A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-08-03 / 31. szám

liQY CVMJÓPDI Három nappal a hatvannegyedik szüle­tésnapja után jártam nála. Épp befejező­dött az iskolaév. Már csak a bizonyítványt és a legjobb tanulóknak szánt jutalom­könyveket kellett kiosztani. Azokra írta rá szép kalligrafikus írással a nevét: Pintér Ferenc igazgató. Nagyon sokan ismerik és szeretik őt or­szágszerte. Nemcsak volt tanítványai, nem­csak azokban a községekben — Jur nad Hronomban (Garamszentgyörgyön), Hubá­ban (Libádon), Kamenny Mostban (Kőhíd­­gyarmaton), «ahyban Ipolyságon és Slád­­koviéovóban (Diószegen) — ahol eddig ta­nított, hanem szinte valamennyi pedagó­gustársa a járásban — és a járáson túl is —, hiszen alapító tagja és szólamveze­tője a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkarának. > — Bolondja vagyok a zenének — mond­ja. S Feri bácsi szájában ez a szó elveszti sértő élét. Hiszen tudjuk, mit jelent az ő esetében: fáradhatatlan szolgálatot, egy nemes ügy, a zene, pontosabban a kórus­mozgalom érdekében. Mindenütt, ahol ed­dig tanított, sikerült megalakítania egy felnőtt és egy gyermekkórust. Itt is, Dió­szegen. Az ötventagú úttörőénekkar már 15 éves, tavaly részt vett a Kodály-napo­­kon. A Vox Humana pedig, a 65 tagú fel­nőtt kórus, a Kodály-napokon megkapta az aranykoszorú minősítést. Tíz évig tagja volt a CSEMADOK KB Elnökségének. A Központi Bizottságnak jelenleg is tagja, ugyanígy a CSEMADOK járási bizottsága elnökségének. Az iskolai pártszervezet alelnöke. Az idén két helyen is vezetett pártoktatást. Az élete munka, szorgalom, lelkesedés. Tudja, hogy a pedagógus nemcsak akkor az, ha ott áll a katedrán, hanem mindig és mindenütt. Pedagógiai tevékenységét felettesei is mindig mebecsülték, értékel­ték. 1961-ben a Példás tanító, 1970-ben az Érdemes tanító címmel tüntették ki. Sajnos az ő élete sem csupa napfény. A felesége súlyos beteg. De — s ezt hang­súlyozza — munkája, iskolai és közéleti tevékenysége elé soha a legkisebb akadályt nem gördítette. Mit mondjak még erről a kedves peda­gógusról? Azt, hogy már négy évvel eze­lőtt nyugdíjba mehetett volna — de kérés­re maradt, tanít tovább. Azt, hogy a leg­kedvesebb emlékei Libádhoz fűződnek, ott született a lánya, aki szintén pedagógus, szlovák-magyar szakos, és együtt taníta­nak ... Azt, hogy nem iszik és nem do­hányzik. Ellenben van egy kedvenc szóra­kozása: a horgászás. Kis mopedjén 120 ki­lométert is megtesz egy-egy jobb horgász­helyig. — Nincs annál szebb dolog — mond­ja —, mint amikor az ember kimegy egy csörgedező patak mellé. £n a természetben mindent megtalálok, ami szépségre szük­ségem van. Vagyis pontosabban: a zenében és a ter­mészetben. . —ZSÉLYI—

Next

/
Thumbnails
Contents