A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-10-12 / 41. szám

A LEDN DÉR LEPTE A FÖLDEKET és szürke volt még a világ, de keleten már terjedezett a hajnalpír és pirosodtak a fák sudarai, amikor a lednici sas­fészek hatalmas termeiben, majd a szürke macs­kakövekkel kirakott várudvaron mozgás támadt. Telekessy Imre, a várúr ismét portyázásra ké­szült. A közeli vidéket harcosaival már teljesen kifosztotta, ezért a szomszédos Morvaország gaz­dagon termő tájait látogatta. Telekessy, a rette­gett rablólovag tagbaszakadt, keménykötésű., hir­telen természetű, csökönyös ember volt. Amit a fejébe vett, arról nem mondott le. A vizovicei kolostor kirablása miatt az ural­kodó erélyesen figyelmeztette, de ő fittyet hányt — A király törődjön a saját dolgaival! Én nem avatkozom az ő ügyeibe, de ő se az enyémbe! — mondotta annak a futárnak, aki vele az uralko­dó figyelmeztetését közölte. Itt én vagyok az úr, azt teszem, amit akarok...! — György cseh király írásos panaszt tett... A határ mentén Is békét, biztonságot akar! — foly­tatta a futár. — Ha uralkodónk nem tudja a ren­det biztosítani — írta üzenetében —, erős hadse­reggel torolják meg a rablásokat, gyújtogatáso­kat, a bűnösöket pedig bíróság elé állítják. — Mondd meg a királynak: erős, jól felfegy­verzett ezredem van. Senkitől sem félek! És ha szükség lesz rá, a seregemet megduplázom! , A király futóra tudomásul vette a lednici vár­úr válaszát, elköszönt. A figyelmeztetés utáni napokban Telekessy szá­mított azzal, hogy az uralkodó seregei megjelen­nek vára alatt. Tervéről, a morvaországi portyá­zásról azonban mégsem mondott le. — Két-három napra, egy századnyi katoná­val kiruccanok. Téged bízlak meg a vár védel­mével — mondotta leghűségesebb barátjának, Li­­sicky Tamásnak. Azt hiszem, te sem rezelsz be ha a király seregei megjelennének ...! — Vagy nyolcszáz katona van itt! Csak jöjje­nek! Ha jó kedvben találnak minket, még hír­mondó sem marad, közülük! — válaszolta Lisic­­ky. A NAP MÁR JÓCSKÁN a váraljai házak fölé kapaszkodott, egyre melegebben sütött, a dérlep­te háztetőkről pára szállt föl, és víz csöpögött; csak az árnyékban, a kerítések mögött meg az árkokban volt még szürke a fagy, amikor a led­nici rablólovag századával útra kelt. Nyugat felé tartottak. Sűrű erdőkön, majd ko­pár hegyeken át, elhagyott utakon lovagoltak. A falvakat és az erdei tanyákat is messzire elke­rülték, a lakosok között nem akartak pánikot kelteni. A délelőtt napfényes, de hűvös volt, s mivel az éjjeli hideg fölfrissítette a levegőt, a lovak élénkebben mozogtak. Délben már morva földön jártak. Az erdő sűrűjében ettek, pihentek. A rab­lólovag magához intette egyik bizalmasát. — Napnyugtára a morva őrgróf várához érünk. A közeli erdőben várjuk be az éjfélt, majd csak akkor támadunk. Legszebb álmukban lepjük meg őket... A támadás előtt minden harcosnak fél kulacs pálinkát adjatok! Egy kis bemelegítő so­hasem árt! Az éjszaka ismét hideg volt. Fehérbe vonta a vár tetejét, durva, fakó lepedővel takarta be a ' tájat. Áz éjszaka élettelen és néma volt. A kö­zeli patak zúgása úgy visszhangzott, mint a fáj­dalmas zokogás. Telekessy harcosai már vacsora után égtek a harci láztól. A legszívesebben valamennyien azt szerették volna, ha a zsákmány már tarisznyá­jukban lett volna. Éjfél után kiosztották a pálinkát, a harcosok szinte egy szusszra kiitták, majd elindultak. A fasiKSii l:ija| A Hét szerkesztőségének és a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya idegenforgalmi bizottságának cikksorozata hazánk szépségeiről és történelmi nevezetességeiről-A