A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-19 / 3. szám
SISK III1 VHS tanai: sí ii I Diftéria Régi magyar nevén: torokgyík, félelmetes hírű heveny fertőző betegség, egykor a gyermekhalandóság fő oka. A fertőzés forrása a beteg vagy az egészséges kórokozó-hordozó. A csírák leginkább cseppfertőzés útján terjednek, de lehetséges közvetve — egyes tárgyak: játékszer, zsebkendő stb. útján — is, elsősorban gyermekközösségekben. A diftéria az egyik legalaposabban kikutatott fertőző betegség. Ez azt jelenti, hogy pontosan ismerjük kórokozóit, könnyen megbízható diagnózishoz juthatunk, a betegség sikeresen gyógyítható, az előzetes védekezés is hathatós és biztos eredményekkel járhat, mégis az elhalálozási százalék aránylag igen magas. A diftériás megbetegedéseket az orvosok magasabb egészségügyi fórumoknak jelentik, de mindenkinek kötelessége felhívni az esetleges megbetegedésre a közegészség- és járványügyi hatóság figyelmét. Ä diftéria iránti fogékonyság legerősebb 2—5 éves korban, azért tekintjük elsősorban gyermekbetegségnek. A kötelező védőoltás bevezetése viszont a fogékonyságnak a 15 éven felüli korosztály felé való eltolódását eredményezheti. Leggyakrabban ősszel és télen jelentkezik. Az újszülöttek 6 hónapos korig az anyától szerzett védettség folytán csak kivételesen, ritkán betegszenek meg diftériában (köldökdiftéria). A kórokozók a szervezetbe való behatolásuk helyén — leggyakrabban a mandulák, a torok, a gége nyálkahártyáján, ezenkívül a bőrön, a szemen és a külső nemi szerveken — főleg kislányokon — fehéres-szürke álhártyás lepedéket képeznek, amely fokozatosan a szomszédos területekre is átterjedhet. Az általános tünetek, mint a legtöbb fertőző betegségnél — a láz, bágyadtság, étvágytalanság, torokfájás, köhögés — itt is megtalálhatók. A légutak diítériájának esetében a lehelet édeskék szagú, a hang eleinte fátyolosán száraz, ugató, rekedtes, köhögés kíséri. A hangadás egyre nehezebb lesz, és a súlyosbodó légzési zavarok végül is fulladáshoz vezetnek. A kórokozó nem jut a vérpályába, toxinja (a baktériumok termelte méreg) azonban a gyulladásos területről felszívódik, és a vérárammal, valamint a nyirokkal különböző szervekben, elsősorban a szív-rendszer, a vese és az idegrendszer területén károsodást idéz elő: keringési zavarok, vérzések, szívizomgyulladás, veseszövet-elfajulás és ideggyulladással egybekötött bénulások jelentkeznek. A betegség kimenetele függ a fertőzés erősségétől, a szervezet ellenállóképességének fokától, az erélyes és pontos gyógykezelés megkezdésének időpontjától és a beteg korától. A kisgyermek diftériája ha a gyógykezelés jóval a betegség kialakulása után kezdődött, kedvezetlen kórjóslatú, mert ilyenkor már a toxin elárasztotta a szervezetet és sokfelé erősen kötődött a sejtekhez. A gyógyítás, amely az elkülönítés folytán kórházban történik, az ellenmérget tartalmazó antitoxikus diftériasavó és antibiotikumok adagolásából áll. A diftéria átvészelése, ami sokszor minden panasz és tünet nélkül is végbemehet, tartós immunitást (védettséget) eredményez. A betegség iránti fogékonyság, illetve a védettség felmérésére a betegségre való gyanú esetén a magyar származású bécsi orvos, Schick által kidolgozott bőrpróba szolgál. A diagnózis megerősítése laboratóriumi vizsgálattal — a kórokozó kitenyésztésével történik. A diftéria megelőzésének leghatásosabb módja a kötelező védőoltás, amelyet az újszülött háromhónapos korától kezdve, bizonyos meghatározott időközönként négyszer végzünk a tetanusz és a szamárköhögés elleni védőoltással együtt (DI-TE-PER-védőoltás). A cél a szervezetet ellenanyag-termelésre serkenteni. A kötelező oltások bevezetése óta sokkal ritkább a diftériás megbetegedés, a halálozási száma is elenyésző. Súlyosan végződő vagy éppen halálos kimenetelű diftériás megbetegedés azonban, mint látjuk, mégis előfordul. Ezért fontos