A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-19 / 3. szám

Linter Istvánt az orvosj. »*»kvéleméiíjír33 éves korában rokkantnak nj$|*ánitja. A /diagnózis: szivaorta-szűkülés, magas * vérnyomás, ami azt jelenti, hogy semmilyen nehezebb munkát nem szabad végeznie. A volt építési ellenőr ma mindössze 38 éves.

Linterné, Terézia asszony így emlékezik vissza arra az időszakra, amikor eldőlt, hogy a férje nem járhat többé munkába:

— Bár nem mutatta, de tudom, hogy férjem abban az időben alacsonyabbrendűségi érzésekkel küzdött. A festészet az, ami újra visszaadta életkedvét és önbizalmát, megadta életének értelmét. Aztán őszinte és nagy örömmel töltött el bennünket közös vágyunk teljesülése, kislányunk Angelika születése is, aki ma hároméves. Elég sokáig váratott, magára, de végre megérkezett és a legjobbkor. Ma már rajzol, sőt, mindig egyszerre akar „alkotni“ az apukájával. Egy dolog, ami a férjemet bántotta és bántja még ma is, hogy nem volt módja tovább tanulni. Főleg azért nem, mert az édesapja 55 éves volt, amikor a férjem megszületett. Sajnos nem állt módjában, hogy művészi ambícióit támogassa, így is elvégezte az ipariskolát. Ami pedig betegségének okát illeti, úgy vélem, hogy ezt javarészt túlságos lelkiismeretességének köszönheti. 0 mindig problémát csinált olyan dolgokból is, amit más figyelemre sem méltatott. Egy időben, mint efsz-ellenőr is működött és bizony nagyon megviselte a falu szocializálásának nehéz időszaka. Márcsak azért is, mert mindig is a testileg gyengébb, lflHtfleg érzékenyebb alkatú emberek közé tartozott.

Bizonyára ennek a fokozott érzékenységének köszönheti a művészet, konkréten a festészet iránti régi és nagy vonzódását, s az e téren eddig elért sikereit.

Érzékeny, de erős akaratú, mert az egy időre felbukkanó kétségeit, életérzéseit nem raktározta el magában, azaz mégis, de a műveiben: a sötétebb tónusú, komor hangulatú tájképeken, majd a feloldódást is nyomon követhetjük a színes akvarelleken, virágzó, életkedvet és hitet sugárzó alkotásaiban. Linter Istvánt Köbölkút festőjének is nevezik és joggal, mert alig akad a községnek és vidékének olyan látószöge, amelyet ecsetjével meg ne örökített volna.

A tettvágy a legjobb testi és lelki gyógyszer. S ez az, amiben bővelkedik. Bizonyítja ezt lakásuk is, ahol a sok festményen túl számtalan szemet gyönyörködtető ízléses művészi tárgy jelzi keze nyomát, a különböző fa, kerámia dísztárgyak, szalma-intarziák. Jelenleg a művészi fazekasmesterség is vonzza. Azonkívül kevésnek tartja a mai modern bútorok egymás mellé állítását is. S mi őszintén megcsodáljuk a különféle, javarészt szalma intarzia díszítésű lemezekkel összekapcsolt és kiegészített berendezést.

Legutóbb a csehszlovák—szovjet barátsági hónapban a CSEMADOK helyi szervezete által megrendezett köbölkúti kiállításon mintegy 25 képpel mutatkozott be.

— A kiállítást nagy örömömre Lőrincz Gyula

festőművész is megtekintette — meséli Linter István. — Szerinte is a tájképfestés az, amivel a legérdemesebb foglalkoznom. Maga az a tény, hogy itt volt, véleményt mondott és tanácsokat adott, felért számomra egy Iskolázással. Képzelje el, micsoda jó eset volt, amikor a falubelieknél nem akadt zsebkés és végül Lőrincz Gyula elvtárs zsebéből került elő a bicska, s azon nyomban faragott nekem egy nádtollat, olyat, amilyennel ő is dolgozik, amilyet azelőtt én nem is ismertem...

Ezt megelőzően bizony különösebb ösztönzésről nem beszélhetek. 1950 óta mindössze három kiállításon vettem részt. Pedig nagyon örültem, amikor 1970-ben az érsekújvári járás műkedvelőinek tárlatán megnyertem a harmadik díjat. Stefan Pavelka, Gustáv Leher és Anton Gaiko festőművészek voltak a bíráló bizottság tagjai.

A rajzolást, a festészetet édesapám szerettette meg velem. Iskoláztatni nem tudott, de sokat rajzoltatott már kisgyermek koromban is. Eleinte javarészt másoltam, főként Mészöly és Medvecká műveit. Okét éreztem közelállóknak. Ma sem vagyok híve az elvont ábrázolásmódnak. Szeretném, ha sikerülne egyszerű vonalakkal visszaadni a lényeget, úgy beilleszteni a tájba az épületet, a borospincéket és mindent, hogy ne bontsák meg a táj, a természet magaszabta egységét, szépségét.

S ml őszintén kívánjuk, hogy Linter István célkitűzéseit sok siker koronázza a jövőben.

TK1