A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-03 / 31. szám
Nec Arte - Nee Marte — hirdeti a komáromi vár „őrangyala* A komáromi vár egyik föbefárata lisi/iSii isijük A Hét szerkesztőségének és a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya idegenforgalmi bizottságának cikksorozata hazánk szépségeiről és történelmi nevezetességeiről. NEC ARTE -A SZIGETKÖZ CSÜCSAN, ahol a fürgevizű Vág a méltóságteljesen hömpölygő zöldeskék színű folyamba, a Dunába torkollik, már az Ősi időkben település volt. Az ősi Dunamenti település helyén a rómaiak határmenti erődítményt építettek. Anonymus, Béla király névtelen jegyzője, a Gesta Hungarorumban Jegyezte föl, hogy a Duna és a Vág egyesülésénél a rómaiak elkeseredett harcokat vívtak a kvádokkal. A névtelen krónikás feljegyzése szerint, Ketel fia nevezte el a települést Komáromnak. Anonymus jegyezte föl azt is, hogy Komárommal szemben, a Duna túlsó oldalán, a mai Szőny helyén római tábor volt, melyet Bregetiónak neveztek. A komáromi várerődítményben folytatott ásatások során értékes leletekre bukkantak, melyek szintén a krónikás feljegyzéseinek a hitelét igazolják. Komárom, az Arpádházi királyok uralkodása alatt a korona tulajdona volt, I. István, magyar király a komáromi vámszedés jogát (1037-ben) a bakonybéll apátságnak adományozta. A királyi és várbirtokok lassanként oligarchiák kezébe kerültek. Így a komáromi vár és birtokai 1265- ben Walter comese, utóbb a Csák nemzetségé lettek, amelynek nevezetes tagja Trencséni Csák Máté 1307- ben kiváltságlevelet adott Komárom részére. 1315-ben Károly Róbert hagy sereggel vette körül Komáromot és elkeseredett harcok után elfoglalta, majd Tamás esztergomi érseknek ajándékozta a várat tartozékaival, de csak rövid időre; később hadászati szempontok miatt visszavette. Mátyás király szívesen tartózkodott Komáromban, földvárát is ő állította helyre, több létesítménnyel bővítette. A feljegyzések szerint Mátyás egy ízben a komáromi várba hívta össze az országgyűlést. Ebből egyes történészek arra következtetnek, hogy Mátyás király idejében a vár nagy volt, minden kényelemmel berendezve. A komáromi vár a XVI.—XVII. században nevezetes szerepet játszott. Miután I. Ferdinánd császár Szapolyai Jánostól elvette, Decnis olasz építész tervei alapján átépíttette. Az építkezési munkákat azonban még be sem fejezték, amikor bevették a törökök Szolimán pasa vezetésével. Hadek János császári tábornok azonban rövid harcok után visszafoglalta. A régi erődítményt ekkor lerombolták, csak a Mátyás király idejében épült szárnyát hagyták meg. Az építkezési munkálatokat 1550-ben fejezték be. A hatalmas várfalak alatt kazamatákat építettek, az erődítményt mély árokkal vették körül. Színan pasa vezetésével 1549-ben a törökök ismét megtámadták Komáromot. Tervük az volt, hogy a Pozsonyba és Bécsbe vezető utat elfoglalják. Az új, hatalmas várerődítményt azonban nem tudták bevenni — elvonultak. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem, amikor már majdnem az egész Felvidék a birtokában volt. 1621-ben a komáromi várat is megtámadta, de elfoglalni ő sem tudta. A harcok során azonban a város leégett. 1767-ben, majd 1783-ban Komáromban és környékén nagy földrengés pusztított. Az első földrengéskor több mint 200 ember halt meg, a második földrengés pedig nemcsak nagy emberáldozatokat követelt, de sok ház összedőlt, maga a vár is annyira megrongálódott, hogy - hasznavehetetlenné vált. II. József császár az erődöt a városnak ajándékozta, majd a napóleoni háború kitörésekor parancsot adott újjáépítésére, megerősítésére. A várban 200 ezer katonát tudtak elhelyezni. A vár egyik bástyáján virágcsokrot tartó női kőszobor áll. Talapzatán ezt a feliratot olvashatjuk: Nec Arte — Nec Marte, — Sem művészettel — sem fegyverrel. Az erődítmény tervezői és építői ezzel akarták a támadók tudomására adni, hogy a vár bevehetetlen ... 1849. június 13-án Barco osztrák tábornok vette körül seregeivel a komáromi várat, de nem tudta bevenni. Klapka György, a legendás hírű magyar tábornok tizennyolcezer katonájával tartotta. Klapka serege rajtaütésszerű kitöréssel elűzte a császári hadakat. A világosi fegyverletétel után hosszas tárgyalások következtek, és Kalpkának is le kellett tennie a fegyvert. Az erődítményt október 5-én adta át a császári seregeknek. A törökök elleni harcok, majd a szabadságharc idejéből sok érdekes rege, legenda maradt fenn. Az alábbiakban egy nagyon kedves regét mondunk el — a törökök elleni harcok idejéből. GYÖNYÖRŰ, TELIHOLDAS nyári este borult a pozsonyi várra. Tikkadt meleg volt. A váraljai halászok aznapi zsákmányukat rakták át csónakjaikból a parthoz kötött bárkákba, majd amikor az utolsó süllő meg a ritkaságszámba menő, aranyat érő angolna is a halászbárka egyik külön rekeszében ideiglenes otthont kapott, a nehéz munkában kimerült halászok a parton álló cölöpökön kifeszítették hatalmas hálójukat, ügyesen leszedték róla az apró ágakat, fadarabkákat, faleveleket, száradni hagyták. — Pihenjünk le — javasolta társainak Mátyás, az öreg halászmester. A hold már magasan jár, olyan gyorsan megvirrad, hogy még arra sem lesz időnk, hogy valami szépet álmodjunk. Az erős, vörösfenyőből ácsolt bárka tatján álló deszkakunyhóban pihenésre készültek a halászok, amikor váratlan vendég érkezett. — Mátyás! Hé, öreg, itt vagy ... ? — szólt valaki át a partról. Az öreg halász lassan feltápászkodott a friss lóheréből vetett ágyáról s kiment a fedélzetre. — Itt vagyok! Ki vagy, és mit kívánsz ? — Bécsből, váratlanul többedmagával megjött a császár. A tiszturakkal tárgyal. Biztosan megint valamin törik a fejüket... Legalább hétféle halra van szükségünk. Az urak megkívánták a híres pozsonyi halászlét. — Te vagy az, Jakab? — Látod, az volnék! — Látni éppenséggel nemigen látlak, mert a hold a felhők mögé bújt, biztosan szégyenli magát az is, hogy te most jösz halért... Hogyan szedjem össze a halakat, ha nem látok? — Neked azt nem kell látnod! Szedj ki a bárkából néhány halat, s ha a kezedbe veszed, még azt is megmondod, hogy honnan került a Dunába — válaszolta nevetve Jakab. — Kosarat meg pénzt hoztál? Kiszedem a halat, de csak akkor, ha mindjárt fizetsz. Nekem arra nincsen időm, hogy néhány garas után eljárjak a várba. — Pénzt is hoztam! — mondotta Jakab, s felment a bárkára. Néhány percen belül az öreg halászmester telerakta hallal a kosarat, megszámolta, majd dolmánya zsebébe tette a pénzt. Jakab sietve elköszönt, hogy a főszakács mielőbb megfőzhesse a fűszeres, illatos halászlét. A VAR DÍSZTERMÉBEN vacsorázó urak most őszinték voltak egymáshoz. Török támadás fenyeget-
