A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-10-12 / 41. szám
jnsi tsiiisí i:ksi alií Válasz A. I. jellsére: A munkabéradóról szóló törvény és az ahhoz kiadott végrehajtási utasítás szerint adókedvezményt csak akkor kaphat, ha hivatalos orvosi vélemény szerint rokkantnak vagy részleges rokkantnak ismernék el a szociális biztosításról szóló törvény értelmében. Lásd a 76/1952 sz. törvény 9. szakaszát, valamint a 24/1967. számú végrehajtási rendelet 8. cikkelyének 1/2, c. d pontjait. Minthogy orvosának véleménye szerint dolgozhatna. a íenti feltételnek nem tesz eleget. Válasz N. I. Stúrovói (párkányi) olvasónk kérdésére: Saját termésű gyümölcsét szabadon értékesítheti. A 112/1968. számú törvény szerint egyrészt földadót kell fizetnie, másrészt jövedelemadót. Minden év február végéig az előírt nyomtatványon adóbevallást kell beadnia az előző naptári év jövedelméről a helyi nemzeti bizottságon. Dr. B. G. f six iimis til Ilii 1 ! üli 1 BETEGES NEMI HAJLAM A nyári hónapokban több levelet kaptunk, amelyek különböző tájakról, más-más sorsokról számolnak be tanácsunkat kérve, mégis közös nevezőjük van: rendellenesség a a szexuális életben. Egyik levélírónk a fivérére panaszkodik, akiről családja s egész környezete tudja, hogy homoszexuális, most pedig meg akar nősülni. Nem tudja, figyelmeztesse-e a nőt, akivel a fiatalember más járásban szokott találkozni. „Remélhetjük-e, hogy öcsém rendbejön a házasságban és feleségét sem teszi szerencsétlenné?. . .“ Aki közvetlenül nem ismeri az esetet, nehezen adhat felelősen egy életre kiható tanácsot. Tudni kellene, mi készteti fivérét a nősülésre, és mily mélyen gyökeredzik természetében az egyneműek iránti hajlam. A homoszexuális férfival kötött házasság ritkán boldog, mert általában csak kötelességszerűen érintkezik feleségével és partnerét nem adja fel. Előfordulhat azonban olyan eset is, amelyről valószínűleg szó van, hogy olvasónk fivére nem természetes hajlamból, hanem ifjúkori kényszerből jutott erre az útra. Ha választottja szerelmet ébresztett benne és mindketten kulturáltan bánnak egymással, beleértve a házasélet legintimebb dolgait is, legyőzhetik a férfi múltját. A nőnek meg kell tudnia a valóságot, de a vőlegényétől. Nem árt, ha közösen kikérik az orvos véleményét, aki vizsgálattal beszélgetéssel egybekötött tanáccsal szolgálhat nekik, vagy a szexuológiai intézet szakemberéhez irányítja őket. Néhány levélírónknak magánlevélben válaszolunk. Van itt azonban olyan kérdés is egy-két levélben, amely valóban közérdekű. „Nagyapánk már elég idős, hogy megjöjjön az esze, de épp most, 70 éves korára kezd egész fiatal lánykák iránt érdeklődni s egészen lázba hozza egy alig 15 esztendős rokon lányka, valahányszor megjelenik nálunk“ — írja egyik férfiolvasónk. Egy másik levél viszont, fiatalasszony írja, azt panaszolja, hogy az idős nagypapa nősülni fog. „Mostohaanyám nálam csak egy évvel idősebb, s az egész családunk köznevetség tárgya lesz a több évtizedes korkülönbség miatt." J. Hynie egyetemi tanár, a neves cseh szexuológus szerint nem szabad elítélni az elözvegyült férfit, aki saját gyermekeit már talpukra állította, s elhatározza, hogy öregségére feleségül veszi azt a nőt, akinek a közelében jól érzi magát, még akkor is, ha ez felnőtt gyermekei ellenkezését váltja ki. Sok mindent meg kell bocsájtani az idősebb embereknek, akik egész életükben elnézőek voltak a rájuk bízott fiatalokkal szemben. Korosabb embereknél agyérelmeszesedés meg más betegségekkel együttjáró elváltozások jelentkezhetnek, fokozott szexuális érdeklődésben, fiatalság iránti szerelemben, testi vonzódásban. Maguk a fiatal lányok és asszonyok, akik ilyen esettel találkoznak, tapintatos viselkedéssel, ha kell határozott fellépéssel biztosan távol tudják tartani maguktól a nem kívánt közeledést. Más dolog, ha az idős férfihoz akár fiatalabb, akár öregebb nő valóban vonzalmat érez és szívesen köti hozzá sorsát, hogy gondoskodjék róla. A családnak, a szomszédoknak, a társadalmi és hivatalos szerveknek ily esetben nincs beleszólásuk — még akkor sem, ha ilyesmi keresztülhúzza a vagyonjogi, örökösödési elképzeléseket. Egyedül olyan esetben avatkozhatunk be idősebb ember nősülési szándékaiba, ha orvosi megállapítás szerint nem beszámítható, lelkibeteg. Dr. Szántó György Benyák József felvétele SZERETNÉM, HA SZERETNÉNEK Nehezen szántam rá magam az írásra. Tizennyolc éves leszek, édesanyám három éve halott. Apámmal és két öcsémmel éldegélek, szomorúan. Apu nem rossz ember, de túl sokat iszik. Gyakran jön haza részegen. Nyolcadikba jártam, amikor az édesanyám meghalt. A rokonaim azt akarták, hogy a kilencedik osztályt se végezzem el, de én elvégeztem. Szerettem volna tovább tanulni, de sehová sem engedtek. Azt mondták, hogy a két öcsémre kell sütni, főzni, takarítani. Ezt be is láttam. Tudtam, hogy törődnöjn kell velük. Azóta négy év telt el, és én vezetem a háztartást. Sok olyan munkát végzek, amit a barátnőim nem végeznének el. Apám 39 éves volt, amikor az édesanyám meghalt. Mondtam neki, hogy örülnék, ha megnősülne, mert lenne, aki a két öcsém gondját viselné, én pedig elmehetnék dolgozni. De ő nem akar megnősülni. Azt mondja, hogy neki többet ér egy féldeci, mint egy asszony. De ezzel csak én szenvedek kárt, lány létemre anynyira le vagyok kötve, mint egy asszony. Mindent el kell végeznem, ami egy asszonyra tartozik. Apu nem sokat törődik velünk. Nem tudja, hogy az öcséim nem hallgatnak rám, nem fogadnak szót. Reggel elmegy s este részegen jön haza. Ha részeg, nem merek neki panaszkodni, mert olyankor megölné az öcséimet, s így aztán csak én idegeskedem. Amióta az édesanyám meghalt, senki sem mondta nekem, hogy szeretlek. Nincs udvarlóm sem, aki megvigasztalna. Pedig szépen öltözöm, csinos és magas vagyok. Még sincs senkim. Akivel összeismerkedem, csak a barátom akar lenni, mert lány létemre nem vagyok hajlandó mindenre. Ügy gondolom, hogy ezek a fiúk nem engem szeretnek, hanem csak a nőt nézik bennem. Nem tudom, hogy miért nincs szerencsém. Én őszintén beszélek minden fiúval. Nem tehetek róla, hogy szegény árva falusi lány vagyok, hogy nem tanulhattam. Sokat sírok és bánkódom, hogy nem lehetek boldog. A barátnőm egy évvel fiatalabb és már egy éve komoly udvarlója van. Én teljesen egyedül vagyok, senkim sincs, senki sem szeret. Eddig sohasem voltam boldog, mert az életem rosszul alakult. Írják meg, hogy mit tegyek. Szeretném, ha valaki megvigasztalna s az oldalamra állna. Jelige: Énnálam egy boldog óra jaj de ritka vendég ROSSZ BARÁTNŐK Már edig is sok embernek adott tanácsot az Emberi sorsok rovata. Én is magukhoz fordulok. Húszéves munkáslány vagyok. Van két barátnőm, két évvel idősebbek nálam. Egy mulatságon megismerkedtem egy fiúval, aki udvarolni kezdett nekem. Ez a barátnőimnek nem tetszett. A rákövetkező napokban szólni sem akartak hozzám. A következő héten felkeresett a fiú odahaza, de én délutáni műszakban dolgoztam, és így nem talált otthon. El akart jönni a munkahelyemre, de útközben találkozott az egyik barátnőmmel, nmliüi'i KiirK ni: aki mindennek elmondott és közölte vele, hogy én csak bolondítom őt. A fiú így meggondolta magát, és nem jött a munkahelyemre. Később azonban mégis felkeresett, mert nem akart