A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-09-07 / 36. szám

jHJgi

isi iiíí i:k:i ili

Smidek Margit fülekkovácsi olvasónk hosszú panaszos levelében írja: Tizenhét hónapig élt együtt élettársával, akivel nem kötött házasságot. Élettársa meghalt, két lánya maradt az első feleségétől. Ezután különböző vagyonjogi viták és nézeteltérések keletkeztek közte és elhunyt élettársának lányai között, amelyek erőszakoskodásig fajultak, úgyhogy végül feljelentést tett ellenük. Panaszára azonban mindeddig nem történt semmiféle intézkedés.

A törvény szerint csak a házastársak között keletkezik űn. osztatlan házassági vagyonközösség. Ez azt jelenti, hogy mindaz, amit a házastársak a házasság tartama alatt szereznek, (ingóságok, értékek, készpénz, betétek stb.) osztatlan közös tulajdonukat képezi.

Az élettársak között ilyen osztatlan közös tulajdon nem keletkezik.

Ha valamit igazolhatóan közösen vesznek, akkor ez közös tulajdonukban lehet, mégpedig olyan arányban, amilyenben e tárgy megszerzéséhez, illetve megvételéhez anyagilag hozzájárultak. Ezt kétség vagy per esetében számlákkal, nyugtákkal, betétkönyvvel stb. bizonyítani kell.

A fentiekből következik, hogy élettársának minden vagyona és vagyontárgya amely tulajdonát képezte és amit a közös háztartásukba hozott továbbra is a saját külön vagyona volt. Úgyszintén az ön külön saját vagyona, amelyet még előbb szerzett, vagy amelyet előző házasságából hozott, az ön külön személyi tulajdonát képezte, amellyel szabadon rendelkezhet, s amelyet bárkitől visszakövetelhet, ha ezt önnek nem adná ki. (Ez vonatkozik az ékszereire, esetleg megtakarított pénzére, betétkönyveire stb.)

Ami az élettársa utáni öröklés kérdését illeti, a törvény kimondja, hogy az elhunyt után elsősorban a házastárs és a gyermekei örökölnek. Ha a házastárs már nem él, akkor csak a gyermekek örökölnek egyenlő arányban.

Az élettárs — a törvényes örökösök ún. második csoportjában — csak akkor örökölhet, ha az örökhagyónak nincsenek gyermekei s csakis akkor, ha a halál előtt legalább egy évig élt az elhunyttal közös háztartásban.

Minthogy élettársa után maradtak gyermekek, ezek a törvényes örökösök, önnek örökösödési joga nincs. Ezért a hagyatéki eljárásban az állami közjegyző előtt sem léphetett fel mint résztvevő.

Természetesen követelheti az ön tulajdonát képező tárgyak, készpénz, betétkönyvek stb. kiadását, s amennyiben ezeket felvették volna a hagyatékba, s a törvényes örökösök nem lennének hajlandók önnek kiadni, akkor megtámadhatja a hagyatékot, illetve pert indíthat az örökösök ellen.

Amennyiben együttélésük alatt élettársa valamit önnek ajándékozott, akár ingóságot, értéktárgyat, készpénzt vagy betétkönyvet, akkor ez az ajándékozás érvényes és ennek alapján ön ezeknek az értékeknek jogos tulajdonosává vált.

Természetesen vita vagy per esetében, az ajándékozás tényét bizonyítani kell (esetleg tanúkkal).

Amennyiben élettársának kölcsönt adott, vagy őt anyagilag segítette, vagy tartozásait kiegyenlítette, gyógykezelését helyette a saját pénzéből fizette, ezek visszatérítését követelheti az örökösöktől, jogát a hagyatéki eljárásban érvényesítheti, természetesen a törvényes elévülési határidőn belül, amely három esetleg egy év.

Amennyiben lakását feltörték és onnan az ön tulajdonát képező értékeket jogtalanul elvitték, tegyen feljelentést a járási ügyészségen azzal, hogy a rendőrségen már tett feljelentést, de eddig semmiféle intézkedés nem történt.

Minthogy magánjogi illetve vagyonjogi viszonyai és igényei eléggé bonyolultak és ezek megítéléséhez a pontos tényállás ismerete szükséges, azt ajánljuk, hogy forduljon ügyvédhez és kérje ki tanácsát, hogy milyen lépéseket kell tennie, hogy az idő múlásával igényei el ne évüljenek.

