A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-24 / 34. szám
jussi tan síi: ss sitin Válasz Marikovszky Katalin kosicei (kassai) olvasónk tevelére Problémájának van egy emberi és egy jogi oldala. Emberileg helytelen és elítélendő, ahogy levele szerint — Önnel munkaadója illetve felettesei bánnak. Társadalmunkban mindenkinek joga van a munkára, ezt alkotmányunk biztosítja s ennek a jognak a megvalósítását a Munka Törvénykönyv szabályozza. — Csak öntől függ, hogy meddig akar dolgozni, hogy egészségi állapota meddig engedi meg, hogy társadalmilag továbbra is hasznos munkát végezzen, illetve mikor akar nyugdíjba menni, élve a szociális biztosításról szóló rendelkezések nyújtotta lehetőségekkel. Ami most már kérdése jogi oldalát illeti, a dolgozónak csak a Munka Törvénykönyvben meghatározott okokból lehet felmondani. Ilyen törvényes felmondási ok egyebek között az is, ha a dolgozó egészségi állapota miatt tartósan nem képes a munkaviszonyból eredő kötelességeit teljesíteni (Munka Törvénykönyv 46. szakasz 1 bekezdés d pont). Ezt azonban bizonyítani kell orvosi szakorvosi vagy az orvosi felülvizsgáló bizottság leletével, esetleg a rokkantság bizonyításával. Természetesen abban az esetben, ha a vállalat megszűnik, vagy ha átszervezésre kerül stb., akkor minden dolgozónak fel lehet mondani a törvényes felmondási idő és eljárás betartásával. De a dolgozó kérésére — a felmondási ok jogosságát és a felmondási jogérvényességét ebben az esetben is a bíróság van hivatva felülvizsgálni és megítélni. Ami nyugdíjjogosultságát illeti, ebben a tekintetben az általános előírások érvényesek. Teljes nyugdíjra annak a nőnek van igénye, aki az esetleges pótidők beszámításával) legalább 25 évet dolgozott kötött munkaviszonyban és elérte 57. életévét, ha egy gyermeket sem nevelt fel. Azoknak a nőknek nyugdíjkorhatára akik egynél több gyermeket neveltek fel alacsonyabb, 5 és több gyermeknél 53 év, 3 vagy 4 gyermeknél 54 év, két gyermek esetében 55 év, egy gyereknél pedig 56 év. Ha valakinek nincs meg a 25 ledolgozott (illetve beszámítható) éve, akkor 20 évi alkalmazás után 62 éves korában van igénye ún. aránylagos nyugdíjra, ha nem nevelt fel egy gyermeket sem. Az a nő, aki egy vagy több gyermeket nevelt fel, erre az aránylagos nyugdíjra már 60 éves korában igényt szerez. Az aránylagos nyugdíj a havi átlagkereset 2 %-át teszi ki minden ledolgozott év után. Ha az aránylagos nyugdíjjogosultság elérése után tovább dolgozik, minden további ledolgozott év után a nyugdíja 2 %-kal emelkedik. Ennek a nyugdíjnak legalacsonyabb összege 300.— korona. Végezetül még arra figyelmeztetjük, hogy amint eléri a 62. életévét és ezzel igényt szerez a részleges nyugdíjra, a munkaadója a Munka Törvénykönyv 50. szakasza értelmében csak a járási nemzeti bizottság társadalombiztosítási osztályának előzetes jogerős döntése alapján mondhat fel önnek jogérvényesen. Enélkül a felmondás érvénytelen. A fentiek alapján teljesen nyugodt lehet, hogy kellő védelemben és jogsegélyben részesülhet. Célszerű volna, ha az üzemi szakszervezeti bizottságot, vagy ennek funkcionáriusait is tájékoztatná helyzetéről, s megkérné őket, hassanak oda, hogy felettesei emberileg és megértéssel kezeljék problémáit. Dr. B. G. AZ EGYÜTTÉRZÉS HIÁNYA ROSSZ TANÁCSOT SZÜL Még mielőtt a régebben várakozók bármelyikének is válaszolnék, reagálni