A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-09-28 / 39. szám

kooperációban gyártjuk a 210 literes gépeket. Harmincezer darabot éven­te. Ez a típus igen korszerű, mond­hatnám" világszínvonalú... — Milyenek a jövőt Illető terveik? — Biztatóak... Ebben az ötéves tervidőszakban befejezzük a gyár re­konstrukcióját. Hogy hány millióba kerül, nem árulom el — mondja Ján Kvalténi mosolyogva —, tény, hogy igen korszerű lesz az üzemünk. Tel­jesen új gyártási technológiával két típusra korlátozódik a termelésünk: a Calex 170-esre és 270-esre. — Miből adódik az új gyártmá­nyok korszerűsége? — Három lényeges dologból... Az 1974—75-ben gyártásra kerülő frizsi­derek automatikus leolvasztóval, magas fordulatszámú kompresszorral és poliuretán szigeteléssel készülnek. SZOCIALISTA MUNKAVERSENY Erről a kérdésről a komoly tekin­tetű Stefan Král szakszervezeti funkcionáriussal beszélgettem el. A dolgozók nyolcvanhét százaléka vesz részt a szocialista munkaver­senyben — mondja. — Hatvanhárom szocialista brigádunk van 1388 tag­gal. A munkafegyelem jó. A terv­­teljesitést befolyásolja és elősegíti a — Ügy tudom, sok a fiatal az üzemben. — Igen. És ez jó dolog. Elégedet­tek a munkahellyel, mi is elégedet­tek vagyunk a munkájukkal. Van sa­ját szakmunkás-képző iskolánk. Száz­­százhúsz fiatal végez évente. Jó szak­munkások Válnak belőlük. — Mennyi a dolgozók átlagos ke­resete? — 1890 korona... Itt jegyzem meg, hogy alkalmazottaink fele nő, fele férfi. A dolgozók nyolcvan szá­zaléka a környező falvakból jár be az üzembe. Az utazás nem a leg­kellemesebb. Túlzsúfoltak az autó­buszok. Az illetékesek tehetnének va­lamit a kulturáltabb és kényelme­sebb utazás érdekében. GONDOSKODÁS A DOLGOZÓKRÓL Minden üzem vezetőségének ér­deke, hogy a szocialista társadalmi rendszer lényegéből adódóan a leg­messzebbmenőkig gondoskodjék dol­gozóiról. Tudják ezt a Calexban is. Ezekről a kérdésekről Michal Grol­­mus, az üzemi szakszervezet alelnö­­ke tájékoztatott. — Hogy csak néhány adattal il­lusztráljam a dolgozókról való gon­doskodásunkat — mondja Michal Serénykednek a dolgozók országban táboroztak. Nyilván szép és maradandó élményekkel tértek haza. IDEOLÓGIAI NEVELŰMUNKA FrantiSek Géci, az üzemi pártszer­vezet elnöke elmondta, hogy a négy­száz tagú pártszervezet igen komoly erőt képvisel, de hogy a kommunis­ták még hathatósabban segíthessék a munkatervek teljesítését, a jövő­ben sokkal nagyobb gondot kell for­dítani a szervezeti élet megjavításá­ra és az ideológiai nevelésre. A to­vábbképzés és az ideológiai nevelés alól nem vonhatják ki magukat a vezetők sem... — A szocialista munkaverseny legutóbbi kiértékelése után a pártve­zetőség javasolta a versenyfeltételek átdolgozását, hogy alaposabb mun­kaszervezéssel és jobb munkafelté­telek megteremtésével segíthessük az üzem gazdasági vezetését — mondja FrantiSek Géci, majd ezzel a gondolatsorral zárja a mondaniva­lóját: — Pártbizottságunk gazdasági értekezletet hívott össze, melyen is­mertettük a dolgozókkal az egész üzem problémáit. Az értekezleten sok értékes felszólalás és javaslat hangzott el, amelyeket a jövőben hasznosítani tudunk. Így válik az üzem kis és nagy problémája közös gondjává dolgozónak és vezetőnek egyaránt, s csak így kerülhet sor még jobb, még eredményesebb munkára mindannyiunk örömére és megelé­gedésére. LOVICSEK BÉLA KÉSZÜL munkaverseny, amit minden negyed­évben kiértékelünk a szakszervezet által kidolgozott irányelvek alapján. A legjobb eredményeket elérő dol­gozókat és kollektívákat pénzjuta­lomban részesítjük. Azonkívül nyolc szocialista brigád megkapta a bronz­érem első fokozatát, tizenhárom pe­dig dicsérő oklevelet kapott. Frantiiek Géci Grolmus egy halom papírba temet­kezve —, ebben