A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-05 / 1. szám
módján ... Sesztov mérnök mindig minden megjegyzést mosolyogva meghallgatott, feljegyzett és sohasem utasított vissza semmit. Kitűnő volt az együttműködés, jó légkör alakult ki a fúrópajzzsal dolgozók között. Amikor aztán megérkezett a Szovjetunióból a második fúrópajzs, mindenki örömmel állapította meg, hogy ezt már a mi szükségleteinknek megfelelően módosították. A C vonalszakaszról elmondhatjuk, hogy a szovjet szakemberek segítettek megmenteni, amit csak lehetett. Nem volt más megoldás. Ez a vonalszakasz akkor már burkolat alatti módszerrel építés alatt állt, készen voltak a tervek s nagy beruházási költségeket emésztett fel a munka. Egészen más a helyzet az A vonalszakaszon, amely már a szovjet szakemberek által javasolt mélyépítési módszerrel készül, s ahol teljes mértékben hasznosíthatják a tapasztalataikat. A prágai földalatti építéséhez nyújtandó szovjet segítségre vonatkozó szerződés időben nem korlátozott. A maga nemében különlegességnek számít. A szovjet fél egyszerűen kötelezte magát, hogy mindNemcsak értekezleteken, közvetlenül a munkahelyen is napirenden vannak a tanácskozások Az épülő prágai metró egyik alagútszakasza addig segíteni fog, amíg a prágai metró meg nem épül. S ez szerény számítások szerint is addig fog tartani, hogy az itt dolgozó fiatalok hivatásuknak választhatják a metróépítést. Éppen ezért nagy jelentőségű az ilyen távlatú együttműködés. Nagy segítség ez a számunkra, amit nehezen találnánk másutt a világon. A szovjet szakemberek iránt mindenütt nagy az érdeklődés. Magasra értékelik tapasztalataikat és ismereteiket — nyugat-európai és amerikai metróépítők járnak hozzájuk tanácsért. A szovjet elvtársak nagy feladatot vállaltak magukra. Nemcsak a tervdokumentáció előkészítésében segítenek, hanem vállalták a metró alkalmazottainak, például kilencven vonatvezetőnek és húsz kocsipark-karbantartó szakmunkásnak a kiképzését is. A moszkvai vagongyár szállítja majd a legkorszerűbb metrókocsikat. Az első kocsikkal jön egy csoport szakmunkás, technikus, akik Prágában elvégzik az utolsó szerelőmunkákat és ellenőrzik a motoros kocsikat próbaútjaikon. Ugyancsak szervizszolgálatot is létesít nálunk a moszkvai gyár. A legtöbb és a legfontosabb tárgyalás természetesen a tervek egyeztetése körül folyik. A tervdokumentáción látszik meg, milyen hatalmas méretű munkáról van szó, mennyi az elvi és a részletprobléma. Szigorúan mérlegelnek minden részletmegoldást, detailt. Hiszen a metró legalább száz évre épül. J. SMETANA Most, amikor földalatti vasutat építünk a fővárosban, különös vonzóerőt gyakorolnak ránk a szovjet metrók. Hiszen a prágai földalattinak is hasonlónak kellene lennie. Gondolok itt mindenekelőtt a gyorsaságra, a pontosságra és a megbízhatóságra. Minden feltétele megvan annak, hogy ez így is legyen. A Szovjetunió készséggel eleget tett a kérelmünknek és megbízta legjobb szakembereit, hogy vegyenek részt a prágai metró építésében. Azonkívül vállalta, hogy szállít nekünk az építéshez szükséges gépeket, anyagokat, konstrukciós elemeket, tervdokumentációt és speciális forgalmi berendezéseket: metró-kocsikat, mozgólépcsőket, utasátbocsátó berendezéseket és pénzváltó automatákat. Sok vita tárgya volt, hogy vajon burkolat alatti ún. kéregvasút vagy metró épüljön-e Prágában. Ez a kérdés eldőlt. Szovjet szakemberek megvizsgálták az összes körülményeket, a terepviszonyokat és az építési feltételeket, s részletes szakvéleményezésük alapján megszületett a végleges döntés: mélyszintű, alagútban vezetett igazi metró lesz a prágai földalatti vasút. Tekintettel arra, hogy a C vonalszakasz építése az úttest felbontásával mint burkolat alatti vasúté már folyamatban volt, megoldásként átépítést javasoltak a már elkezdett munkák komolyabb megzavarása nélkül, az elkészült szakaszok felhasználásával. Azt szokták mondani, hogy a jó tanács aranyat ér. Ha azonban gyakorlati segítség is járul hozzá, akkor még sokkal nagyobb az értéke. E segítségnek mintegy a szimbólumává vált a hatalmas fúrópajzs. S vele együtt szakemberek is érkeztek, akik betanították a mi metróépítőinket, hogyan is kell dolgozni vele. Nem volt ez kicsiség. Senki sem tudta nálunk, hogyan kell irányítani az acélkolosszusok előrehaladását a föld alatt, hogy pontosan betartsák a kijelölt irányt és az előírt mélységet. Minden a várakozásnál jobban sikerült, s mindazok, akik a fúrópajzzsal dolgoznak, hálásan emlegetik Sesztov mérnököt, a leningrádi metró fő mechanizátorát. Jött s gondoskodott arról, hogy alagútépítőínk jó munkát végezzenek a C szakaszon. Csaknem mindenkit személyesen ismert, majd mindennap kijárt az építkezésre. Figyelemmel kísérte, hogyan halad a munka, hol kell valami gépet, eszközt beállítani, valamin javítani. És mindig volt min. Hiszen nálunk az emberek, mint Veverka mérnök építésvezető mondja, szeretnek okoskodni. Rájöttek például, hogy módosítani lehetne a homlokfalon vagy a kitermelt földanyag mechanikus eltávolításának A fúrópajzs befejezte az alagútfúrást és kijött a fel színre Közös
