A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-17 / 33. szám
A család és a családi viszonyok a szocia lizmusban A család, a társadalom alapsejtje, a társadalommal együtt változik, fejlődik, tükrözve valamiképpen az ott végbemenő átalakulások jellegét és szociális következményeit. A családi viszonyok változásai pedig visszahatnak a társadalom életére, pszichológiájára. A család funkcióinak fejlődését, mindenekelőtt a gazdasági fellendülésben, az életszínvonal emelkedésében elért sikerek alapozzák meg. A jelenlegi életszínvonal mellett a szovjet állam a társadalmi fogyasztási alap kétharmadát azoknak a családtagoknak az ellátására fordítja, akik még nem tudnak vagy már nem tudnak részt venni a termelésben. A különböző pótlékok juttatása következtében (segély az anyáknak a gyermek születése előtt és után, a gyermekek ellátására fordított költségek a bölcsődében, óvodában és oktatási intézményekben, a nyugdíjak folyósítása, ingyenes orvosi ellátás stb.) a családok jövedelme egyharmadával nő. Ezek a pótlékok fontos társadalmi szerepet játszanak: lehetővé teszik ugyanis, hogy csökkenjen a szakadék az anyagi és kulturális javak fogyasztásában az egészséges és beteg, a magányos és családos, az egygyermekes és sokgyermekes emberek között, így viszonylag egyforma lehetőségeik lesznek a műveltség megszerzésére, a szakképzettség növelésére, a normális életforma kialakítására. A gazdasági fejlődés sikerei tükröződnek a családok háztartásában is. A szovjet állam arra törekszik, hogy a minimálisan munkaigényes, gépesített háztartást maximálisan fejlett társadalmi szolgáltatásokkal kapcsolja össze. Nyilvánvaló kapcsolat van a dolgozó munkahelyi körülményei között, valamint az otthoni, családi körülmények között. Ha a munkahelyen egészséges erkölcsi-pszichológiai atmoszféra uralkodik, megszűntek a fizikailag túlterhelő munkafajták, akkor az embereknek több erejük marad arra, hogy otthonukban dolgozzanak, emeljék szakképzettségüket, gyermekneveléssel foglalkozzanak. A háztartásra, különböző bevásárlásokra fordított idő csökkenése viszont lehetőve teszi, hogy munkahelyükre pihenten érkezzenek s ezáltal termelékenyebb munkát végezzenek. Az anyagi alapok biztosítása mellett a család erősítését szolgálják az állami törvények is. A házasságra és családra vonatkozó törvények két egymással kölcsönösen összefüggő elven alapulnak. Egyrészt nagyfokú személyi szabadság biztosítása az állampolgároknak: ha a házastársak egymással súlyos konfliktusba kerülnek és nincs kiskorú gyermekük, akkor az anyakönyvi hivatal közvetítésével akadálytalanul elválhatnak. Másrészt a törvények aláhúzzák a házastársak kölcsönös anyagi felelősségét egymás ellátásáért a munkaképesség meghatározott viszonyok között történt elvesztése esetén, a férjet megfosztják attól a jogtól, hogy válópert Indítson felesége beleegyezése nélkül, annak terhessége idején és a gyermek születése után következő egy év folyamán. Az új törvények mellett fokozottan aláhúzzák az apa és az anya jogainak és kötelességeinek egyenlőségét a gyermek iránt a házasság ideje alatt és annak felbomlása után, s egyidejűleg magukba foglalják a szülői felelősség erkölcsi aspektusát is a gyermekek fizikai és szellemi fejlődéséért. A család mint társadalmi sejt nem csak fogyasztja a társadalmi javakat és értékeket, hanem specifikus formában maga is megtermeli ezek egy részét: a család az egészséges nemzedék újratermelője. A szocialista társadalom a szükségleteknek megfelelően, gazdasági és szociális rendszabályokkal igyekszik a családokat arra ösztönözni, hogy több gyermeket neveljenek. A Szovjetunióban az optimális lakosságlétszám szempontjából az volna szükséges, hogy a családok egyik felében