érthetik. Hárman voltak testvérek. Mo­­ravcsik János bácsi volt a három közül a legfiatalabb. Bár csak hat elemit végzett, már gyermek­korában is nagyon szeretett ol­vasni. Szegény családból szár­mazik, így sokszor kopott szidást apjától az olvasásért. Ennek elle­nére, ha könyvhöz juthatott, vállalt érte minden nehézséget. Tizenöt éves korától mezőgaz­dasági munkásként dolgozott, amennyiben kapott munkát. Fe­leségével együtt részarató volt hosszú évekig, így a kenyeret be­biztosította családja számára. Megjárta a háború poklát s a hadifogságból hazakerülve föld­munkásként dolgozott egészen nyugdíjazásáig, éspedig Komá­romban a vízmüveknél, csatorná­zásnál. Annak ellenére, hogy csoportvezető volt: ugyanúgy dolgozott, mint a többi társa. Sőt, ő volt az, aki mindig a leg­nehezebb részt vállalva, térden felüli gumicsizmában, a legna­gyobb latyakban fektette a csö­veket. Több éven át volt szak­­szervezeti részleg-bizalmi is. Munkahelyén megbecsülték őt. Bizonyítja ezt több oklevél, kitün­tetés, emlékplakett, amelyet jó, becsületes munkája elismeréséül kapott. Több közéleti tisztséget töltött be a faluban. Két vagy három megbízatási időszakban hnb-képviselö volt falujában Izsán. Itt is becsülettel végezte a rábízott feladatokat. Bár a CSEMADOK-nak nem alapító tagja, de sokéves tagság, munka fűzi a szervezethez. A megalaku­lás után hamarosan tag lett, vál­lalta a munkát. Több mint tíz évig volt a helyi szervezet alelnö­­ke, illetve elnöke. Fáradságot nem ismerve dolgozott, mert szívügyének tekintette a kulturá­lis munka fellendítését. Elnöksé­ge alatt országos hírű tánccso­portja volt a szervezetnek. Min­den rendezvényre elkísérte a csoportot, s a próbákon is leg­alább jelenlétével segítette ösz­­szetartani a táncosokat, a mű­kedvelő színjátszókat. Mint a szeivezet „közkatonája", mindig csatasorban állt, ameddig bírta egészséggel. Fia, menye pedagógus. Két unokája van. A nagyobbik most első osztályos. A nagyapa hat­vanhét éves. Szereti a szépet, a zenét, a virágokat . . . Pár éve már visszavonult a szervezett irá­nyítástól. Kertészkedik. Oltogatja a fákat, ha már nem is neki te­remnek majd. Még most is kive­szi a részét a faluszépítésből. Mert szereti a hazai tájat s az embereket. KURUCZNANDORNÉ

Next

/
Thumbnails
Contents