A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-14 / 37. szám
A töröktől 1664-ben visszafoglalt lévai vár (egykorú metszet) Bőségesen megreggelizett, majd magéhoz szólítatta hűséges futárát.-f Tíz flintás kíséretében azonnal elmégy a város bírájához. Tudom, az átkozott elbújdosott, nehéz lesz előkeríteni... De meg kell találnod! Kpzlöd vele, hogy mi ma ünnepelünk. Hízott, ropogósra sült libára és fiatal szűzlányokra kerekedett kedvem. A városbírónak mondd meg: Epére a város ötven legszebb lánya, hízott libával jelentkezzen a várban! Mert ha nem: a városban egyetlen lábasjószág sem marad életben — és minden lányt, asszonyt elhurcolunk! A JANICSÁR FUTÁR a katonákkal lement a városba. A legnagyobb meglepetésére otthon találta a város bíráját, úgy végezte munkáját, mint azelőtt, talán még jobban, mert a város népe nagy bajban, veszélyben volt. — Mi jót hoztál? — kérdezte nyugodtan a szobájába rontó janicsártól, majd be sem várva annak válaszát folytatta: — Talán nem érzitek itt jól magatokat s továbbálltok, búcsúzni jöttél a vezéred nevében? A futár meglepetten bámult a városbíróra. Sokáig szóhoz sem tudott jufni. — No, mondd már, mi járatban vggy? — kérdezte a városbíró. — Nagy és erős vezérem, Ahmed Köprülü küldött. Megparancsolja, hogy a város ötven legszebb szüze ma este hízott libákkal köteles a várban megjelenni. Mert ha nem... —> Tudom, nem kell folytatnod ... Mindent tönkretesziek, felégettek, asszonyainkat elhurcoljátok — vágott szavába a városbíró, majd néhány másodpercnyi gondolkodás után így folytatta: — Üzenem uradnak, epére teljesítjük a kívánságát! ' A futár, mint aki eredményesen teljesítette feladatát, büszkén távozott, de még nagyobb büszkeséggel jelentette urának: Készülhetünk az esti lakomára, mulatozásra. Lesz ropogósra sült hízott liba, meg ötven szuzlány.,. Mindenki kedvére szórakozhat. .. A HAJLOK UGYAN CSAK EGY KÖNYÖKNYI DOMB, de ha az ember felkapaszkodott a gerincére, éppen odalátott a lévai várra, melynek legmagasabb tornyán a félholdas török zászló lobogott. 'A városbíró oda sietett, hogy az epik nagy borospincében várakozó városatyáknak jelentse a török nagyvjezír legújabb követelését. — Pontos értesülésem van — mondta az egyik városatya —, hogy Rartakovics Gáspár várkapitány Konjiáromban Des Souches császári generálissal tárgyal: rövidesen nagy felszabadító sereg érkezik s elűzi a törököt. — A császár seregei ma érkeznek. .. ? — kérdezte a városbíró. — Azt nem tudom, de jönnek! — A törökök legújabb követeléseit ma estig kell teljesítenünk — mondotta szomorúan a város bírája. — Nekem is van lányom. Szép, fiatal lányom. A szemem fénye. Okos, bátor lány. És ilyen a többi is. Beszéljünk velük. Ok talán kiagyalnak valami okosat... Hosszas vitatkozás után a városatyák beleegyeztek a javaslatba. Valamennyien visszamentek a tanácsházba, ahol a lányokkal közölték a török nagyvezír parancsát. A lévai lányok rövid tanácskozás után döntöttek: — A parancsot teljesítjük! ötvenen, ötven hízott libával este a várba megyünk. De élesre fent hegyes tőrünket is magunkkal visszük. Megtanultunk vele bánni, megvédjük magunkat! Mi nem félünk a töröktől. És minket, lévai lányokat sohasem felednek majd el... A városatyák könnyes szemmel hallgatták Júliát, a bátor lányt, aki társai nevében beszélt. — Nagyon nehéz feladatra vállalkoztok — szólalt meg a legidősebb —. De talán sikerül... Hírül hozták, hogy Ahmed Köprülü százhúsz katonáját portyára küldte, hogy rablásuk felpezsdítse a szívüket. A környékbeli falvakban fosztogatnak. A várban alig maradt félszáz katona. Leszámolnak velük a lányok, majd a beavatkozó fegyveres vitézek. KOLLÁR PISTA zömök, nagy erejű, fekete hajú, fekete szemű férfi volt. Amióta a vidéken a török volt az úr, elhagyta apai házát s tucatnyi legénnyel a vidéken kóborolt. A virtust többre becsülte a zsákmánynál. A törökök nagyon féltek tőle, pedig fegyvert sohasem viselt, csak egy vékony szíjakból font karikásostor volt a vállán, amivel úgy tudott bánni, hogy felért akármilyen halálthozó fegyverrel. A szíjfonat végén diónyi ólomgolyó volt az ostorra fűzve, s ha feje fölött búgva megforgatta az ostort, akkor biztosra lehetett venni, hogy már az első ütés halálos lesz. Az volt a híre, hogy nem fogja a golyó, ö