kettő, másik felében három gyerek legyen. A család másik fontos funkciója abban áll, hogy az emberek nemcsak fizikai munkaképességüket állítják helyre, hanem morális pszichológiai vonatkozásban is felkészülnek a munkára a családi kollektívában kialakuló ösztönzők segítségével. Rendkívül fontos, hogy ebben a kis közösségben melyik nézet az uralkodó: az ember csak a megélhetéséért dolgozik vagy pedig a társadalmi munkában szellemi-erkölcsi kielégülést keres. A család nagymértékben ösztönözheti tagjait arra, hogy emeljék szakképzettségüket, fokozzák műveltségüket, szélesítsék látókörüket, jól dolgozzanak, legyenek fegyelmezett és kezdeményező munkások. A férfi és a nő viszonya a házasságban, mely a kölcsönös személyi vonzalmon alapul, elősegíti a személyiség morálispszichológiai és esztétikai tulajdonságok kibontakozását, az új ember kialakulását, elsősorban az érzelmi kultúra gazdagításával. A szülő é3 a gyermek kapcsolata, mely kölcsönös kötődésen és tiszteleten alapul, ismét elősegíti mindkettőjük harmonikus fejlődését. A család felelősségteljes társadalmi funkcióin a fiatal nemzedék felnevelése, a gyermekek előkészítése a társadalmi életre. A családi nevelés az egyik legbonyolultabb munkafajta. Magába foglalja egy harmonikus közösség kialakítását, a családtagok számára egyformán kötelező viselkedési norma megállapítását és emellett az önálló tettek tiszteletben tartását, a család és a társadalom érdekeinek összekapcsolását, a gyermek személyiségének alakítását a társadalmi ideálnak és a családi tradíciónak megfelelő módon. Nem elegendő azonban az, hogy a szülők gyermeknevelésre vonatkozó ismereteiket csak a családi hagyományokból, tévéadásokból, könyvekből merítik. Szükség lenne a szülők szisztematikus etikai-pedagógiai előkészítésére. A Szovjetunióban több városban iskolákat létesítettek, ahol a fiatalokat felkészítik a családi életre. Működnek speciális pedagógiai egyetemek, valamint a „szülők egyeteme“-i. Gyakran előfordul, hogy a munkakollektívák segítik a fiatal szülőket az első időszakban. A Politlcseszkoe szamoobrazovanie című szovjet lap nyomán IVENS JORRIS (1898. IX. 18.) holland filmrendező. Rotterdamban és Németországban tanult. 1927- ben visszatért Hollandiába és dokumentumfilmeket rendezett. Forgatott a Szovjetunióban, a polgárháborús Spanyolországban, Kínában, Kubában, Délkelet-Ázsióban. 1938—44 között az USA- ban élt. 1945 után a népi demokráciák életét örökíti meg. A legnevesebb dokumentumfilmesek egyike. 1967-ben nemzetközi Lenin-békedijjal tüntették ki. SZABÓ RÓZSI. Rózsika művészfeleség, férje Várady Béla a kosicei (kassai) Thalia Színpad művészeti vezetője. Magyarbélen született. Először a Faluszinház magyar társulatához szerződött. 1959 óta a MATESZ-nél van. Nagy sikereket ért el kezdetben a zenés vígjátékokban. 1969 óta a kosicei Thália Színpad művésznője. Sokat tapsoltunk neki a Két úr szolgájában, ahol a talpraesett cselédlányt alakította, a Mirandolinóban, ahol a színésznőt játszotta. És kimagasló alakítást nyújtott az Énekes madárban. Legutóbb a Csongor és Tündében az egyik női főszerepet, Ilmát alakította nagy sikerrel. Szabó Rózsika nemcsak Komáméban és Kosicén, de egész Szlovákiában egyik legnépszerűbb színésznő. JASZUI KAORU (1907). Japán jogász. 1930-ban a tokiói egyetemen jogászati képesítést szerez. 1932-ben tanársegéd, 1943-ban professzorrá nevezik ki. Később a jogtudományi fakultás dékánjává nevezik ki. A háború után szakit korábbi konzervatív nézeteivel és a haladó erőkhöz csatlakozik. 1954 65 között az Atom- és Hidrogénbomba Betiltásáért Küzdő Japán Tanács elnöke. 1958-ban nemzetközi Lenin-békedijjal tüntetik ki. Több cikke jelent meg nemzetközi jogi és politikai kérdésekről.