akarok a Hét 26. számában közölt levelek egyikére. A tisztelt levélíró alias (nem aljas) Győry Sarolta leveléről van szó. Ilyen levelet csak megelégedett, boldog, de kevésbé racionálisan gondolkodó egyének szoktak írni. Elismerjük, hogy van a levelében igazság is! Ha csak feleannyi együttérzés is volna benne: dicséretet érdemelne! Sajnos, az együttérzés legparányibb megnyilvánulását sem fedeztük fel a soraiban. Leveléből (vagy leikéből) valósággal árad a gúny! Igazságának java részét már megírta más! Így gúny-sorozata nem egyéb a későn érkezett ekhónál! A szubjektivitás párosulhat az iróniával is, ha jószándékú a jellege! Az utánzás: fantázia-szegénységnek a bizonyítéka! Győry Sarolta levelét, azaz annak tartalmát már olvastuk az év elején! Legalábbis én olvastam. S mert így igaz, gonoszkodás nélkül mondhatom, hogy nem a saját paripáján igyekszik célt érni. Vajon mi késztette arra, hogy ezt az ironikus levelet megírja? Impulzivitása érthetetlen. Nem állítok valótlant!? Szerintem a levele, korábban olvasott levélnek az utóhatása. Ezt bizonyítja az is. hogy a „nyavalyognak“ mondatot, „nyavalygása“ formában ismétli... Ha már ennél a mondatnál vagyunk, engedjék meg, hogy egész röviden visszatérjek Samu Katalin leveléhez, amelyre már reagáltam, s nem is értettem mindenben egyet a tisztelt levélíróval, be kell vallanom, hogy a levélben sokkal több igazság volt, mint vitatéma! Merem állítani, hogy közelebb is férkőzött az emberek leikéhez, mint Győry Sarolta. Samu Katalin leveléből nem hiányzott az ülllllKI'i A. SVEC FELVÉTELE együttérzés sem. S ami a legfontosabb: nem fáradozott azon, hogy gátat emeljen egy — képletesen értve — olyan folyónak, amelyen eddig senki sem vesztette életét. Ezzel szemben Győry Sarolta kifejezetten ezt a célt akarta elérni. Nem érdekli őt, hogy hány szerencsétlennek hiányzana ez a jól bevált rovat. Valószínűleg azzal sem számolt, amikor a javaslatát papírra fektette, hogy ... : Ha a szerkesztőség az ő „jónak vélt“ indítványát magáévá tenné, azzal bizony csak rosszabbul járna, mintha a tisztelt levélíró megszűnne abonens lenni! Minden becsületes olvasóra szükség van, de ... Inkább egy mondjon le a lapról, ha valami nem imponál neki benne, mint ötven vagy ennél is több...? Lehet, hogy nem mondana le egy sem, de az sem lehetetlen, hogy az én elmefuttatásom igazolódna...?! Annyi mindenesetre bizonyos, hogy: ha egy olyan rovatot megszüntetnek, amelytől valamilyen segítséget reméltek az olvasók, az valamilyen formában rezignációt idézhet elő. Akadhatnak olyanok, akik ilyesmiért képesek lemondani a lapról? Ha racionálisan gondolkodunk, nem is kéne bővebb magyarázat. Ennek ellenére nem árt, ha rámutatunk arra, hogy: azok, akik az Emberi sorsokhoz folyamodnak segítségért, meg is veszik a lapot ! A segítő szándékúak úgyszintén! Ez azt jelenti, hogy állandó olvasói lesznek a lapnak. Vajon gondolt-e Győry Sarolta ilyesmire, amikor a rovat megszüntetését indítványozta? Ha igen, akkor az indítványa nem ésszerű. Remélem belátja, hogy igazam van. Talán hihetetlen, de vannak olyan olvasók is, akiket mindenekelőtt az Emberi sorsok rovata érdekel. Tehát nyugodtan elhiheti bárki, hogy ez a rovat nem fölösleges, hanem egyenesen szükséges! Hogy illírünk nagy a vonzóereje, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Győry Sarolta is figyelemmel