a gyanús esetek korai felismerése és kezelésé. Apám sokat iszik Sohasem hittem volna, hogy egyszer én is az Emberi sorsok rovatához fordulok. Mindig érdekelt a mások sorsa, most viszont egyszer azt szeretném, ha valakit az én életem is érdekelne, ha segítséget és tanácsot kapnék. Huszonkét éves vagyok. Nagyon rossz körülmények között nőttem fel. Tízéves koromban meghalt az anyám. Hol itt, hol ott laktam. Végül is apámmal falura költöztünk. Sokat nélkülöztünk. Jó tanuló voltam, ma is imádok olvasni, művelődni. A tanulást azonban abba kellett hagynom. Kellett a segítség... Hajdani iskolaigazgatóm mégis biztat: tanuljak. Most azonban már sokkal kevesebb az időm, és persze a reményeim is egyre fogynak. Reggeltől estig dolgozom. Néha, amikor a fárasztó munka után hazamegyek, azt hiszem, hogy boldog vagyok. Mintha az én életem is szép, gondtalan és felhőtlen lenne. Különben ezt hiszik mások is. Ez azonban csak a külszín. Alatta ott háborog az egész posványba fúlt életem. Pedig szeretek élni. Hogy miért? Azt nehéz lenne egy rövid levélben elmondani. Mégis szeretném megírni, hogy mi történik akkor, ha valaki fiatalon megunja az életét. Apám sokat iszik. Különben jó ember, mert felnevelt bennünket, és törődött velünk. Az ital azonban makacsul befészkelte magát a házunkba. Ha részeg, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal szidalmaz. Régebben meg is vert, de higgyék el, inkább ütne, verne még most is, csak ne szidna olyan durván. A szavaktól jobban félek, mert jobban fájnak. Nagyon ideges vagyok. Az idegesség lassan betegséggé hatalmasodik el bennem. Régente sírni is tudtam, és ez segített, könnyített a sorsomon. Most ha fáj valami, egy könnyet sem tudok ejteni. Sokszor robbanásig feszült bennem az idegesség. Ha apám véletlenül észreveszi a kínomat, gúnyol és kinevet. Sokszor alszom házon kívül, mert félek a részegektől, félek az apámtól, amikor berúg. Részeges dühében bármit hozzám vág: az elmúlt nyáron vázával törte be a fejemet, de mindenki előtt letagadtam. Többször gondoltam öngyilkosságra, de sohasem mertem megtenni. Most már az apám biztat: rajta próbáljam meg. Egyesek szerint külsőleg szép vagyok, de már fiatalon emberi roncs lettem. Jóformán minden szervem beteg. Másfél évvel ezelőtt megismertem egy fiút, akit az apám is ismer. Többször eljött hozzánk, de amikor elment, elszabadult a pokol. Apám üldözött miatta. Nem bírtam sokáig, szakítottam vele. A fiú nagyon szeret, és most boldogtalan. Szerencsétlenségemben nem tudok kihez fordulni. Nincs, aki megértsen. A fiú vár rám, de apám azzal fenyeget, hogy megöl, ha igent mondok neki. Természetesen, nem az ő jelenlétében fenyeget. Akkor biztat, hogy menjek hozzá, de utána össze akarja aprítani a bútort, és én kénytelen vagyok a testvéreimmel elmenekülni. A fiú szülei azzal biztatnak, hogy nem kell semmi, házasodjunk össze, hiszen a fiúnak mindene megvan. Én azonban így, semmi nélkül nem merek házasságot kötni, pedig tudom, hogy a fiú sohasem hányná a szememre. Komoly, megfontolt, 26 éves fiatalember, és a vázolt komplikációk sem térítették el tőlem. Apám azzal fenyeget, hogy ha férjhez megyek, megöl vagy megöleti jóbarátaival a fiút. Egyszóval, amikor részeg, teljesen beszámíthatatlan. Nagyon félek az élettől, mindentől és mindenkitől. Kérem a Hét olvasóit, hogy ha valaki tud, segítsen. Jelige: ő és Texas Kórismeret nélkül rizikó receptet írni Néha nemcsak a tanácsadás nehéz, de a megszólítás is. így vagyunk azzal a levélíróval is, akinek a levelét a Hét 43. számában „Szeretetre vágyom“ cím alatt olvashattuk. Kurta levélkéjében eleget ír ahhoz, hogy véleményt nyilváníthassunk, de a hasznos tanácsadás szempontjából mégis keveset. Ki, vagy mi akadályozta meg abban, hogy mostanáig nem házasodtak össze? Talán nős a férfi? Avagy a tisztelt levélírónak vannak ilyen nehézségei? Ehhez ugyan semmi közünk, de nem ártana