Vág menti hegyormokról tizenkilenc várrom néz a szeszélyesen kanyargó, sötétszínű folyóra. Tizenkilenc szik­­klavár, néhány erődítmény és vár­kastély regél a Tátráról a dél-szlová­kiai síkság széléig kanyargó folyó múltjáról. Púchov közelében, BeluSa vasútállo­mástól néhány kilométerre nyugatra a vadregé­nyes táj ékköve: az ősi lednici vár, mely egykor a vidéken garázdálkodó rablólovagok sasfészke volt. A régészek még nem tudták megállapítani, hogy kik és mikor rakták le a vár alapjait. Egyes feljegyzések szerint kolostor volt. Az biztos, hogy Mátyás király uralkodása alatt a komid Bielek­­család birtokolta. A lednici várnak fontos hadá­szati jelentősége is volt. Környékén nagy csatá­rozások folytak, a Szlovákiából Morvaországba vezető utat védte. A lednici várurak a környék rettegett rémei voltak. Nemcsak a vár alatti úton elhaladó ke­reskedőket vámolták, az utasokat fosztogatták, de rendszeresen elportyáztak Morvaországba is, ahol szintén raboltak, fosztogattak, gyilkoltak, min­dent, ami útjukba került tönkretettek, a falvakat felégették. Megőrzött okiratok szerint Bielek a vizovicei kolostort is kirabolta. György cseh király 1466- ban külön futárral levelet küldött Corvin Mátyás magyar királynak. „Az észak-magyarországi várurak — írta leve­lében a cseh király elsősorban Bielek, a led­­nid vár ura, rendszeresen morvaországi falvakat, kolostorokat fosztogatnak, mindent tönkretesz­nek, felégetnek.. Mátyás válaszlevelében biztosította a cseh ki­rályt arról, hogy minden szükséges intézkedést megtesz, hogy hasonló esetek ne ismétlődhesse­nek meg. Bielek halála után Podmanini Balázs, aki fele­ségül vette Bielek lányát, Dorottyát, lett a ledni­ci várúr. Unokái, János és Ráfael nemcsak a kö­zeli vidék, de az egész Vág menti terület rémei voltak. Közel ezer harcossal portyáztak. Rabol­tak, gyilkoltak, az asszonyokkal, lányokkal erő­szakoskodtak. A pozsonyi bíróság távollétükben elítélte őket. 1545-ben Ferdinánd király azonban megkegyelmezett nekik, mindketten visszatérhet­tek a lednici várba. Mivel egyiküknek sem volt fiúutóda, a vár a korona tulajdona lett. Ferdi­nánd király 1558-ban Telekessy Imrének, hűsé­ges hadvezérének ajándékozta a hozzátartozó bir­tokokkal Lednicet. Unokája, Telekessy Mihály azonban elkótyavetyélte a birtokot, majd amikor már semmije sem volt, követte elődei példáját: rablólovag lett. Megtámadta azt a küldöttséget is, mely Rudolf cseh királynak vitt értékes ajándé­kokat. Az értéktárgyakkal Lengyelországba szö­kött, miután pénze elfogyott, visszatért. Egyik portyázása után elfogták, megbilincselve Po­zsonyba szállították, ahol 1601-ben kivégezték. A lednici vár ismét a kincstár tulajdona lett, majd 104 ezer aranyforintért Dobó Ferenc vette meg. Halála után Balassa János lett a vár ura, majd a XVII. században a Lórántffy-család bir­tokolta. Lórántffy Mihály lányát, Zsuzsánnát II. Rákóczi Ferenc vette feleségül. A lednici várnak jelentős szerepe volt a Rákóczi-felkelésben, míg­nem Heister császári tábornok nagy sereggel kö­rülvette, elfoglalta és felgyújtotta. Az egykori hí­res lovagvár, a rablólovagok sasfészke azóta ro­mokban hevert. Ha Púchov környékén jár, látogasson el a led­nici várromhoz. Hatalmas sziklába vájt lépcső­­* kön lehet feljutni a várhegy csúcsára, ahon­nan hatalmas körkép tárul a szemlélő elé. Meg­csodálhatja a Vág szeszélyes kígyózását és a Ma­­gas-Tátra égbenyúló bérceit. A lednici vár történetét is sok szép rege, le­genda övezi. Az alábbiakban a Telekessy^ Imre rablólovagról szóló egyik regét mondjuk el.

Next

/
Thumbnails
Contents