A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-28 / 39. szám
kooperációban gyártjuk a 210 literes gépeket. Harmincezer darabot évente. Ez a típus igen korszerű, mondhatnám" világszínvonalú... — Milyenek a jövőt Illető terveik? — Biztatóak... Ebben az ötéves tervidőszakban befejezzük a gyár rekonstrukcióját. Hogy hány millióba kerül, nem árulom el — mondja Ján Kvalténi mosolyogva —, tény, hogy igen korszerű lesz az üzemünk. Teljesen új gyártási technológiával két típusra korlátozódik a termelésünk: a Calex 170-esre és 270-esre. — Miből adódik az új gyártmányok korszerűsége? — Három lényeges dologból... Az 1974—75-ben gyártásra kerülő frizsiderek automatikus leolvasztóval, magas fordulatszámú kompresszorral és poliuretán szigeteléssel készülnek. SZOCIALISTA MUNKAVERSENY Erről a kérdésről a komoly tekintetű Stefan Král szakszervezeti funkcionáriussal beszélgettem el. A dolgozók nyolcvanhét százaléka vesz részt a szocialista munkaversenyben — mondja. — Hatvanhárom szocialista brigádunk van 1388 taggal. A munkafegyelem jó. A tervteljesitést befolyásolja és elősegíti a — Ügy tudom, sok a fiatal az üzemben. — Igen. És ez jó dolog. Elégedettek a munkahellyel, mi is elégedettek vagyunk a munkájukkal. Van saját szakmunkás-képző iskolánk. Százszázhúsz fiatal végez évente. Jó szakmunkások Válnak belőlük. — Mennyi a dolgozók átlagos keresete? — 1890 korona... Itt jegyzem meg, hogy alkalmazottaink fele nő, fele férfi. A dolgozók nyolcvan százaléka a környező falvakból jár be az üzembe. Az utazás nem a legkellemesebb. Túlzsúfoltak az autóbuszok. Az illetékesek tehetnének valamit a kulturáltabb és kényelmesebb utazás érdekében. GONDOSKODÁS A DOLGOZÓKRÓL Minden üzem vezetőségének érdeke, hogy a szocialista társadalmi rendszer lényegéből adódóan a legmesszebbmenőkig gondoskodjék dolgozóiról. Tudják ezt a Calexban is. Ezekről a kérdésekről Michal Grolmus, az üzemi szakszervezet alelnöke tájékoztatott. — Hogy csak néhány adattal illusztráljam a dolgozókról való gondoskodásunkat — mondja Michal Serénykednek a dolgozók országban táboroztak. Nyilván szép és maradandó élményekkel tértek haza. IDEOLÓGIAI NEVELŰMUNKA FrantiSek Géci, az üzemi pártszervezet elnöke elmondta, hogy a négyszáz tagú pártszervezet igen komoly erőt képvisel, de hogy a kommunisták még hathatósabban segíthessék a munkatervek teljesítését, a jövőben sokkal nagyobb gondot kell fordítani a szervezeti élet megjavítására és az ideológiai nevelésre. A továbbképzés és az ideológiai nevelés alól nem vonhatják ki magukat a vezetők sem... — A szocialista munkaverseny legutóbbi kiértékelése után a pártvezetőség javasolta a versenyfeltételek átdolgozását, hogy alaposabb munkaszervezéssel és jobb munkafeltételek megteremtésével segíthessük az üzem gazdasági vezetését — mondja FrantiSek Géci, majd ezzel a gondolatsorral zárja a mondanivalóját: — Pártbizottságunk gazdasági értekezletet hívott össze, melyen ismertettük a dolgozókkal az egész üzem problémáit. Az értekezleten sok értékes felszólalás és javaslat hangzott el, amelyeket a jövőben hasznosítani tudunk. Így válik az üzem kis és nagy problémája közös gondjává dolgozónak és vezetőnek egyaránt, s csak így kerülhet sor még jobb, még eredményesebb munkára mindannyiunk örömére és megelégedésére. LOVICSEK BÉLA KÉSZÜL munkaverseny, amit minden negyedévben kiértékelünk a szakszervezet által kidolgozott irányelvek alapján. A legjobb eredményeket elérő dolgozókat és kollektívákat pénzjutalomban részesítjük. Azonkívül nyolc szocialista brigád megkapta a bronzérem első fokozatát, tizenhárom pedig dicsérő oklevelet kapott. Frantiiek Géci Grolmus egy halom papírba temetkezve —, ebben