Ami a helyi nemzeti bizottság funkcionáriusai, elnöke és titkára elleni panaszát, kifogásait illeti ezekkel forduljon a járási nemzeti bizottság panasz-osztályához. Dr. B. G.

üinliisri

MIÉRT ILYEN A SORSOM?

A baj akkor kezdődött, amikor nyolc évvel

ezelőtt a feleségem új helyre ment dolgozni. Állandóan gyűlésekre meg konferenciákra járt esténként. Ekkor kezdtem én is járni egy lánynyal. A feleségem megtudta, s annyira összevesztünk, hogy megütöttem. Elment az orvoshoz és beadta a válókeresetet. Én nem akartam válni, mert akkor még szerettem. Fele keresetem elment volna gyermektartásra, így a bíróságon kibékültünk. Megígértem, hogy nem verem meg többé s nem járok nők utón. Ekkor szoktam rá a kocsmázásra. Itt ismerkedtem meg egy asszonynyal, de erről a feleségem nem tudott. Ma azonban már más a helyzet, A feleségemnek nem kellek, és három éve szeretek egy asszonyt, aki viszontszeret. Huszonöt éves és szép, de beteges, mert előző férjei nagyon rosszak voltak és tönkretették. A feleségem nem akarja beadni a válókeresetet, mert akkor mindent meg kellene feleznünk. Negyvenkét éves múltam, boldog akarok lenni, nem akarok ilyen pokolban élni. A gyermekeim szeretnek, de a feleségem hideg hozzám. Szekíroz, pöröl velem. Vett kölcsönre egy kötőgépet és azt éjszaka kattogtatja. Nem hagy aludni. Azt mondja, hogy kevés a pénze. Én 1700 koronát adok neki tisztán, neki 1300 korona a keresete, a két fiam mint ipari tanuló szintén kap valami pénzt, csak a két kislányom nem keres, mert iskolába járnak. Csak a sok torkosságra megy el a pénz. Tőlem még a sört is sajnálja a feleségem. Ha a kocsmában mindezt elpanaszolom, a kollégáim nem hiszik el, mert a szeretőjük volt. Látták már „bekávézva“, sőt cigarettázni is, de ha én meglátom, akkor... Próbáltam hozzá szépen és csúnyán is közeledni, de folyton azzal utasít el, hogy nem ér rá. Ennyi a különbség a két nő között. A másik sohase mondja, hogy hagyjam békén, mindig ráér beszélgetni. Bizonyára igazat adnak, hogy mellette akarom leélni az életem.

Jelige: Vándormadár

0 KITARTOTT — ÉN NEM

Húszéves vagyok. Három évvel ezelőtt megismerkedtem egy fiúval és nagyon megszerettük egymást. Hat hónapig jártunk együtt, aztán bevonult katonának. Sokáig leveleztünk. Közben egy táncmulatságon megismerkedtem egy másik fiúval. Nagyon megtetszettünk egymásnak, s elkezdtünk együtt járni. Hiába fogadtam hűséget katonai szolgálatát töltő előző udvarlómnak kezdtem őt elfeledni. De ő nem adta fel a küzdelmet. Megírta a szüleimnek, hogy el akar venni. A szüleim azt válaszolták, hogy ezt beszélje meg velem. Ö haza is jött, de amikor meglátott a másik fiúval, nem szólt semmit. Visszament és többé nem írt. Az udvarlómnak mindent elmondtam, s ő fogadkozott, hogy kitart mellettem, habár hallottam, hogy más lánnyal is jár. ö ezt természetesen tagadta. Közben az első szerelmem leszerelt, eljött meglátogatni, és bizony és nagyon szégyelltem, hogy hűtlen lettem hozzá. Megmondtam neki, hogy még mindig szeretem, de a másikat nem tudom elhagyni, ö ezt megértette s azt mondta, hogy várni fog rám. Közben a másik udvarlóm szintén bevonult ka-P. Breier felvétele

snrsiik

tonának, de hónapokig nem írt. Azt beszélték, hogy vőlegény. Én természetesen kibékültem az első szerelmemmel, hiszen még mindig szerettem. Ekkor írt a katona, ki akart békülni velem, de én nem akartam. Mégis elmentem vele egy találkára, hogy tisztázzam a dolgokat. Ezt azonban megtudta az udvarlóm, s azóta nem áll velem szóba. Hiába próbáltam neki megmagyarázni, hogy nem szeretem a másikat. Nem hisz nekem. Pedig már azt hittem, hogy minden rendbejön. Írják meg, hogy mit tegyek. Miként magyarázzam meg neki, hogy rajta kívül nem létezik számomra más a világon.

