A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-10-05 / 40. szám

A jó tanács — aranyat ér! A MOTOR ÜZEMZAVARAI • ÜJ SZOVJET VILLANY AUTO A bakui tervezőirodában elkészült egy új szovjet villanyautó-modell, amely maximálisan 60 km/óra sebes­séggel 660 kilogrammnyi szállítmányt vagy három utast szállíthat és tele­peinek feltöltése nélkül 220 kilomé­teres utat tehet meg. Üzemi tulaj­donságai sokkal kedvezőbbek, mint az eddigi villamos gépkocsiké. Egye­bek között motorjának működése nem jár szikraképződéssel, így az új villanyautó a robbanásveszélyes kő­olaj- és gázmezőkön is felhasznál­ható. • NUKLEÁRIS JÁRMÜVEK A LÁTHATÁRON. Az új-delhi techno­lógiai intézet munkatársai olyan au­tó-motor kifejlesztésével kísérletez­nek, amely a hagyományos benzin helyett nukleáris energiával működ­ne. Az intézet egyik vezető munka­társa, dr. H. B. Mathur kijelentése szerint a törpe nukleáris reaktor megfelelő vegyi anyagot termelne a belsőégésű motor működtetésére. A kísérletek eredményei kedvezőek. • MÉRETRE SZABHATÓ ÉKSZÍ­JAK. A dinamót vagy a hűtőventil­látort forgató ékszíj szakadása gyak­ran az autózás kényszerű félbesza­kadásával jár, s akinek nincsen gyakorlata benne, sokszor nehezen küzd meg a hagyományos, végtele­nített ékszíj felrakásával. A Német Szövetségi Köztársaságban most a nehézségek elkerülésére újfajta pót­­ékszíjat hozták forgalomba. A hosz­­szú poliuretán csövet borotvapengé­vel vagy más éles szerszámmal lehet a kívánt méretre vágni. Felhelyezve • a szíjtárcsára, a csővégeket egyetlen mozdulattal, minden nehézség nél­kül lehet a különleges elemmel ösz­­szekapcsolni. • SEBESSÉG ÉS AUTÓVEZETÉS. Egyedül a sebesség nem stressz-ténye­­ző az autóvezetésben, sokkal inkább a gyorsulás indulásakor, továbbá a negatív gyorsulás (lassulás) fékezés­kor — állapították meg legújabban frankfurti igazságügyi orvosi szak­értők. Kutatásaik során kísérleti út­szakaszon vizsgálták hét kísérleti személy pulzusszámát, továbbá kilég­­zett levegőjét. Kimutatták, hogy az induláskor jelentkező gyorsuláskor a kísérleti személyek pulzusszáma per­cenként 26-tal nőtt, és a kilélegzett levegőből megállapítva, energia­anyagcseréjük megkétszereződött. Ö- ránként 100—150 kilométeres sebes­séggel haladva ezek a mérésadatok gyakorlatilag a nyugalmi értékre csökkentek. Fékezéskor ugyancsak emelkedtek, de már korántsem olyan mértékben, mint induláskor. A kuta­tók azt a megállapítást vonták le kí­sérleteikből, hogy a stressztényezők különösen azokat a gépkocsivezető-^ két terhelik, akiknek gyakran kell” sebességet változtatniuk (taxi és buszvezetők). Minthogy a nagy se­besség nem terheli az érkeringést, sok gépkocsivezető nem is érzékeli rizikótényezőként. Emiatt tévesen ítélik meg azt a képességüket, hogy teljes figyelemmel reagáljanak rá. Az NSZK-beli kutatók úgy vélik kísér­­> leteik alapján, hogy felül kell vizs­gálni az autópályák és gyorsforgalmi utak forgalmára megállapított sebes­séghatárokat. Általában három fő hibacsoportra vezethetők vissza a motor üzemzava­rai. A gyújtáshibákéra, az üzem­anyagellátási hibákéra és nagymérvű mechanikai kopásból vagy törésből származókéra. Az utóbbival cikkünk­ben nem foglalkozunk, mert azok el­hárítása útközben vagy otthon úgy­sem lehetséges. Mit tegyünk tehát, ha észrevesz­­szük, hogy az eddig vidáman pörgő motor egyszercsak megmakacsolja magát, kihagy, majd teljesen leáll. A legtöbb esetben már a kocsi teljes megállása előtt is következtethetünk a hibaforrásra. Ha a leállás előtt rövid időre ki­húzzuk a szívatót, „ráindítunk“ s a motor újból életre kel, egyértelműen a benzinellátásban kell a hibát ke­resnünk. A._szívató segítségével ugyanis a porlasztóban még meglevő (de normális üzemhez már nem ele­gendő) benzint is „be tudjuk vetni“, ezért rövid időre a motor újból kap üzemanyagot. Amennyiben ez a próba nem vezet eredpnényre, nagy a valószínűsége, hogy a gyújtásunkkal van baj. Ilyenkor — maradék lendületünk kihasználásával — úgy helyezzük el a kocsit az út mentén, hogy a forgal­mat ne zavarjuk és ne feledkezzünk el megállás után az elakadásjelző háromszög előírásos kihelyezéséről, vagy a villogó elakadásjelző bekap­csolásáról sem. Rossz látási viszonyok mellett, vagy sötétben — ha nincs viszvillogónk — természetesen az állóhelyzeti fényt (parklámpa) is kapcsoljuk be. Ezután kezdhetünk hozzá a hiba megkereséséhez. Mielőtt bármit is teljesen szétszednénk, nézzünk szét a