A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-10 / 32. szám
A VIHORLAT ALATT t Az intézet főépülete A tervezhetők: Nem ártana egy kis zsebpénz ... Játék után ... Merre mentek? Erre a kérdésre még halkabban suttog egy fiú: Azt mi is szeretnénk tudni. . . Félrehív egy rajvezetői rangjelzésű, köpcös legényke és ugyancsak suttogva megmagyarázza: Jelek nyomán indulnak a versenyzők ... Azután figyelmeztet : Ilyenkor már koncentrálnak, ne tessék őket zavarni... Közben persze megérkezik a vezető elvtárs. Bemutatkozik: — Gyerekek . . .! Nagy vagyok. Kitör a nevetés, mert hisz Nagy Sanyi bácsi valóban nagy, magas, derék, jól megtermett ember, de furcsa amikor ezt még külön meg is mondja ... Szóval ilyen a tábori élet. A kelet-szlovákiai kerületben hat növénynemesítő és kutató állomás működik. Ahogy Adam Hanobik mérnök, a nemesítő állomások igazgatója emondta, ez a hat állomásból álló rendszer új fajták előállításával, a bevált új fajták szaporításával, valamint speciális kutatási munkával foglalkozik. A Verká Lomnica-i (kakaslomnici) állomás a burgonyatermesztés kérdéseire specializálta magát, s jelenleg évente mintegy 30 vagon elit vetőburgonyát szállít a különböző gazdaságoknak szaporításra. A Levoéská Lúka-i állomás a fűfélék és a takarmánykáposzta nemesítésével foglalkozik. A kléovi (kolcsói) nemesítő állomás a gyümölcstermesztésre specializálta magát, s évente 120 ezer facsemetét ad a kerület gazdaságainak. A Maty SariS-i (kissárosi) állomás a búza, a vöröshere és néhány hüvelyes nemesítésével foglalkozik, míg a trebiSovi (tőketerebesi) állomás számára a búza, az árpa és a lucerna nemesítése jelenti a fő feladatot. S végül a hatodik, az orechovái (dióskai) állomás szőlőnemesítéssel foglalkozik. * * * Nem sokkal a fenti általános tájékoztató után meg is érkeztem a felsorolásban utolsó helyen szereplő Dióskára, hogy egy kicsit közelebbről is szemügyre vegyem, hogyan is néz ki egy korszerű, most épült, pontosabban még mindig épülő szőlészeti és borászati nemesítő állomás. Nem véletlenül választottam ezt az intézményt. Ugyanis Kelet-Szlovákiában a tervek szerint 6—8 ezer hektár szőlőt fognak telepíteni, s ehhez nem elég megteremteni csak az anyagi feltételeket, de az is szükséges, hogy az egyes tájegységek számára a legmegfelelőbb szőlőfajtákat honosítsák meg. S ez nem könnyű feladat, hiszen a kerületben található az ország leghidegebb és legmelegebb pontja: az egyik a Tátra, a másik pedig éppen ez a hely, ahol most vagyunk, a Vihorlát védelmében meghúzódó síkság. Ezért is került ide ez a kutatóintézet. Itt ugyanis az évi átlaghőmérséklet 10,1 Celsius fok, s így nagyon alkalmas a szőlőtermesztésre. Mindezt Ludovít Skulina mérnök, a nemesítő és kutatóállomás igazgatója mondja el. — Mikor kezdődtek a nemesítő állomás beruházási munkálatai? — Az építkezést 1966-ban kezdtük el, s tulajdonképpen még most sem fejeztük be, de a főbb épületek már elkészültek. Körüljárjuk a korszerűen berendezett intézetet; a laboratóriumok mostanában készülhettek el, s most feLudovit Skulina mérnök, az intézet igazgatója hektár a szántó, s jelenleg negyven hektáron termelnek szőlőt. Az átlagos hektárhozam 80 mázsa. Egy kísérleti intézet munkája lényegesen eltér az általános mezőgazdasági termeléstől. Itt a rentabilitást, az eredményességet nem mindig lehet pénzben kifejezni s értékelni. Az itt elért eredmények sokkal nagyobb hatósúgarúak lehetnek, semhogy azt egyetlen gazdaság termelési eredményein belül le lehetne mérni. Különösen vonatkozik ez a michalovcei (nagymihályi) járás mezőgazdaságára, ahol az elmúlt évben pédául az összbevételnek az egynegyede a szőlőtermesztésből származott. S még távolról sem merítették ki az e területen meglevő tartalékokat. Így és itt mutatkozik majd meg a későbbiek során az a munka, illetve annak a munkának a valódi értéke és eredménye, amelyet a dióskai szőlészeti és borászati kísérleti és kutató intézetben végeznek. —gs— jezték be a kutatóintézet egyik legfontosabb helyiségének az építkezését, amit szaknyelven jsztratifikációs csarnoknak neveznek, itt készítik a szőlőoltványokat. — Évente négymillió oltványt adunk majd a kerület gazdaságainak. — Melyek azok a főbb feladatok, amelyekkel az intézetben foglalkoznak? — Az intézet feladatai több irányúak. Foglalkozunk újranemesítéssel, a már meglevő nemes fajták meghonosításával, s nem utolsósorban új csemegeszőlő-fajták kitenyésztésével. — A nemesítési munkában melyek fő céljaik? — A csemegeszőlő nemesítésénél a szemben levő magsűrűség csökkentése s a szállíthatóság növelése a fő cél. A borszőlők esetében az aromatikus borok alapanyagát igyekszünk megteremteni magas cukortartalom mellett. — Milyenek az eddigi eredmények? — A szándékot a gyakorlat bizonyíthatja csupán. Ezért azt ajánlom — mondja mosolyogva az igazgató — vegyük számba mi is a gyakorlatban az eredményeinket. Ez abból áll, hogy megkóstoltuk a tavalyi termésű bort. Az eredményt a magam részéről kiválónak találtam. — Ez a bor kísérleteink egyik eredménye, s azt bizonyítja, hogy jó irányban haladunk. Ugyanis ez a bor olyan szőlőből készült, amelyik már 27—28 fokos cukortartalmú mustot ad. A szőlészeti és borászati kísérleti intézet 400 hektáron gazdálkodik. 250 IFWV '** Szebb táborhelyet nehezen találtak volna az ifjú turisták. Köröskörül dombok, fák. A tábor szélén ott rohan a Korponapatak, amely reggelente a lavór, este a fürdőkád szerepében csobog. Máskor meg a drieftovskai víztárolót helyettesíti, mert odáig bizony pár kilométert gyalogolni is kell. Néha gyalogolnak is, ha éppen ráérnek. A táborban ugyanis rengeteg az elfoglaltság: játék, verseny, tábortűz... Ki bírja ezt idővel? Az ifjú turisták bírják, mert a találkozót jövőre is megrendezik. Lehet, hogy ugyanitt, de az is lehet, hogy máshol, hisz olyan szép a mi hazánk, s megismerésére biztat a jelszó: Ütra fel, pajtások! BENYAK MARIA A sztratifikációs csarnok Készül az új borospince