kíséri — levele után ítélve — megalakulása óta. Hogy most egyszerre miért ágál ellene, én nem vagyok képes megérteni. Ha már javaslatot tennék, akkor azt, hogy kisebb képet, vagy semmilyent ne közöljenek az Emberi sorsok oldalon. De mert senkinek sem akarok ártani, ezt a javaslatomat, illetve megjegyzésemet ne vegyék tekintetbe.. . Hogy sok a fiatalok „nyavalygása“, szerelmi bánattól átitatott „siráma“ stb. Tulajdonképpen miért fáj az bárkinek is? Szerintem, senkinek semmi köze ahhoz, hogy Péter vagy Pál milyen célzattal kéri a lap segítségét. Nem vagyok pesszimista. Hiszem, hogy ez a rovat többet használt már, mint ártott! Ilyen értelemben ne avatkozzon senki mások ügyeibe! Hadd közöljék egymással érzéseiket. Vagy talán a táncdalénekesek nem egy bizonyos személynek az érzéseit hallatják? Számtalan esetben éppen a sajátjukat! Miért nem »javasolja mindjárt azt is, hogy szüntessék meg a táncdalfesztiválokat, sőt a verskötetek kiadását is. Elvégre mindezek érzéseket továbbítanak! Vagy tévedek talán? Nem kenyerem a gúnyolódás, de az ilyen ironikus levélre csak iróniával lehet felelni. Bocsásson meg tisztelt Győry Sarolta, vagy ne bocsásson meg, de lássa be, hogy a javaslatával nagy bakot lőtt! Azt már számtalan esetben tapasztaltam, hogy: az együttérzés hiánya rossz tanácsot szül... Na de nem az a szándékom, hogy befolyásoljam a szerkesztőséget. Ha úgy látják jónak, ahogy azt Győry Sarolta javasolta, szüntessék meg a „nyavalygó ...“, elnézést, az Emberi sorsok rovatot, hadd hízzon a mája egyeseknek. A bánatosoknak meg, hadd szakadjon meg az a balga szívük. Külön elnézést kérek a kirobbanásért. Nem tehetek róla, de ilyen a mentalitásom. Győry Sarolta egyetlen személy kigúnyolásával számtalan balszerencsés levélírót sértett meg. Talán ő maga sem tudja, hogy kit és mivel, de ez így van. Csak egyetlen példát! A Hét 12. számában olvasható egy tiszteletre méltó, komoly gondolkodású nő levele. Ez a levélíró kifejezetten tőlem is várja a tanácsot. Nem vagyok hiú ember, dg ezzel megtisztelt engem. Nem feledkeztem meg róla, de a gúnyolódások meggondolásra késztetnek. Ha tudta volna az idézett levélíró, hogy ilyen alaptalan gyanúba keveredhet, bizonyára nem említette volna a nevemet. Annyi bizonyos, hogy a levelére válaszolni szándékozom, ha csak lehetséges lesz. Nem tőlem függ, hogy mikor . . . Sok mindenről lehetne még írni a Győry Sarolta levelével kapcsolatban, de fölösleges ..., illetve nincs is rá lehetőség. így hát kénytelen vagyok befejezni, mert a végén azon veszem észre magam, hogy valakit én is utánozni fogok. Ezt pedig nem szeretném. De hogy valami tanácsot is adjak, azt ajánlom a bánatos embereknek, hogy ha nagyon fáj a szívük, írják meg, de humorizálva. Nevelős Vince, Kosice (Kassa) HASZNOSNAK TARTOM EZT A ROVATOT Ellentétben Győry Sarolta szepsi olvasóval hasznosnak tartom ezt a rovatot,, mert benne nem csupán „a fiatalok nyavalygásáról“ van szó, hanem az emberek komoly gondjairól is. Győry Sarolta arra nem gondolt, hogy az Emberi sorsokon keresztül hány ember talált megértő és szerető partnerre, hányán tértek vissza az elkeseredés meredek partjáról. Egy-egy jó tanács sok embernek visszaadhatja az önbizalmát. Természetesen vannak olyan levelek is, amelyeket a képzelet szült, amelyben hihetetlenné fokozták a csalódást. Egy safárikovói (tornaijai) diáklány 20