az évben például százötven dolgozónk vett részt tizen­öt napos üdülésen Bulgáriában. To­vábbá negyven kiválasztott dolgo­zónk, akik kiváló munkaeredménye­ket értek el, szintén tizenöt napos ju­talom-üdültetésben részesültek, nem is akárhol: Lengyelországban a wis­­lai üdülőközpontban... További hat­vanöt dolgozónk kapott huszonegy napos fürdőbeutalót (Rajecké Tepli­­ce, Dudince, PieStany). Az üzemi ét­kezdénkben mintegy ezren étkeznek naponta. Az üzem rekonstrukciójával együtt a szociális létesítmények épí­tése is befejeződik... És hát az is természetes, hogy üzemünk kölcsön­nel is segíti az építkező dolgozókat, olyan kölcsönnel, amit nem kell visz­­szatéríteni... A gyermekekről sem feledkeztünk meg: százkilencvenöt gyerek vett részt nyári üdültetésen az idén. Közülük hatvanan Lengyel-Ai egyik népes szocialista brigád néhány tagja suk. Árulón lelassul a növekedésük, hízásuk . . . Mar csak napi 80 90 deka, de háromhónapos korukra elérik a három métermázsát, az biztos. Elviszik őket, újakat hoznak . . . Hát én nem tudom, hogy meddig birom, de önszántamból nem hagyom ott a munkát. Egyike voltam annak a huszonhétnek, akik a szövet­kezetét alapították. Szóval, ahogy mondják, életem egy része a szövetkezeté .. . Mégis közbeszólok. Érdemes-e összehasonlítani a kezdeti éveket, meg a mostani fejlődést? Elgondolkodik. Az úgy van, hogy amikor ide kiülök, nézelödök, jönnek-mennek az emberek, rámköszön az egyik, vagy a másik. Ha van idejük, le is ülnek mellém, és olyankor emlegetjük a régi időket. Tudja: amikor megalapitottuk a párt helyi szervezetét. . . Azután: amikor szervezni kezdtük a szövetkezetét... Szóval így. Mi volt a legérdekesebb? Gyorsan, szinte sietve válaszol. Érdekes? Semmi!... A múltban több volt a rossz, mint a jó. Házam nem volt. Hat helyen is lak­tam a faluban. Bérben persze. Azután meg özvegyen maradtam négy gyerekkel. Megint megnősültem . . . Tudja, nem szívesen gondolok vissza a múltra. — Különben nem vagyok én búsongó természet. Szeretem a táncot, a zenét, vigalmat, meg szívesen eldanolok. Minden bálon ott vagyok, hacsak tehe­tem. Szívesen nézem a tévét. A birkózást meg a többi sportot. Késön este is megnézem, pedig korán kell ám felkelni, már fél négykor, de nem bánom' Felkacag. Kérdőn nézek rá. Az jutott az eszembe, hogy az előbb a lakodal­mi menetből ideszaladt hozzám egy kislány, azt mondja, leszakadt a szandáljáról a pánt, igazitsam meg . . . Mert tudja-e, cipész a tanult mesterségem. Szóval varrom a pántot, közben beszélgetünk. Mon­dom neki: Nem vagyok öntelt, de ha olyan jó táncos lesz a lakodalomban, mint én, akkor reggel hozhatja is vissza, hogy varrjam fel újra ... De azért persze felvarrtam jó erősen . . . Hát ezen nevetek. Egy pillanatra elhallgat. Tekintetével mintha a he­gyeket számlálná. Szép itt a környék. Nézze! Ott a Kőhegy, amott a Kápolnahegy, meg az Apacs-hegy. A másik oldalon a Kővágó. Körül hegyek. Itt meg a falu, az emberek. Mostanában a szöv"‘kezet szőlőt»-'építését figyelem. Üj módszerrel tele^ k. Előbb teraszosra kiképezték az egyik hegyoldalt. Kiváncsi vagyok, mi lesz be­lőle . . . Tehál valóban úgy gondolkodik, ahogy beszélgeté­sünk elején mondta: Az út irányába fordul, és arra gondol, hogy milyen utat kell még megtenni. Közben persze eldicsekszik, hogy életében orvosnál még különösebb panasszal nem járt, az influenzát csupán hírből ismeri. Beszélgetésünk végére pedig igy tesz pontot; Kiváncsi vagyok, hogy milyen bort terem majd az a hegyoldal, mert azt én még megkóstolom, az biztos! Még magabiztosan kacag is hozzá, s kedves oiza­­kodó kacaját úgy tereli tova a gyanta- és virág­illatú szellő, mintha tavaszi szél volna és nem őszi . . . BENYAK MARIA

Next

/
Thumbnails
Contents