A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-10 / 32. szám
I Balesetveszélyre figyelmeztetés - anyanyelven Évről évre sok áldozatot követelnek a munkabalesetek. Ezért helyénvaló, hogy e problémával egyre többet foglalkoznak a szakszervezetek, az üzemek, az államigazgatási szervek, sőt maga a kormány is. Az áldozatok láttán állandóan tudatosítanunk kellene, hogy a munkabiztonsági és egészségvédelmi szabályok be nem tartása mind a dolgozók. mind pedig a vezetők részéről a munkafegyelem megszegését jelenti. Ez pedig következményekkel jár, mégpedig olyanokkal, amelyeket nem lehet soha többé jóvá tenni az életben. Bár tavaly az üzemi balesetek száma némileg csökkent, mégsem lehetünk elégedettek az eddigi eredményekkel. Az emberi áldozatokon kívül jelentősek az anyagi károk is. A számok tükrében ez annyit jelent, hogy 1972-ben az országban még mindig 15 964 dolgozó hiányzott naponta a munkából baleset következtében, s ennek több milliárdosak a gazdasági következményei. Elszomorító és elgondolkoztató jelenség. Mindent egybevetve, a legjobb megoldás mégiscsak a megelőzés. Nincs jobb annál, ha a balesetelhárítás érdekében a dolgozók betartják a munkavédelmi szabályokat, s kölcsönösen ügyelnek arra, hogy biztonságosan dolgozzanak és ne veszélyeztessék sem a saját egészségüket, sem munkatársaik testi épségét. Közismert, hogy a figyelmeztetést és a veszély jelzését leggyorsabban az anyanyelvén fogja fel az ember. Ezért a balesetveszély elhárítása érdekében az anyanyelvi tájékoztatás lehetőségét is igénybe szabad, sőt kell venni. Megjegyzem, ma már ennek nincs semmi akadálya, hisz ezt a célt szolgálja a szlovák Szocialista Köztársaság kormányának 1972. május 10-én kelt 211. számú határozata is, amelyet a munkabiztonság és az üzemi balesetek 1971. évi alakulásáról beterjesztett jelentéssel kapcsolatban fogadott el A kormány ezzel a figyelemre méltó határozatával utasította az összes minisztert, a Szlovák Szocialista Köztársaság egyéb központi államigazgatási szerveinek vezetőit, a kerületi nemzeti bizottságok tanácsait és Bratislava főváros nemzeti bizottságának tanácsát, hogy a nemzetiségi területeken működő szervezetekkel együttműködve „a szükség szerint és a lehetőségekhez képest magyar és ukrán nyelven is jelentessék meg a fontos biztonsági szabályokat, a vészjelzéseket és a figyelmeztetéseket s ezeken a nyelveken is folyjon oktatás a munkabiztonságról. Ez azt jelenti, hogy a határozat gyakorlati megvalósítása során mindazokon a munkahelyeken, ahol jelentősebb számú magyar vagy ukrán (ruszin) nemzetiségű munkás dolgozik, több tábla és falragasz fogja őket anyanyelvükön figyelmeztetni a balesetveszélyre. Természetesen „a szükség szerint és a lehetőségekhez képest“. Nem gondolom, hogy a lehetőségek komolyabb nehézségeket okozhatnának a kormányhatározat megvalósítása során. Az eddigi ellenőrzések eredményei ugyanis azt bizonyítják, hogy a fogyatékosságok tetemes részét az üzemek rövid időn belül megoldhatják, méghozzá saját erőforrásokból. Marad tehát az igény. Ügy is mondhatnánk, szükséges-e anyanyelvükön felhívni a nemzetiségi dolgozók figyelmét a balesetveszélyre és az egészségvédelmi szabályok előírásainak következetes betartására ? A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az ilyen intézkedések mind az egyén, mind pedig a társadalom érdekeit és javát szolgálják. Éppen ezért reméljük, hogy a jövőben senki sem gyújt rá cigarettára ott, ahol nap mint nap olvashatja a „Dohányozni tilos!“ és a „Tűzveszélyes!“ figyelmeztetést. Az is várható, hogy a „Balesetveszély!“ és a „Vigyázz! Magasfeszültség!