maga is sokszor emlegette: — Aki a szegények pártján van, azt nem fogja a golyó! A városatyák és a lányok nagy izgalmukban észre sem vették, hogy Kollár Pista is köztük van, végighallgatta a beszélgetést és megtudta a lányok tervét. Csöndben, ahogyan jött, úgy el is tűnt. A szőlőkertek alá sietett, ahol társai várták. Útközben azonban még benézett apja házába, akitől öblös üvegben pálinkát kapott. — Estére nagy munkánk lesz! — újságolta társainak Kollár Pista. — Meglátogatjuk a török nagyvezírt, aki megkívánta a ropogósra sült libacombot meg a lévai szűzlányokat. Társai, amikor elmondta nekik, miről van szó, mind vállalkoztak a lányok megvédésére. — Az a legfontosabb, hogy még a lévaiak se tudják meg a tervünket — magyarázta társainak Kollár Pista, majd miután részletesen megvitatták haditervüket, elindultak. — A gazember Köprülüt élve fogjuk el! .Elvisszük Komáromba.. Bartakovics Gáspár várkapitánytól jutalomként biztosan szép lovakat kapunk... MÁR SZÜRKÜLT, amikor az ünneplőbe öltözött lévai lányok, hónuk alatt a libákkal ^indultak a várba. A török őrök már messziről figyelték őket. Nekik is tetszettek a kecses járású, karcsú lányok. Titokban mindegyik saját magának is kiszemelt egyet. A lányok minden másról elvonták a strázsák figyelmét, így a lévai fegyveresek észrevétlenül elrejtőzhettek a vár körüli fák és bokrok között, hogy ott várják ki az alkalmas pillanatot, amikor rajtaüthetnek a törökön. Kollár Pista társaival megkerülte a várkaput. Amikor a a várfal északi oldalához kerültek, éppen váltották az őröket. Macskaügyesen felkúsztak a magas várfalra, onnan leskelődtek. Amikor a két őr alattuk haladt el, egymás után kétszer villámgyorsan csattant Kollár Pista ostora. A két strázsa eszméletlenül terült el a várudvar kőpadlóján. Pillanatok alatt az őrök mellett termettek. Mindkettőről leráncigálták a buggyos nadrágot, meg a piros dolmányt, a törököket becipelték az őrházba, ketten közülük török őrnek öltöztek át és tovább strázsáltak, hogy elkerüljenek minden gyanút. — Itt a vár titkos kijárata — magyarázta Kollár Pista török gúnyába bújt társainak .— Biztosan ezen keresztül próbálkoznak majd menekülni. Éberen őrködjetek...! Még négy őrszem jutott az első kettő sorsára. Most már csak a nagykaput őrzőkkel kellett végezniük. Rövid tusa után azok is összekötözve várták sorsukat. A lévai vár őrhelyei Kollár Pista embereinek kezében voltak. AHMED KÖPRÜLÜ a díszteremben várakozott. Nagyon megörült, amikor meglátta a szép lévai lányokat, a libákról azonnal meg is feledkezett. — Itt vagytok? Eljöttetek? Látom, kitüntetésnek tartjátok, hogy közületek a legszebbek híres hárememben élhetnek — fogadta a lányokat. — No, sorakozzatok csak fel, hadd válogassam ki a legszebbeket. .. — Nem azért jöttünk! Elhoztuk a libákat. Arról nem volt szó, hogy a háremben maradunk! — szegült szembe a törökkel a bátor Júlia. — Itt csak akkor beszélj, amikor kérdeznek! Nálunk más szokások vannak, mint nálatok! Ezt meg kell szoknod, máskülönben baj lesz! — mondotta erélyesen a török nagyvezír, s hirtelen karjaiba kapta Júliát, ölelgetni, csókolni kezdte. Júlia undorral lökte el magától a nagyhasú törököt. Ali Köprülü nem tágított, ismét a lány felé indult. De most már dühösen. Karja ölelésre tárult, amikor a lányok a levegőbe dobták a libákat. Pokoli gágogással repkedni kezdtek. És a lányok kezében megvillant a tőr... A törökök ijedten, meglepetten bámultak, lábuk szinte a földbe gyökerezett. A vár dísztermében váratlanul feltűnt Kollár Pista. Két társa volt vele. Zúgni, csattogni kezdett az ostora. A törökök hullottak, mint a legyek. .. Ahmed Köprülü menekülni próbált. Kollár Pista azonban ostorával nyakon csípte, megkötözte, s a vár pincéjébe zárta. Néhány percen belül a lévai vár legmagasabb tornyáról lekerült a félholdas török zászló. A lévai vitézek, akik közben megszállták a várat, a város zászlaját tűzték helyébe. Amikor reggel a lévaiak meglátták a kék-sárga színű lobogót, nem akartak hinni szemüknek. Csak akkor hitték el, hogy a törököt éjjel elűzték, amikor Kollár Pista társaival összekötözve lóháton Komáromba vitte a büszke török nagyvezírt... A lévai vár alaprajza és környéke — 1672-ből megőrzött rajz alapján Egyszerre tőrt rántottak a lányok...
