A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-28 / 39. szám
A haladást nem lehet feltartóztatni Tragikus órákat él át most Chile dolgozó népe, miután Jobboldali beállítottságú tábornokok és katonatisztek megdöntötték Allende elnök három éve megválasztott alkotmányos kormányát. Chile három évvel ezelőtt történelmi példa volt, akkor először fordult elő, hogy az alkotmányosság „játékszabályait" betartva a dolgozó nép a szavazóurnák mellett érvényesíthette akaratát s adta szavazatát arra a politikai programra, amely számára a kibontakozást, a nemzeti függetlenséget, az ország kincseinek birtokbavételét ígérte. A jobboldal puccsb véget vetett annak a hároméves folyamatnak, amelyet dr. Salvador Allende köztársasági elnök és az általa fémjelzett baloldali erők alkotmányos kísérlete határozott meg. Az orvos Allende politikai életútja 1633-ban kezdődött, amikor megalapította a Chilei Szocialista Pártot. Mint baloldali elnökjelölt négyszer pályázott az ország legmagasabb tisztségére, míg végül 1970 őszén a haladó politikai pártokat tömörítő Népi Egység képviseletében ő kapta a legtöbb szavazatot az elnökválasztáson. Programja, amely egyben a Népi Egység programja volt, a chilei valóság alapjaiból indult ki. A demokratikus hagyományok erejében bízva Allende kormánya a szocializmus felé vezető békés utat választotta. Hitet tett az alkotmányosság, a törvényesség tiszteletben tartására. Ez volt a sajátos „chilei út". A baloldali erők a hatalomnak csak az egyik bástyáját vették be, a végrehajtó hatalmat, míg a törvényhozás, tehát a kétkamarás parlament ellenzéki többségű volt. Ugyancsak az ellenzék céljait segítették a bírói és ügyészi szervek, a tömegkommunikációs eszközök többsége. A hadsereg korábban „politikamentes" szerepet játszott, a mindenkori elnök iránt tanúsított lojalitást. Ennek tudható be, hogy Chilében a megválasztott elnökök békésen kormányozhattak egész megbízatási időszakuk alatt, nem úgy, mint más latin-amerikai országokban, ahol napirenden vannak a puccsok. A chilei jobboldal nem tett le a hadsereg egységének megbontásához fűzött reményeiről. Ezeket a kísérleteket tagadhatatlanul megkönnyítette a reakció manővereinek sikere, a külföldi monopóliumok beavatkozása: hogy mindezek következtében rendkívül súlyossá vált a gazdasági helyzet. Az augusztusban kirobbant fuvarozói sztrájk mér az Allende-kormány megdöntését tűzte ki célul. Augusztus 22-én az ellenzék a parlamentben tulajdonképpen már a puccsra hívott fel, amikor „törvénytelennek" minősítette a Népi Egység kormányát és felszólította a katonákat, hogy döntsenek „a törvényhozó és a végrehajtó hatalom között". Miközben félmillióra nőtt a munkabeszüntetéshez csatlakozók száma, félmilliós tömeg vonult fel szeptember 4-én, a választási győzelem harmadik évfordulóján Santlagóban az Allende-kormány támogatására. Az elnök még utoljára megkísérelte elhárítani a fenyegető polgárháború rémét: javaslatot tett a kereszténydemokratáknak a párbeszéd felújítására, kilátásba helyezve, hogy javaslatának elutasítása esetén népszavazást fog elrendelni. Közben azonban megtette hatását a jobboldal aknamunkája a hadsereg vezetésében. Talán pontosan sohasem tudja meg a világ, hogy milyen eszközökkel erőszakolták ki Prats tábornok, hadsereg-főparancsnok lemondását. A helyébe lépő Pinochet tábornok első nyilatkozatában még az alkotmányhoz való ragaszkodását hangsúlyozta, két hét elteltével azonban az ő irányításával alakult meg a junta. „Nem hagyom el a Monedát, nem mondok le tisztemről és életem árán is megvédelmezem a nép által rám bízott elnöki posztot. Csak holtan visznek ki a Monedából. Elmondhatjátok, hogy a végsőkig kitartottunk" — volt Allende utolsó üzenete, mielőtt egy géppisztoly-sorozat kioltotta életét. A rádióállomást, amely a Népi Egység kormányának hangja volt és amely a munkásságot mozgósította az ellenforradalom támadása ellen és e drámai üzenetet is világgá röpítette, felrobbantották. Tankok támadták, ágyúval, rakétával lőtték s repülőgépekről bombázták a Monedát és azokat az épületeket, ahol a dolgozók a legcsekélyebb ellenállást tanúsították. A fasiszta Junta nem ismer kíméletet. A súlyosan megrongált Moneda-palotát le akarják bontani és kápolnát emelni a helyén, hogy nyoma se maradjon a hősi ellenállás, az Allende-mártírium szimbólumának. A mostani ellenforradalmi terror súlyos tragédia a chilei nép számára. De a haladó erők harca nem ért véget és nem ér véget. Velük van a haladó emberiség, minden tisztességes, becsületes ember. Izzó felháborodással ítéljük el a chilei reakciós, jobboldali erők ellenforradalmi puccsát, a terrort, amelynek máris több ezer ember esett áldozatául. Szolidárisak vagyunk a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért, a demokráciáért harcoló chilei néppel. A TASZSZ szovjet sajtóügynökség szemleírója megállapítja: „Az igazi demokraták nemcsak a sikerekből, hanem a kudarcokból is hasznos következtetéseket tudnak levonni. Még a chilei haladó erők átmeneti veresége is bizonyára tovább gazdagítja a világ különböző országaiban folyó haladó, demokratikus mozgalmak stratégiáját és taktikáját. A chilei tapasztalat keserű és drámai, de tovább fokozza a haladó erők elszántságát, egybekovácsolja soraikat." * — ta — 1. A chilei államcsíny világszerte nagy felháborodást váltott ki. A moszkvai üzemek dolgozói tiltakozó gyűlésükön őszinte felháborodásukat fejezik ki a chilei jobboldali terror dühöngése miatt és szolldaritásukrál biztosítják a Népi Egységhez hű haladé erőket. 2. Hazánk dolgozói gyűléseken tiltakoztak a chilei államcsíny és a jobboldali erők terrorja ellen. Felvételünk a bratlslavai Slovnaft dolgozóinak tiltakozó gyűlésén készült. 1 Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt első titkára, a kubai forradalmi kormány elnöke a VDK-ban tett hivatalos baráti látogatásról útban hazafelé rövid Időre megszakította útját Prágában. A kuzynéi repülőtéren Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára és más neves személyiségek fogadták a kubai vendéget. 4. Peter Colotka, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZSZK miniszterelnöke szeptember 17-én meglátogatta a bratislavai Slovnaft vállalatot. CTK felvételek