az évben például százötven dolgozónk vett részt tizenöt napos üdülésen Bulgáriában. Továbbá negyven kiválasztott dolgozónk, akik kiváló munkaeredményeket értek el, szintén tizenöt napos jutalom-üdültetésben részesültek, nem is akárhol: Lengyelországban a wislai üdülőközpontban... További hatvanöt dolgozónk kapott huszonegy napos fürdőbeutalót (Rajecké Teplice, Dudince, PieStany). Az üzemi étkezdénkben mintegy ezren étkeznek naponta. Az üzem rekonstrukciójával együtt a szociális létesítmények építése is befejeződik... És hát az is természetes, hogy üzemünk kölcsönnel is segíti az építkező dolgozókat, olyan kölcsönnel, amit nem kell viszszatéríteni... A gyermekekről sem feledkeztünk meg: százkilencvenöt gyerek vett részt nyári üdültetésen az idén. Közülük hatvanan Lengyel-Ai egyik népes szocialista brigád néhány tagja suk. Árulón lelassul a növekedésük, hízásuk . . . Mar csak napi 80 90 deka, de háromhónapos korukra elérik a három métermázsát, az biztos. Elviszik őket, újakat hoznak . . . Hát én nem tudom, hogy meddig birom, de önszántamból nem hagyom ott a munkát. Egyike voltam annak a huszonhétnek, akik a szövetkezetét alapították. Szóval, ahogy mondják, életem egy része a szövetkezeté .. . Mégis közbeszólok. Érdemes-e összehasonlítani a kezdeti éveket, meg a mostani fejlődést? Elgondolkodik. Az úgy van, hogy amikor ide kiülök, nézelödök, jönnek-mennek az emberek, rámköszön az egyik, vagy a másik. Ha van idejük, le is ülnek mellém, és olyankor emlegetjük a régi időket. Tudja: amikor megalapitottuk a párt helyi szervezetét. . . Azután: amikor szervezni kezdtük a szövetkezetét... Szóval így. Mi volt a legérdekesebb? Gyorsan, szinte sietve válaszol. Érdekes? Semmi!... A múltban több volt a rossz, mint a jó. Házam nem volt. Hat helyen is laktam a faluban. Bérben persze. Azután meg özvegyen maradtam négy gyerekkel. Megint megnősültem . . . Tudja, nem szívesen gondolok vissza a múltra. — Különben nem vagyok én búsongó természet. Szeretem a táncot, a zenét, vigalmat, meg szívesen eldanolok. Minden bálon ott vagyok, hacsak tehetem. Szívesen nézem a tévét. A birkózást meg a többi sportot. Késön este is megnézem, pedig korán kell ám felkelni, már fél négykor, de nem bánom' Felkacag. Kérdőn nézek rá. Az jutott az eszembe, hogy az előbb a lakodalmi menetből ideszaladt hozzám egy kislány, azt mondja, leszakadt a szandáljáról a pánt, igazitsam meg . . . Mert tudja-e, cipész a tanult mesterségem. Szóval varrom a pántot, közben beszélgetünk. Mondom neki: Nem vagyok öntelt, de ha olyan jó táncos lesz a lakodalomban, mint én, akkor reggel hozhatja is vissza, hogy varrjam fel újra ... De azért persze felvarrtam jó erősen . . . Hát ezen nevetek. Egy pillanatra elhallgat. Tekintetével mintha a hegyeket számlálná. Szép itt a környék. Nézze! Ott a Kőhegy, amott a Kápolnahegy, meg az Apacs-hegy. A másik oldalon a Kővágó. Körül hegyek. Itt meg a falu, az emberek. Mostanában a szöv"‘kezet szőlőt»-'építését figyelem. Üj módszerrel tele^ k. Előbb teraszosra kiképezték az egyik hegyoldalt. Kiváncsi vagyok, mi lesz belőle . . . Tehál valóban úgy gondolkodik, ahogy beszélgetésünk elején mondta: Az út irányába fordul, és arra gondol, hogy milyen utat kell még megtenni. Közben persze eldicsekszik, hogy életében orvosnál még különösebb panasszal nem járt, az influenzát csupán hírből ismeri. Beszélgetésünk végére pedig igy tesz pontot; Kiváncsi vagyok, hogy milyen bort terem majd az a hegyoldal, mert azt én még megkóstolom, az biztos! Még magabiztosan kacag is hozzá, s kedves oizakodó kacaját úgy tereli tova a gyanta- és virágillatú szellő, mintha tavaszi szél volna és nem őszi . . . BENYAK MARIA