Egy bodrogmenti lány

MAGAMRA MARADTAM

A KÉT GYEREKKEL

Negyvenéves vagyok. Fiatal voltam, amikor az első szerelmemhez férjhez mentem. Boldogságunk nem tartott sokáig. Az alkohol szétrombolta az álmaim, és elváltunk. Házasságunkból két gyermek született, s én fiatalon magamra maradtam a gyermekeimmel. Igyekeztem őket becsületesen felnevelni, ami sikerült is. Az egyik már családot alapított, a másik most fejezi be tanulmányait. Eddig a szüleim segítettek engem, most én viszonzom a segítségüket. Úgy érzem, hogy minden kötelességemnek eleget teszek, mégis egyre jobban bánt, hogy magamra maradtam. Anyagilag nem szorulok senkire, mert egészséges dolgozó nő vagyok. Talán akad a kedves olvasók között olyan magányos, becsületes elvált férfi, nem alkoholista, aki szeretné magányát megosztani velem.

Jelige: Szomorú vasárnap

NEM SZERETEK TÁNCOLNI

Kelet-Szlovákiában egy nagy gyárban dolgozom, mint lakatos. Huszonkét éves vagyok. Nem járok szórakozóhelyekre, mert nem szeretek táncolni. Így aztán nem tudok megismerkedni hozzám illő lánnyal. Szeretem a szakmámat és a falusi munkákat. Remélem, hogy akad hasonló természetű lány, aki megért engem.

Jelige: Vasmű

VÁLASZ „MEGHALT A BOLDOGSÁG“

JELIGÉRE

Bele tudom magam képzelni az ön helyzetébe. Négyévi udvarlás után elhagyta a szerelme, aztán találkozott egy önnél fiatalabb fiúval, megszerették egymást, de sajnos a fiút elragadta a halál. Sajnos a sors keze kegyetlenül lecsapott önre. Írja, hogy ezek után feleslegesnek tartja az életét. Az élet még két ekkora csapás után sem felesleges. Ezt olyan állítja, aki nem tud járni. Engem is sok minden ért az életben. Bizonytalanná váltam, még az olvasás sem oldotta fel bennem a keserűséget. Írja, hogy sokat olvas, tehát könyvbarát. Tudom, hogy ez mindenre nem gyógyír, de az élet akkor sem felesleges. Ügy érzi, hogy a szórakozás felidézi a múltat, de akkor is járjon társaságba, mert így könnyebben elmúlik a bánata. Levelére sok szép választ kapott, de ha úgy gondolja, hogy magányában szívesen levelezne velem, címem a szerkesztőségben rendelkezésére áll.

Jelige: Tombol a hold

NEM ÉN VAGYOK AZ EGYETLEN LÁNY

Hosszas gondolkozás után fogtam levélíráshoz. Tizenkilenc éves vagyok és beleszerettem egy n álamnál sokkal idősebb férfiba. Nem is az a baj, hogy idősebb, hogy nős. Abban a faluban lakik,’ amelyikben én, és így naponta láthatom, naponta beszélgetünk. Még a munkámat is elhanyagoltam, csakhogy láthassam. Nagyon szeretem, de úgy érzem, hogy ő nem szeret viszont. Mondja, hogy szeret, de én nem hiszek neki. Ezt a szemébe is mondtam. Azt válaszolta, hogy azért nem hiszek nekj, mert nős. Szerinte nembaj, hogy nős, mert' a legtöbb nős embernek a feleségén kívül van még valakije, akivel jóban van. Ezekből a szavakból azt veszem ki, hogy csak a fiatalságomat szeretné tönkretenni, de értem sem a feleségét, sem a két gyerekét nem hagyná el. Én azonban mindennek ellenére szeretem őt. Nem tudom, hogy mit gondolnak rólam, amiért nős férfivel kezdtem ki. Azt hiszem, hogy nem én vagyok az egyetlen nő, akivel ez megesett. Megpróbáltam elfeledni őt, de nem tudom. Jártam társaságba, szórakozni, hogy kiverjem a fejemből, de nem sikerült. Azért írok, hogy adjanak tanácsot, mondjanak véleményt a kapcsolatunkról, mert ezt így sokáig nem bírom.

Jelige: Szeretnék boldog lenni