tudni a pontos valóságot, mert kórismeret nélkül nehéz, sőt rizikó receptet írni. Ami a házassági tervüket illeti — ha mérlegeljük a helyzetét —, ezt csak helyeselni lehet. Tekintettel azonban a nagy korkülönbségre, érthető az elkeseredése. Hová tette a józan eszét, amikor egy apjának is beillő iszákos emberrel adta össze magát? Ha 45—50 éves vénlány lenne, csak legyintének egyet, de így... Mit ért el ezzel a kapcsolattal? Semmit! Bizonyos értelemben még nevet sem szerzett magának. Az amit a leveléből megtudunk, egyelőre semmi. Leveléből nem tudtuk meg, hogy elvált asszony-e, illetve leányanyát tisztelhetünke a személyében. Így még a megszólítása is zavarba hoz. A titkolózás csak nehezíti a tanácsadó helyzetét. De így is megpróbálom a segítségnyújtást, tanácsadást. Mindenekelőtt kívánom, hogy teljesüljön a vágya, amit levelének a címében fejez ki. Egy azonban bizonyos. Addig aligha teljesülhet, amíg nem függetleníti magát ettől az embertől. A kérdés azonban az, hogy van-e erre lehetősége? Az írja, hogy a szüleihez nem mehet. Meg is indokolja, hogy miért. Én azt hiszem, hogy nem az az igazi ok, amiről ír, hanem amit elhallgat. Szerintem azért nem mehet vissza a szüleihez, mert akaratuk ellenére szerezte magának a bajt. Ilyen értelemben igazuk van. Ettől függetlenül segíthetnének magának azzal, hogy hazahívják. Sokáig úgysem maradna a nyakukon. Ha ők erre nem vállalkoznak, akkor az én javaslatommal nem sokra megy. Ha bizonyos dolgokat nem hallgatott volna el, akkor talán könnyebben segíthettek volna az olvasók, de így az együttérzésükön kívül aligha számíthat egyébre. Aki orvosi segítségre szorul, az ne titkolja el a betegségét. A Hét ugyanezen számában „A mostohaapám nem hagy nyugton“ cím alatt még egy levelet olvashatunk. Ez a panaszos cím akaratom ellenére gondolkodóba ejtett. Közlöm, hogy milyen gondolatok motoszkáltak az agyamban. Lehet, hogy abszurd eredményre jutottam, de az is lehet, hogy közel járok az igazsághoz. Véleményem szerint a mostohaapának tisztességtelen szándékai lehetnek a már „érett“ lánnyal. Akár számíthat sikerre, akár nem, ilyen tervei lehetnek. Egy alkoholistától minden kitelik. Ilyen ember képes azt állítani, hogy a lány „bátorítólag“ viselkedett vele szemben stb. A levélben leírt viselkedése alapján nem tudok egyébre gondolni. Mindenesetre óvakodni kell az olyan mostohaapától, aki agyoncsapással fenyegetőzik. Ha nem lennének hátsó gondolatai, akkor bizonyára örülne, hogy a lány elkerül a házától. Ö azonban ezt gátolja. Ez gyanús. Ha a lány már nagykorú, azt teheti, amit akar. Akadékoskodás esetén a törvény mellette áll. Valami azonban szöget ütött a fejembe. Miért kellett megszakítani a kapcsolatot azzal a fiúval, akit állítólag nagyon szeretett? És miért kellett kapcsolatot teremteni egy másik fiúval, akiről csak feltételezheti, hogy nagyon szereti. Nos, menjen hozzá feleségül! Ne törődjön azzal, hogy mit mond a mostohaapja. Ezzel kapcsolatban azonban megemlíti, hogy „nem szeretik“, ha a fiú meglátogatja. Ez egészen más színben tünteti fel a dolgokat. Ez azt jelenti, hogy a mama is ellenzi? E föltevés alapján úgy gondolom, hogy a lány otthonmaradása érdekében üldözik az udvarlókat. Elvégre jól jön egy ilyen nagy családban a segítség! A mama is nagy hibát követett el, amikor egy háromgyermekes iszákos emberhez ment feleségül. Talán segített magán ezzel? A saját gyermekeit gyermekotthonba dugta, és szült a férjének másik kettőt. Ez nemcsak esztelenség, de lelketlenség is. Az eset olyan bonyolult, hogy tanácsolni sem igen lehet egyebet, mint azt, hogy minél előbb menjen férjhez. Lehet, hogy nem lesz teljesen boldog, de rosszabb sem lesz a helyzete. A mostohaapja viselkedése ellen pedig tegyen panaszt illetékes helyeken. Nem kell a fenyegetőzésétől megijedni. Nevel ős Vince, KóSice (Kassa) Knrucz Sándor felvétele ISIIllllSI'i !iIII1 ülik 20 hét
