A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-28 / 39. szám
A bábjátszás szerelmese \ — így igaz — bólint dr. Szőke István. — Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a bábjátszás hozzátartozik az életemhez, mint a reggelizés, a kézmozdulatom, mint a lélegzés. Nélküle nehezen tudnám elképzelni a mindennapjaimat . .. Nézem az előttem ülő férfit. Közelebb áll az ötvenhez, mint a negyvenhez, én mégis jóval fiatalabbnak látom. Kutatom az arcát s rájövök, hogy fiatalsága a két szemében van. A kamaszok tudnak ilyen ábrándosán, ilyen kitárulkozóan nézni a világba ... Érettségi után elvégezte Kosicén (Kassán) az egyetemet — fogorvos lett. Két évig dolgozott Szepsiben fogorvosként. 1957-től az egészségügyi középiskolában tanít. Több mint tíz éve igazgatóhelyettes. — Hol és mikor is kezdődött ez a szerelem? — kérdem. Tudom, banális a kérdés, közhelyként hangzik, azonban most és ebben az esetben nem tudom másként feltenni. — Régen ... Gimnazista korom első éveiben. Talán még előbb. Mindig vonzott a színpad. Megfogott csodálatos varázsa: a mozdulat szépsége, a szép szó ereje, az emberség, az igazság kisugárzása. Minden ember tesz, elmond valamit a világról a világnak. Képességeihez és tehetségéhez mérten válogatja meg az önkifejezés eszközeit. Van, aki egyszerű munkaeszközzel teremt, alkot, van, aki szóval, tollal vagy éppen dallal akar valamit mondani. Én a bábozást, a bábjátszást választottam önkifejezésem eszközéül. Könnyű lebegés ez, szárnyalás a mesevilág csodálatos tájai felett. Mégis benne izzik az egyetemes emberiség szép arculatának a tükörképe és igazságába vetett hitének a gondolata . .. Dr. Szőke István tíz évig vezette az egészségügyi iskola bábegyüttesét, aztán öt évvel ezelőtt megalakította — azóta is vezeti — a Magyar Tannyelvű Gépipari Technikum Glóbus bábegyüttesét. Egyébként az ötvenes évek elején lépett be a CSEMADOK-ba. Jelenleg az óvárosi helyi szervezet elnöke. — Kérem, mondjon valamit a bábegyüttes sikereiről. — Szívesen . . . Egyéves működés után — 1970- ben — elkerültünk a szlovákiai amatőr bábfesztiválra, melyet Zilinán rendeztek meg. Ott a Művelődésügyi Minisztérium díját kaptam meg a rendezésért. (A legrangosabb díj voltl) 1971- ben részt vettünk Chrudímban a 20. országos bábfesztiválon, ahol első díjat nyertünk .. . Még ugyanabban az évben Pécsett is részt vettünk egy nemzetközi fesztiválon. Hivatásos együttesek léptek fel, kivéve a miénket. Megjegyzem: az nem versenyfesztivál volt, mindenkit egyformán díjaztak, örömünkre a szakemberek igen elismerően nyilatkoztak és nagyra értékelték a Glóbus bábegyüttes teljesítményét. 1972-ben elkerültünk Martinba, a legjobbak seregszemléjére — szlovákiai viszonylatban. A „Székely balladák" előadásával nagy sikert arattunk. Én pedig személy szerint a népköltészet művészi megjelenítéséért és színpadra állításáért megkaptam a Matica slovenská díját. — Igen szép és komoly eredmények ezek. Mennyi munkája fekszik benne? — Heti kilenc óra ... — Bírja? — Amit szeret az ember, szívesen csinálja ... Dr. Szőke István az említetteken kívül azonban mást is csinál. Vezetőségi tagja például a Színpártolók Körének, melynek az a célja, hogy összefogja és irányítsa a színházat kedvelő és szerető embereket. — Igen, ez is fontos ... Klubestéket szervezünk, vitákat folytatunk az egyes előadásokról, elvégezzük egy-egy előadott darab ideológiai értékelését, azonkívül bérleteseket gyűjtünk a MATESZ Thália Színpadának előadásaira. Szóval: amolyan népnevelő tevékenység ez is, mégpedig igen hasznos, ahogy az eredmények mutatják. Hát így dolgozgatunk lassan ... Nézem az előttem ülő férfit. Közelebb áll az ötvenhez, mint a negyvenhez, én mégis jóval fiatalabbnak látom. És most a beszélgetés után már azt is tudom, hogy miben rejlik fiatalságának a lényege: az erejében, nagy-nagy akaratában és a művészet szeretetében. L. B.
