A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-15 / 24. szám
ZENG A FŰRÉSZ Erdő mellett nem jó lakni, mert sok fát kell hasogatni... Így dalolt valamikor a nép. Amikor még igen nehéz volt az erdei munka. Kivált a döntés, gallyazás, vontatás. Most is elég nehéz, pedig már a fakitermelést is megkönnyítik a gépek. A villanyfűrész, a vontatótraktorok, emelődaruk. Leegyszerűsödött a fakitermelés. A darabolás, a hasogatás megmaradt ugyan, de ezt is már korszerűbb eszközökkel végzik. Azelőtt ökrökkel, lovakkal vontatták ki a fát az erdőből, most emelődaruk rakják a rönköket, hasábokat a traktorvontatta pótkocsikra. — Most már könnyebb — mondják Kozmér Flóriánék. Kozmér Flórián a brigádvezető és kitüntetett brigádja. Erdei munkások a gabéíkovói (bősi) erdőben. — Könnyebb a munka, kétségtelenül. Még lakókocsit is kaptunk — mutatják a négykerekű fabódét. — Ha esik. nem kell áznunk, behúzódunk a teteje alá ... Nemrégiben még az sem volt. Kozmér Flóriánék áztak eleget. De hát azért most sem amolyan „úri“ foglalkozás erdei munkásnak lenni. Bizony sáros lesz a gumicsizma, a nadrágszár, átvizesedik az ing, kiveri a homlokot a verejték. Emelgetni kell a nagyfejszét, vágni kell a fát. A bősi erdő ma már nem vadon. Nem olyan ősrengeteg, mint volt egy-két évtizeddel azelőtt. Ma már gondozott, karbantartott erdő. Kozmér Flóriánék az erdészet irányításával nemcsak a fákat döngetik, hanem gondozzák is az erdőt. — Ültetjük a facsemetéket — mutatják a csomóba kötött fácskákat. Ez sem könnyű munka. Szakértelmet igényel. Valamikor régen nőttek a fák, nőttek maguktól. Az erdőt jóformán nem gondozta senki. Jöttek a környékbeli parasztok a fáért. Megfizettek érte, keresett portéka volt a fa, mégis jóformán maguknak kellett kitermelni a tüzelőt. Mármint a parasztoknak. Csónakkal jártak át a szigetre. „Minden lében kanál" süvölvény koromban én is lábatlankodtam az ilyen fahordáskor. Egyszer nyolc felnőttel együtt ültem a meglehetősen rozoga halászladikban. Nyolcuk közül csak egy tudott úszni. A halász, övé volt a csónak, dunai ember volt. A többi darabos, még a szárazon is csetlő-botló gazda. Ültek a csónak padjain, peremén. Megkérdeztem a nagybátyámtól, vajon mit csinálnának, ha felborulna a csónak. Keze fejével megtörölte hosszú bajszát, köpött egyet a vízbe és nagykomolyan mondta: — Mit is? Tudja a fene... Eddig még nem borult fel... Megrakodva még veszélyesebb volt az út viszsza. Alaposan megmerült a vízben a ladik, alig egy-két centiméterre állt ki a pereme. Aki a fahordók közül beesett a vízbe, azt mór csak Komáromban fogták ki. Addigra tetemét felvetette a víz. Fejszék csattogása veri fel az erdőt. Kozmér Flórián brigádja szorgalmaskodik. Együtt van öt ember. — Kozmér Flórián vagyok — nyújtja jobbját a zömök, vállas brigódvezető. Darabos mozdulat, kemény marok. Az erdei munka elnehezíti a kart. Egyenes a tekintete, nyugodt hangon szól. A többiek hallgatagon várakoznak, látszik a tekintetükön, majd megmondják az érkezők, mi járatban vannak. Megmondjuk jövetelünk célját. — Kitüntetést kapunk? Fél füllel valamit mór hallottunk, de biztosan semmit sem tudunk . .. A kitüntetésről sokat nem akarnak beszélni. Majd csak akkor, ha megkapják. — Megnéznénk, miképpen döntik a fát — mondom nekik. — Megnézhetik — ránt egyet a vállán Kozmér Flórián. De előbb ezt a munkát befejezzük. Rakásba rakják a hasábfákat. Majd jön a traktor és az emelő felrakja a pótkocsira. Valamikor az erdei munkások ágról szakadt, útszéli csavargóknak néztek ki. Borostás arc, torzonborz hajzat, toprongyos öltözék. A maiak? Mopedon haladnak egymás mögött az erdei ösvényen. Felvonul a brigád. Egyenes derékkal, úgy ülnek a motorkerékpárokon, mint valami középkori lovagok. Vóllukra csatolva, a csomagtartóra erősítve a szerelék. Fejsze, motorosfűrész és egyéb kellék. Fejükön védősisak. Előírás. A fa-1. A döntés pillanata 2. Darabolják a kivágott fa törzsét 3. Kozmér Flórián, a brigádvezető 4. Hasítják a rönköt %
