A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-10-05 / 40. szám
MOLNÁR LÁSZLÓ versei HOLDUDVAR vonzásban föld és nap között szelíd tűréssel vándorol árnyékos felén is ugyanolyan a táj ezen az eltakart orcán hová csak messzi csillagok fénylenek útra készülnek fiatal hajnalok FOLYÓ A víztükör alatt csend hallgatózik partra úsznak a halak áradó vágyuk tengerré dagad de itt ahol állok a kövek még nem hallották a morajló találkozást Kosuth Ilona felvétele Dávid Teréznek a Madách Könyvkiadó gondozásában Időzített boldogság címmel megjelent új regénye óhatatlanul tavaly bemutatott hasonló című komédiáját juttatja eszembe. Nem vitás, hogy a szerző vérbeli drámaíró, aki napjaink problémáira érzékenyen reagál, és jól tudja, hogy művészi eszményünk az olyan színház, amely új társadalmunk kialakítása érdekében mozgósít, cselekvést sugalmaz, a szórakozáson túl vállalja a néző magatartása alakításának szerepét. Ezért kell itt szóvá tennem, hogy egy rosszul értelmezett rendezés és gyenge színészi játék mennyit árthat a darabnak és szerzőjének. Iskolapélda erre az Időzített boldogság előadása. A szerző nem éppen szerencsésen paródiának nevezi komédiáját, ettől függetlenül a rendezőnek óvakodnia kellett volna attól, hogy a közönségsiker érdekében bohózattá torzítsa. Figyelembe kellett volna vennie, hogy Dávid Teréz nem alapozta színjátékát csupán derűt keltő bemondásokra és helyzetkomikumokra, hanem a könynyed hangvétel mellett komoly figyelmeztetést is szánt a nézőnek, amikor éretlen fiatalok korai házasságának következményeire mutat rá. Korántsem állítom ezzel, hogy a komédia hibátlan, s hogy a szerző legsikeresebb darabjaival felveheti a versenyt. A hibák azonban nem jogosítják fel a rendezőt, hogy félresiklassa a szerző bíráló intencióit, s ezzel szinte kétségessé tegye az előadást. Tudnia kellett volna, hogy Dávid Teréz darabjában a kispolgári csökevényeket nemcsak ábrázolja, hanem egyúttal támadja is. Természetesen szükség van a derű, az örömérzés keltésére, a szórakoztatás szempontját nem mellőzheti a színház, ám ebben a törekvésében nem mehet annyira, hogy elfelejtse társadalomalakító hivatását, amint ez az Időzített boldogság esetében történt. Szívügyem a Magyar Területi Színház, minden bemutatóját, főleg a hazai szerzők játékainak előadását fokozott érdeklődéssel kísérem. Nemegyszer alkalmam volt magasra értékelni bemutatóit, a hazai magyar drámaírás fejlesztése érdekében végzett munkáját. Ugyanakkor semmiképpen sem érthetek egyet azzal a felfogással, hogy tévedéseit elhallgassuk azzal az érveléssel, hogy a fogyatékosságok kiteregetése „elriasztja a közönséget“. Nem a kritika a lus, ha elmarad a közönség érdeklődése, hanem azok, akik a gyenge, művészileg vitatható előadást produkálják. Mindez azért kívánkozik ide, hogy nyomatékosabban rámutathassak, mennyire más a regény, mint a bemutatott komédia. Aki látta az előadást, és most kézbe kapja a könyvet, meglepetéssel konstatálhatja, mennyire komoly ^js időszerű a regény mondanivalója és milyen hozzáértéssel és igénnyel íródott minden sora. Merem állítani: a társadalom kérdései iránti felelősséggel és közéleti elkötelezettséggel is. Dávid Teréznek a mai fiatalság elsiklásairól, tévedéseiről és útkereséséről szóló Ifjúságból elégtelen című regényéről a Hét hasábjain (1970. IX. 6.) megjelent ismertető írásomat azzal fejeztem be, hogy Dávid Teréz ezzel a könyvével prózaíróink élsorába lépett. Az új kötet, amely eszmei vonatkozásban és némely alakjában az előbbi folytatásának tekinthető, írói pályája zenitjét jelenti, egyúttal az utóbbi években íródott szépprózánk egyik legjobb alkotásának mondható. Az eddig főleg drámaíróként ismert Dávid Teréz ezúttal mint a széppróza művelője is jelentős lépést tett előre. Figyelmet érdemlő jártassággal, tartalmas belső monológokra alapozott szerkesztői módszerrel, mai hangvétellel nemcsak Gyuri és Nina csődbe jutott házasságának történetét vázolja fel, hanem a komédiánál sokkal árnyaltabban és motiváltabban érinti az idősebbek házassági, válási és újabb párválasztási problémáit is. Gyurika — Nina és Gyuri kisfia — a színdarabban mindössze kétesztendős, s kora miatt szerephez nem jut. A regényben a központi figurák mellé nő: nyolcesztendős, szép arcú, eszes gyerek, akinek élete kátyúba jutna, ha Bori néni, ez az okos rokonszenves pszichológusnő nem venné pártfogásába és tapintatával nem vezetné jó útra. A koraérett Gyurikának serdülőkorában és később is bizonyára még sok baja lesz, csavargó hajlamát sem veti le egyhamar, de remélhető, hogy a maga érzelmi problémáival rendbe jövő Bori nénije tanácsaival, emberségével továbbra is mellette áll majd, és megőrzi a nagyobb bajoktól. Korábbi kritikáimban megállapíthattam, hogy Dávid Teréz ismeri a fiatalságot, érti a sokat kapkodó, állhatatlan szülők természetét is, jól eligazodik érzelmi életük kuszaságaiban és szentenciák nélkül el tudja mondani véleményét. Legújabb műve formailag korszerűbb, lélektanilag elmélyültebb előbbi prózáinál és színjátékainál is. Töviről-hegyire ismeri Gyurika gondjait, akinek nyiladozó értelmét összekuszálja az a tragikus tudat, hogy egymással civakodó, válófélben levő, majd elváló szülei nem akarták, hogy megszülessék. Ez a gondolat teszi oly űzötté és vaddá. Szerencsére van egy Bori nénije, aki okos magyarázatával meg tudja nyugtatni. Ez a Bori néni egyébként a sok figurát mozgató regény legpozitívabb alakja, s ha van hiányérzésem, az abból ered, hogy még jobban megírva, még erőteljesebben körüljárva szerettem volna látni ezt a rokonszenves pszichológusnőt — az írót helyettesítő szerepében. Emberlátása elmélyülésével újabb vonás is jelentkezik Dávid Teréz prózájában. A könnyed hangvételű komédiában sűrűn és néha öncélúan robbannak a bemondások petárdái, a regényben bemondások, úgynevezett gégék helyett iróniával, olykor szarkazmussal is él, amely csípősen mar ugyan, de mélyebb sebet nem ejt és célba talál. Ez az irónia megóvja a naturalizmus buktatóitól vagy éppen attól, hogy érzelgőssé váljon, szentimentalizmusba váltson át elbeszélő hangja. Ritka jelenség ez, ezért jelent örvendetes pozitívumot és gazdagodást irodalmunkban Dávid Teréz új regénye. EGRI VIKTOR IDŐZÍTETT BOLDOGSÁG DÁVID TERÉZ REGÉNYE