motortérben és ellenőrizzük az alábbiakat: — a gyújtókábelek a helyükön vannak-e, — nem lazult-e meg az elosztófej, A Mercedes gépkocsigyár kísérleti biztonsági autója eddig huszonkét változatban készült el. A legújabb típusnál már olyan rendszert fejlesz­tettek ki az utasok védelmére, amely még akkor is védelmet nyújt az uta­soknak, ha az autó 65 km/ó sebes­— a gyújtótekercs kábelcsatlakozá­sai a helyükön vannak-e, — nem észlelünk-e benzinfolyást a porlasztóból, — épek-e az üzemanyag-szállító csővezetékek, — a tápszivattyú (AC pumpa) alatt nem látható-e benzincsepegés. Ha e hibák valamelyikére aka­dunk, a teendők a következők: A laza kábeleket helyre tesszük. Ha az elosztófej kézzel könnyen elfordít­ható, akkor csak az előgyújtási kell beállítanunk. Ezt nagyobb szerelés nélkül végezzük el úgy, hogy a fő­tengelyt forgatva beállítjuk az elő­írt gyújtásnak megfelelő jelhez (az ékszíjtárcsa és motorblokk össze­­jelöléséhez). Ezután a próbalámpa egyik végét testeljük, másikat az el­osztófej átvezetőcsavarjára csiptet­­jük, és az elosztófejet kézzel addig forgatjuk, míg a lámpa éppen fel­villan. Azt ebben a helyzetben rög­zítjük. Ez a módszer csak akkor ilyen egyszerű, ha az elosztófej eredeti helyzetéből 45 foknál kisebb szögig mozdult el. Ellenkező esetben meg kell keresnünk az 1. sz. henger gyúj­tási helyzetét (szelepek zárva, du­gattyú a felső holtponton). Ebben a helyzetben az elosztópipának az 1. sz. hengerhez tartozó gyertyakábel alatt kell állnia. Ezt a helyzetet megtalál­va, az előgyújtást pontosan beállít­juk. Ha mindezeket rendbe tettük és a motor mégsem indul, vegyük le az egyik gyertyapipát és csavarjuk le. A kábel végét a motortesttől 5—10 mm-re rögzítsük. Ezután kapcsoljuk be a gyújtást és a motort önindítóval vagy kézzel néhányszor megfordít­juk, megforgatjuk. Ha az így létre­hozott szikraközön megjelenik a szikra, bizonyos, hogy a gyújtás rendben van. Többhengeres motor­nál ugyanis nemigen fordul elő, hogy minden gyertya egy időben váljék üzemképtelenné. Ebben az esetben az üzemanyag-ellátásban kell a hibát keresni. Erről legközelebbi számunk­ban írunk. séggel ütközik egy betonfalnak. Az ESF 22 négyszemélyes acélkarosszé­riájának a hátsó részét olyan ener­giaelnyelő elemekből alakították ki, amelyek 50 km/óra ütközési sebessé­get is felvesznek. UGRÁS A FÉNY­­HÁLÓBA Az elektronika egyre nagyobb lendülettel tör előre a stadionok­ban és a sportpályákon. A mün­cheni olimpia sikere nemcsak a versenyzőkön, hanem a gyors és pontos elektronikus mérőműszere­ken is múlt, amelyek minden em­beri beavatkozás nélkül teljesítet­ték feladatukat az atlétikai verse­nyek célfotókészülékeitől az úszó­csarnok startkövébe épített szer­kezetekig. Még a dobó- és ugrószámokból is száműzték a szervezők a hagyo­mányos mérőszalagot, de a méré­sek automatizálása még nem volt tökéletes: a gerely elhajítása után például az egyik bíró szaladt oda a földet érés pontjához egy fény­visszaverő prizmával, hogy ennek helyzetét határozhassák meg a stadion peremén felállított teodo­­littal. A távolugrásban is a homok­pályával párhuzamosan csúsztat­ható távcsővel kellett a mérőbíró­nak betájolnia a „homokkráter“ helyét. A megfelelő távolsági érték a mérőoptika rögzítése után gyul­ladt ki az eredményjelző táblákon. Ezt a megoldást már csak úgy lehet tökéletesíteni, ha az új be­rendezés minden műveletet telje­sen önműködően végez a méréstől az eredmény kiírásáig. A problé­mát a magyarországi VILLESZ kutatómérnökei oldották meg. Olyan távolugrás-mérőt szerkesz­tettek, amely mozgó alkatrész nél­kül, nyomtatott áramkörű elektro­nikus rendszerrel ad tájékoztatást az ugrási eredményekről a verse-BIZTONSÁGI AUTÓK A gépkocsi-közlekedés fejlődésével az egész világon katasztrofálisan meg­nőtt a balesetek száma. Az autótechnika fejlesztésében új irányzatokat kel­lett kijelölni: míg egy évtizeddel ezelőtt is még csak a teljesítmény és a ké­nyelem volt a konstruktőrök célja, addig a hatvanas évek végére világszer­te felismerték, hogy az autóépítésben a legfontosabb tényező a biztonság növelése, jóllehet nem a teljesítmény és a kényelem rovására. A startnál hat ország tizenhárom gépkocsija áll, igaz, némelyik még csak terv formájában. A verseny szokatlan: nem a minél nagyobb teljesítményért, de még csak nem is a minél kényelmesebb gépkocsi megvalósításáért folyik. A cél a maximális biztonságot nyújtó autó.

Next

/
Thumbnails
Contents