cserbenhagyni. Én azóta sem merem tőle megkérdezni, hogy akkor miért gondolta meg magát, s így bizonytalanságban élek. Nem szeretném őt elveszíteni, és ezért szakítottam a barátnőimmel, ök ugyanis folyton csúfolódnak és mindent összepletykáznak rám. Azt szeretnék elérni, hogy a fiú szakítson velem. Nem tudok ellenük védekezni. Egyszer már csalódtam, és tudom, hogy milyen keserves egyedül az élet. Szeretném, ha tanácsot adnának. Bizonyára másoknak is voltak ilyen barátnői, s így tanácsaikkal segítséget nyújthatnak. Jelige: Ne lássad/ hogy érted könnyes a szemem FIATALON MENTEM FÉRJHEZ Én is Önökhöz fordulok, hogy segítsenek enyhíteni szomorúságomat. Mindössze 23 éves vagyok, de az élet keserűségeit máris megismertem. Fiatalon tettem fejemre a menyasszonyi fátylat. Már két éve élek külön a férjemtől. Társaságba nem járok. Minden szabad időmet a kislányomnak szentelem. Megpróbáltam barátnőt szerezni, de az visszaélt a bizalmammal. Gondoltam, hogy férfitársaságot keresek, de jól meg kell gondolni, hogy a kislányom mellé kinek a segítő kezét fogadom el. Olyat szeretnék, aki megértene, akiben bízhatnék. A legfontosabb, hogy szeresse a lányomat. Nagyon szomorú, hogy fiatal éveimet így kell leélnem. Szeretném, ha valaki segítene megváltoztatni az életemet. Nincs senki, aki pártfogolna bennünket. Jelige: Rebeka EGY VÁRATLAN BALESET Huszonnégy éves múltam. Egy bátyám és egy nővérem van. Kitanult géplakatos vagyok és a szakmámban dolgozok. Három évig udvaroltam egy lánynak. Nagyon szerettem, s nélküle ma sem tudom elképzelni az életemet. Már a menyasszonyom vojt, amikor egy véletlen baleset áldozata lett. Azt hittem, nem élem túl a halálát. Ha a szüleim nincsenek, nem tudom, hogy mit tettem volna. Azóta sehová sem járok. Teljesen magamra maradtam. Szeretnék egy komoly lánynyal megismerkedni, aki segítene megtalálni a boldogságot. Jelige: Szerelem NAGYON ROSSZ EGYEDÜL Mint sokan mások én is Önökhöz fordulok segítségért. 23 éves fiatalasszony vagyok, de már fiatalon megtudtam, hogy mi a bánat, mi a csalódás, mert nekem mind a kettőből bőven kijutott. A férjem nagyon ivott, és boldogság helyett verést kaptam tőle. Három aranyos kislányom van, akiket nagyon szeretek. Egy éve egyedül nevelem őket, mert a házaséletünket nem lehetett kibírni. Nagyon rossz egyedül, de nagyon örülök a kislányaimnak, s így tudom, hogy van miért élnem. Egész fiatal életemet azonban nem élhetem le egyedül. Nincs akivel megoszthatnám a sorsomat. Szeretném ha valaki mellém állna, akinek én is jobbá tehetném az életét. Jelige: Egy boldogtalan fiatalasszony SZERETNI CSAK EGYSZER ÉS EGYET TUDOK Még fiatal vagyok. Mindössze 16 éves, de máris tanácsra szorulok. Nincs kedvem az élethez, a barátnőim körében sem találom a helyem. Mint minden fiatal lány, én is szerelmes lettem. A fiú, akit egy brigádmunkán ismertem meg, traktorista. Szerény, becsületes, megértő fiúnak láttam. Sajnos nagyon szégyenlős volt, nem mert a lányokra nézni. Ezért nagyon meglepett, amikor az egyik napon megállóit mellettem a motorkerékpárjával és elvitt a munkahelyemre. Szó nélkül ültünk egymás mellett. így ment ez egy hétig. Csak nézett rám, és nem mondott semmit. Végül nem bírtam tovább ezt a helyzetet, többé nem mentem brigádra. Pedig nagyon szerettem. Azóta egyesek azzal kínoznak, hogy a fiú mással jár, de a barátnőim szerint ezek csak irigységből beszélnek. Kinek higgyek? Szeretném, ha tanácsot adnának, hogy miként közeledjek a fiúhoz. Csakhamar bevonul katonának, és félek, hogy akkor az útjaink csakhamar elválnak. Ezt azonban nem bírnám elviselni. Jelige: Ebből sem lesz már szerelem
