A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-06-15 / 24. szám

V, OTTHON IS CSINOSAN... FIATAL FELESÉGE FIGYELMÉBE! Mikor mór a fiatalok berendezték fészküket és elteltek a közös élet első hónapjai, a fiatal asszonyoknak akkor sem szabad róla megfeledkezniök, hogy az otthon nyújtotta kényelem langyos légkörében is mindig csinosak és vonzó külsejüek maradjanak. A házias kényelem és a csinos külső nagyon jól összeegyez­tethető. A hanyag külsejű háziasszony a legszebb enteriörü lakás hatását is egyszeriben lerombolja. Ezt pedig korántsem teheti jóvá azzal, hogy a mun­kába, vagy pedig a társaságba ragyogóan ápolt külsővel, jól öltözötten jár. Nem igénye! különösebb fáradságot az otthoni jó megjelenés sem, csupán a lelki tunyaságot kell elkerülnünk. Annál is inkább, mert a lelki restség idő előtt öregít! Ne legyünk lusták haza érve le­venni utcai ruhánkat, de ne váltsuk fel kopott, ócska régi ruhával, hanem egy csinos háziköntös­sel, otthonkával. A konyhában mindig legyen előt­tünk kötény, mert a pecsétes háziruha cseppet sem gusztusos. A papucsunk sarka ne legyen félre­taposott, és a hajunk ne lógjon rendetlenül — ennyi az egész. Mutatóban itt közlünk két ízléses háziköntöst, amelyek még inkább kiemelik az otthon intim hangulatát. Szabadság — üdülés A szabadság nem mindig jelent egyben üdülést is, azért alaposan át kell előbb gondolnunk, hogy mi­képpen is akarjuk szabadságunkat eltölteni. A szabadság tervezgetése minden embernek öröm, de a tapasztalato­­összhangba kell hozni a kíván­ságokkal, mert a szabadságnak az objektív adottságokhoz is igazodnia kell. Mindenekelőtt meg kell szaba­dulnunk a napi terhektől, ezt azon­ban ellensúlyoznunk kell bizonyos fajta másféle terhekkel, amelyek éppen a testi-lelki felüdülést szol­gálják. Vagyis napjaink egy részét az ún. aktív pihenés töltse ki. Teljesen hamis az az elképzelés, hogy azoknak a dolgozóknak, akik akár szellemileg, akár fizikailag túl vannak terhelve, akiket a komoly felelősség állandó idegfeszültség­felüdülést jelent az olyan melynek során napról napra más városba hajszolják a résztvevőket, azzal a céllal, hogy minél rövidebb idő alatt minél töb­bet lássanak, és egy nagy halom élménnyel gazdagabban térjenek haza. Ezeknek a dolgozóknak való­di kikapcsolódásra van szükségük. Meg kell legyen a lehetőségük, hogy kedvük szerint választhassa­nak a magány és társaságban töl­tött idő között, a mozgás, helyvál­toztatás és a helyhez kötöttség kö­zött, azaz ne legyen semmi előre beütemezett kötelező programjuk. Azoknak viszont akiknek napjaik idegkimeritő egyformaságban, nap­ról napra ugyanolyan taposóma­lomban telnek, a változatosságot kell keresniük, olyan kimagasló él­ményeket, amelynek emlékeiből még sok hónapon át örömet tudnak meríteni. Gyakran teszik fel az orvosoknak a kérdést, hogy a tengerparti vagy inkább a hegyek közötti, magaslati levegőt részesitsék-e előnyben, hogy a szabadságukat inkább észa­kon, vagy ellenkezőleg délen tölt­­sék-e. Itt leginkább a saját tapasz­talat lehet döntő, mert van, aki a tengerparton érzi, hogy újjászüle­tett, van akit a hegyi séták üdítenek fel. Csupán a betegeknek tanácsol­hat az orvos, bajaik mibenléte sze­rint. Bárhol nyaralunk is azonban, leg­többünkre vonatkozik a civilizált életmódból adódó sok egészség­­ügyi hiba következménye, amely az izomzat elpuhultságából, a vérke­ringés elégtelenségéből, az anyag­csere tökéletlenségéből és fölösle­ges zsiradék lerakodásából áll. Használjuk ki hát nyaralásunk alatt a mozgási lehetőségeket, a sporto­lást. A másik hasznos tanács pedig az, hogy megszokott életmódunkon bizonyos korrekciót hajtsunk végre: korlátozzuk a cigaretta- és az alko­holfogyasztást! Lelki és szellemi felüdülésünkről a kellemes társaság vagy éppen ellenkezőleg a magány, a szórakoztató jó olvasmányok gon­doskodnak. Vágyainkat és szükség­leteinket okosan összhangba kell hozni pénztárcánkkal és lehetősé­geinkkel, akkor üdülésünk valóban az lesz, aminek lennie kell: az el­fáradt test és szellem pihenése és erőtartalék az egész következő munkaévre. . J EPERFAGYLALT KISASSZONY MÓDRA. A cukrázdában annyi tojáshab süte­ményt veszünk, hogy minden személyre kettő jusson. A képen látható módon kettő-kettő közé egy-egy adag eper- és vaníliafagylaltot helyezünk. Sorban hosz­­szúkás üvegtálra fektetjük. A fagylalt tetejét kiválasztott, egyforma nagyságú két-két eperszemmel díszítjük, amelye­ket kristálycukorral hintünk meg. A fagy­ialtos kagylócskák közé mindkét olda­lon ugyancsak egy-egy cukrozott eper­szemet teszünk. HIDEG EPERFELFÜJT. Hozzávalók: 2 to­jás, 5 dkg porcukor, 20 dkg eper, 1 evőkanál kristálycukor, kevés konyak, 2 lap zselatin, negyed liter tejszín, va­níliás cukor, a díszítéshez eper, man­dula. A tojásokat a porcukorral habosra verjük, hozzáadjuk a keményre vert tej­színt és a vaníliás cukrot, majd kevés konyakkal ízesítjük. Az epreket villával szétnyomkodjuk (mixerben is szétverhet­jük), beszórjuk a kristálycukorral és le­öntjük egy kevés konyakkal. 10 perc után a hab-masszával elkeverjük. Az előre beáztatott és feloldott zselatint is hozzá keverjük, majd poharakba tölt­jük. Tetejét egy-egy szép eperszelettel diszitjük, melynek közepébe lehéjazott fél mandulát szúrunk. A poharakat tá­lalás előtt fél órára a jégre tesszük. ITT AZ EPERSZEZON! EPERBÓLE. Hozzávalók: 2 üveg fehér bor, 75 dkg eper, ízlés szerinti cukor, egy üveg pezsgő. Az epret gondosan megmossuk, majd a bélés tálba tesszük és leszórjuk cu­korral. 15 perc után egy negyed üveg borral megöntözzük, letakarjuk s egy teljes óráig állni hagyjuk. Tálalás előtt a jégbehűtött bort és pezsgőt hozzá­­töltjük s azonnal asztalra adjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents