A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-25 / 21. szám
jilgi tsins'iKsesiilií I. G. Kamenica nad Hronom-i (garamkövesdi) olvasónk azt írja, hogy élettársával négy gyermekük van s mo6t várják az ötödiket. Kérdezi, joga van-e szülési segélyre és milyen feltételek mellett. Ha élettársa biztosítva van, vagyis kötött munkaviszonyban volt és teljesíti a többi törvényes feltételt, tehát munkaviszonya a szülés idejében, illetve megszűnésétől nem telt el több mint 42 nap, igénye lesz a szülési segélyre, amely egy gyermekre 2000 koronát tesz ki. A segélyre való igényt élettársa munkaadójánál kell bejelenteni az előírt nyomtatványon, amelyen a helyi nemzeti bizottságnak igazolni kell, hogy élettársi viszonyuk fennáll. A gyermekgondozási segélyt születendő gyermeke kétéves korának betöltéséig akkor kaphatja, ha a szülés előtt rendesen látogatta a kismamák tanácsadóját, s ha valamennyi gyermekéről saját maga, egész nap és rendszeresen fog gondoskodni és semmiféle keresete nem lesz. Tehát gyermekeit nem adhatja sem bölcsődébe, sem óvodába, vagy napközibe. A segélyre való igényt szintén élettársa munkaadójánál kell bejelentenie. Ha ott nem intéznék el, akkor forduljon a járási nemzeti bizottság népjóléti ügyosztályához. Ha öt gyermeket nevel fel, akkor 53 éves korában lesz öregségi járadékra igénye, feltéve, ha akkor munkaviszonyban lesz, illetve munkaviszonya megszűntétől addig nem telik el több mint két év. Gyakorlatilag tehát legalább 51 éves koráig kell munkaviszonyban lennie. A nyugdíjigény további feltétele, hogy legalább 25 beszámítható éve lesz, ebbe a ténylegesen ledolgozott éveken kívül beszámítják azt az időt is, amikor kiskorú gyermekeiről való gondoskodás miatt nem lehetett munkaviszonyban. Min-" den gyermek után legfeljebb 3 évet lehet beszámítani, feltéve, hogy ezek az évek nem fedik egymást. — Minthogy levelében azt írja, hogy J 967-től mostanáig négy gyermeke van, a gyermekekről való gondoskodás címén mindössze 5 évet lehet beszámítani. Előzőleg 8 évet dolgozott, azonkívül gyermeknevelés címén további 5 évet számítanak be ez összesen 13 év, amit nyugdíjigény szempontjából érvényesíteni lehet. Az ötödik gyermeke után további 3 évet lehet majd beszámítani, úgyhogy majd összesen 16 beszámítható éve lesz. A ma érvényben levő nyugdíjelőírások szerint tehát még 9 évet kell dolgoznia, hogy 53 éves korában öregségi járadékra legyen igénye. Dr. B. G. six »miss tanúi; sill J VESZÉLYES? Szokatlan levelet kaptunk S. P. 21 éves fiatalembertől, aki megírja, hogy teherbe ejtette lányismerősét, akinek nem is udvarol, csak átmulatott éjszakán maradtak együtt, kissé italosán. „Aznapi partnerem azóta már túl van a műtéten, egy percig sem gondolt rá, hogy megtartsa magzatát, és a bizottság nem is próbálta rábeszélni, hiszen még tanul. Én azonban azt hallottam, hogy a terhességmegszakítás még manapság is igen veszélyes és súlyos következményekkel járhat. Elgondolkoztam azon, hogy vajon miért nem tartanak erről előadást serdülő ifjaknak és férfiaknak is? Levélírónknak igaza lehet abban, hogy ha a férfiak tudatosítanák, mit jelent műtétileg beavatkozni az egészséges női szervezetbe, hogy erőszakosan véget vessünk egy már megindult, természetes folyamatnak, talán jobban megfontolnák cselekedeteiket. Alkoholmámorban azonban szokszor sem a fiú, sem a lány nem gondolkozik ésszerűen, lehullanak a korlátok, megszűnnek a gátlások, felszabadulnak az ösztönök, s olykor az sem tűnik fontosnak, ki a partner, ami nemcsak erkölcstelen, hanem egészségtelen is. Olvasónk bizonyára megbocsátja szókimondásunkat, hiszen látjuk, maga is megbánta, ami történt. Megesik azonban, hogy jegyespár vagy ifjú házaspár is a tervezettnél előbb kerül szembe a terhesség tényével, aminek oka az, hogy a nő és a férfi együttesen tájékozatlanok, gyakorlatlanok vagy felületesek a családtervezés, ill. a fogamzásgátlás dolgában. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY «iiilinri sursnl: P. Breier felvétele Ha vér folyik A velem azonos sorsú emberekhez írok. Remélem, hogy ők jobban megértik a problémámat. öten voltunk testvérek. Édesanyám özvegyen nevelt fel bennünket. Édesapánk ugyanis 1938-ban meghalt. Most nekem is öt gyermekem van, ugyanúgy mint akkor az édesanyámnak. Szegény anyánk a mosóteknő mellett, mások portáján kereste meg a mindennapi kenyerünket. A háború és az utána következő évek is sok sebet ejtettek rajtunk. Később azonban jobbra fordult a sorsunk, megváltozott a helyzetünk. Ez azonban csak addig tartott, amíg férjhez nem mentem. Ma elmondhatom, hogy öt gyermekemmel ugyanott állok, mint valamikor az édesanyám. Senki sem segít a problémáim megoldásában. A férjem ugyanis idült alkoholista, beteg, ha nem iszik. A munkahelyén egymás után kapja a dicséreteket, az okleveleket, de amikor hazatér, megfeledkezik minden családi kötelességéről. Pedig valamikor mi is boldogok voltunk. Most, húsz évi házasság után azonban az életünk egyre rosszabb. Tudom, hogy igen sok család szenved hasonló helyzetben. Sokszor megkérdem, hogy miért. Mindig szerettem a becsületes, tiszta lelkű embereket. s nem tudom megérteni, hogy miért kell az életet bemocskolni. Távol tartottam magam minden szórakozástól, a barátnők csábításaitól, munkámra és a gyermekeimre fordítottam egész életemet. A sors mégis kegyetlen hozzám és a gyermekeimhez, nem vagyunk boldogok. Már meguntam a sok szégyent, a részeg férj előtti futást, a durvaságait, amely elárasztotta egész családunkat. 1958 óta minden este veszekedés és lárma van nálunk. Reggel mintha semmi sem történt volna az előző este, a veszekedős férj tüzet rak, fát vág. Előfordul az is, hogy egy-két napig csend van a házunkban, de az alkohol mindennél erősebb. Uralkodik a férjem felett. Azok a csúnya szavak, amikkel illet, verekedések mindent elrontanak. Hiába dolgozik reggel négytől, az este történteket nem teheti jóvá. Már többször tettem lépéseket hivatalos helyeken, kértem, hogy segítsenek, de folyton azt a választ kaptam, hogy forduljak bírósághoz. Egyszer az illetékes megkérdezte: „Ja mám zaäpinif ruky?“ (Én piszkítsam be a kezem?) Sírva tértem haza. Máskor, amidőn panaszra mentem, azt a választ kaptam, hogy csak akkor tehetnek valamit, ha vér folyik a családban. Ezek után mar nem panaszkodtam. Gyűlöltem mindenkit, és azt hittem, hogy el kell pusztulnom. Valahogy mégis összeszedtem magam. Közben a gyermekeim felnőttek, és teljesen elidegenedtek az apjuktól. Az elmúlt év novemberében ismét panaszra mentem az egyik hivatalos személyhez. Úgy éreztem, hogy megért és a segítségemre lesz. Arra kértem, hogy a férjemet küldjék elvonókúrára. De aztán ő is megfeledkezett az ígéretéről. Az Emberi sorsok rovatában olvastam egy 17 éves kislány jó és szép tanácsait. Nagyon meghatott»!^ meghatódott az egész családom. Sajnos az élet netn olyan egyszerű. Az én lányom is 17 éxyss, és szeretném, ha boldog lenne. De látom, hogy az életben nincsenek egyforma sorsok. Az ő élete nem olyan, mint azé a 17 éves kislányé. Mivel senki sem segített, magam lettem az itélőbíró. Kettéosztottam a lakásunkat, és a gyermekeimmel külön vonultunk a férjemtől. Várunk, hogy majd csak valaki segít rajtunk és az én családom is megnyugszik. Az élet nehéz, az ilyen felelőtlen férjek mellett. Tönkreteszik a családjukat. És ez nem jó! „Egy Nővé Zámky környéki asszony“ A férjem végtelenül könnyelmű Szégyellem a bajomat, de tanácsot kell kérnem valakitől, mert a családi helyzetünk napról napra rosszabbodik. Remélem, hogy lesznek olyanok, ákik megértenek és tanácsot adnak. Szüléimét elvesztettem a háborúban. Négyéves koromban maradtam árva és azóta az élet ideoda vetett. Ma már magam is anya vagyok, s feleség, két szép gyermekünk van. Kezdetben nagyon boldogok voltunk, de aztán jöttek a problémák. A férjem ugyanis két évvel fiatalabb nálam. Ez a házasságkötésünkkor nem volt probléma, de később mégiscsak gondot okozott. A férjem már legénykorában is szerette az italt, akkor megígérte a szüleinek, hogy ha megházasodik, megváltozik. De sajnos, mindmáig nem változott meg, nem tudott az italról lemondani. Csak néha jön rá az ivási szenvedély, de ilyenkor három-négy napig egyfolytában iszik, csavarog és sokszor haza sem jön. Természetesen, amikor hazatér én veszekszem vele, a gyermekek meg sírnak, mert félnek. Ö ugyanis ilyenkor nemegyszer verekszik velem. Szeretne állandóan velem szórakozni. Ami azt illeti, én is szívesen mennék vele, de túlságosan hamar berúg, és ezt nagyon szégyellem. Ezért inkább sehová sem megyek vele. Végtelenül könnyelmű, gyerekes gondolkodású, nagyon szereti a társaságot. Ugyanakkor rendkívül sértődékeny, mert minden szavamra durván reagál. Számomra már semmi sem tud örömet okozni. Pedig szeretem őt. Megbocsájtom minden ballépését. Nem tudok senkitől tanácsot kérni, magányosságomban már öngyilkosságra is gondoltam. Tudom, hogy ez nagy butaság, de boldogtalan és szenvedő anya vagyok. Kérem, hogy segítsenek, szeretném megismerni az élet jobb oldalát is. Szeretnék boldog lenni. Nem tudom, hogy miként változtathatok az életemen. Jelenleg számomra minden halott a világban, szeretném, ha tanácsadó leveleikkel megnyitnák előttem az élet helyes útját. Jelige: Egy boldogtalan barna anya Válasz Egy szomorú barna lánynak Olvastam érdekes leveled. Megpróbálok néhány sorban válaszolni, hátha a segítségedre leszek. Nemrég ugyanis én is hasonló helyzetben voltam. Három évig együtt jártam egy lánnyal. Egy hónappal ezelőtt azonban máról-holnapra szakítottunk. Eleinte nem akartam elhinni a történteket, de hót a valóságon változtatni nem lehet. Nagyon fájt és nagyon el voltam keseredve. Semmi sem érdekelt, egyik napról a másikra éltem. Bánatomban ismét előszedtem a régi könyveimet, és az életem lassan visszatért a régi kerékvágásba. Véleményem szerint az a fiú, akivel együtt jártál, becsületes, de nagyon szerelmes lehetett abba a másik lányba. Ezt sajnos nem tudatosítottad elég korán. A fiúnak biztosan jól esett, hogy vigasztalod és megérted, de a nagy szerelmét nem bírta elfelejteni. Minden reális alap nélkül tovább reménykedik. Véleményem szerint nagyon kicsi a lehetőség, hogy hozzád visszatérjen. Azt tanácsolom, hogy egy darabig ne járj senkivel. Kösd le a figyelmedet olyasmivel, ami nagyon érdekel. Hidd el, hogy pár hét múlva már sokkal könnyebben viseled a fájdalmat és egy másik fiúval talán több szerencséd lesz. Jelige: Sorstárs