“ jelzőtáblák is kellő tekintélyt parancsolnak majd a munkabiztonsági és egészségvédelmi szabályok fontos rendelkezéseinek. Tagadhatatlanul örülni fogunk és hálásak leszünk azért, ha nem kerüli el figyelmünket egy-egy olyan figyelmeztetés, amely a nyári nagymelegben anyanyelvűnkön adja tudtunkra, hogy a csapból hűsítő „ivóvíz“ folyik. Azt sem vesszük majd rossz néven, ha a tájékoztatás elolvasásakor időben szerzünk tudomást arról, hogy a kút vize nem alkalmas szomjunk eloltására, vagy fertőzött. S ha majd a mozikban észrevehető lesz a „Vészkijárat“ megjelölés magyar nyelven is, tovább fokozódik a mozilátogatók biztonságérzete. Természetesen nem szabad megfeledkezni arról a lehetőségről sem, hogy a munkabiztonsági szabályokat ezentúl magyar és ukrán nyelven is lehet tanítani. Tehát egyetlen munkahelyen sem szabad többé akadályt gördíteni a dolgozók az irányú törekvése elé, hogy az említett kormányhatározat szellemében anyanyelvükön is elsajátíthassák mindazokat az előírásokat, amelyek ismerete növeli a munkabiztonságot és elősegíti a fokozottabb egészségvédelmet. GYÖNYÖR JÖZSEF MINDEN SZÉPÉT ÉS JÓT A KÖNYVNEK KÖSZÖNHETEK A legjobbak megjutalmazása Ki tud többet Gorkijról A áamoríni (somorjai) általános iskola és a Városi Népkönyvtár kölcsönösen támogatják, elősegítik egymás munkáját. A könyvtárnak könyvtári tanácsa van, melynek tagjai között szép számmal akadnak pedagógusok. A tanács egyik ülésén, a feladatok kitűzésével kapcsolatban szóba került, hogy a szocialista realista irodalom megteremtője, Makszim Gorkij nevéhez az 1972/73-as tanévben két évforduló is fűződhet. Születésének 105., írói működésének 80. évfordulója esett a múlt iskolaévre. Az elmúlt tanév évfordulókban gazdag volt, s hogy Petőfi, Madách és Csokonai mellett még Gorkijról is meg akartunk emlékezni, annak különös oka volt: Gorkij nagyon szerette a gyermekeket s igen sokat tett annak érdekében, hogy a felnövekvő nemzedék megszeresse az olvasást, a könyvet. Rengeteg egyéb elfoglaltsága mellett oroszlánrészt vállalt a gyermekirodalom mintakatalógusának összeállításában, megszervezte a gyermekkönyvtárak létesítését, irodalmárokkal és hozzáértő pedagógusokkal kiválogatta a orosz és külföldi irodalomból azokat a műveket, melyeket a gyermekek számára a legértékesebbeknek és leghasznosabbaknak tartott. Hitt az irodalom emberformáló erejében. A szovjet gyermekek részére folyóiratot indított, melynek programadó cikkében többek között ezeket irta: „Tervezett folyóiratunkban minden erőnkkel azon leszünk, hogy fejlesszük a gyermekekben a kezdeményezés szellemét, az érdeklődést és a tiszteletet az értelem ereje, a tudományos kutatás és a művészet iránt, melynek nagy feladata — erőssé és széppé tenni az embert.“ Iskolánk úttörőszervezete megalakította a Szovjetunió Fiatal Barátainak Körét. Az irodalmi órákon kívül itt készítettük fel tanulóinkat a Gorkij-vetélkedőre, beszéltünk a gyermekek színvonalának megfelelő fokon Gorkij írói munkásságáról, emberi és politikai magatartásáról, s megemlítettük, hogy maga Lenin is mennyire értékelte az író tevékenységét. A könyvtár rendelkezésünkre bocsátotta a számbajövő Gorkijműveket. Sajnos, a Gyermekkor és Az anya című regényeken kívül más mű nem volt alkalmas a gyermekek számára. De ezeket a tanulók elolvasták, megjegyezték, s a június végén sorrakerülő Gorkijvetélkedőn örömmel hallhatták a pedagógusok és a könytár igazgatója, hogy a tanulók mennyi mindent jegyeztek meg Gorkijról és az írásban rögzített gondolatokból. A tanulók a sikeres vetélkedő után boldogan lapozgatták a szép jutalomkönyveket, melyeket részben az iskola, részben a könyvtár ajándékozott a vetélkedőn legjobban szerepelt tanulóknak. A Gorkijról való ismeretek bővítésén túl legfőbb célunk volt az olvasás megszerettetése, melyet már gyermekkorban kell megkezdeni. Reméljük, megjegyzik tanulóink Gorkij szavait: „Minden szépet és jót a könyvnek köszönhetek,“ s a nyári szünetben is — üdülés és szórakozás céljából — olvasni fognak. BARTALSZKY ILONA F. Trokan felvételei A vetélkedő résztvevői
